Szekeres Viktor
Budapest Noir - a 30-as évek magyar krimije
Idén tele vagyunk jó magyar filmekkel, legalább féltucat remek hazai alkotást láthattunk, de a nagy durranásnak szánt darabok vegyes képet mutatnak.
Hogy tetszett a Budapest Noir?
A 2015-ös és a 2016-os év után az idei is príma magyar filmeket hozott. Hogy ez minek köszönhető azon esztendők után, melyek maximum 2 vagy 3 jól sikerült hazai mozis premiert hoztak, nem tudni, de öröm látni ezeket a darabokat, amik között voltak csendesebb drámák, kommersz komédiák és nagyszabású szerelmi történetek is. Most pedig itt van egy krimi, ami meglehetősen hanyagolt műfaj a mozikban, nem csak idehaza, hanem egyébként is.
A Budapest Noirt aligha kell bemutatni, hiszen még azok is találkozhattak vele (vagy legalábbis a címével), akik könyvet még véletlenül sem vesznek a kezükbe, s valljuk meg, manapság sokkal többen vannak így ezzel. Kondor Vilmos krimije 2008-ban jelent meg először, és a siker azonnali volt, ráadásul nem csak az író karrierjét "indította be", hanem egy teljes műfajt is, a "kosztümös", kora 20. századi magyar krimijét.
Hiába került kiadásra azonban az elmúlt 15-20 évben jó pár remek és népszerű regény, itthon valamiért a zsánerműfajokba tartozó darabok esetében nem nagyon merült fel az adaptáció, vagy ha fel is merült, akkor csupán a szkriptig jutottak el vele, a megvalósításig már nem. Lehet ponyvának tartani Leslie L. Lawrence-et vagy Vavyan Fable-t, vagy csupán tévéfilmes alapanyagot gyártóknak, de hiába (voltak) nagyon népszerűek, mégsem merült fel, hogy krimijeik, illetve akciókomédiáik mozgóképes formát nyerjenek. (Persze lehet, hogy mindez csak idő kérdése, tíz-húsz évente Rejtő Jenőt is felfedezik.)
Kondor sztorija viszont szűk egy évtized alatt megkapta a mozis adaptációt. A Budapesten, a II. világháború előtt játszódó történet Gömbös Gyula halálával indul, a főhős pedig a noiros stílusban füstös narrációt biztosító Gordon Zsigmond, egy keményöklű ás öszvérmakacsságú bűnügyi újságíró, aki belebotlik egy gyilkosságba. Az áldozat egy örömlány. Mindez nem is lenne túl érdekes, ha Gordonnak nem tűnne fel az, hogy valakik mintha el akarnák tussolni az ügyet.
A nagy kérdés az volt, hogy a készítők meg tudják-e teremteni a kora 20. század miliőt, hogy képesek-e sterilségtől mentes kosztümös filmet készíteni, olyat, amelyeknek nincs műtermi bukéja. Nos, minden bizonnyal képesek, de a Budapest Noirnak ez nem nagyon jött össze, hiszen a végeredmény abszolút hangulattalan. Hiába a nagy költségvetés, a külső felvételek nem sokat mutatnak Budapestből (és akkor is sötétben), sokszor elég szűkre vágják a képet, de ha mindezektől el is tekintünk, akkor sem érezni azt, ami a regény legnagyobb erőssége volt.
Márpedig hangulat nélkül nem megy, ugyanis maga a krimiszál a Budapest Noir filmes változatában nagyon, nagyon vékony. A tessék-lássék, totálisan fonalas, fantáziátlan nyomozgatás még csak-csak elfogadható, azonban némelyik kiemelt karakter kivételével szinte minden fronton papírmasékat mozgatnak, így a megoldás sem lehet kielégítő. Főleg, hogy olyanok kapnak benne kulcsszerepet, akik korábban csak egy jelenetben szerepeltek - és akkor is minden bizonnyal csak azért, hogy ne hirtelen a semmiből kerüljenek elő. (Arról nem is beszélve, hogy maga Gordon sem túl emlékezetes figura...)
Ziccerként biztosan sokan fogják nagy tévéfilmként emlegetni a Budapest Noirt, és valóban, a műfaj minden jellemvonását magán viseli. Voltak jobb pillanatai, akadnak hihetőbb alakítások és a korba nagyszerűen belesimuló karakterek, egyes díszletekben a hangulatot is sikerül valamennyire megteremteniük, de javarészt a műviség dominál. És ez csakis a rendező hibája lehet. Ebből így nem lesz sorozat...
A Budapest Noirt aligha kell bemutatni, hiszen még azok is találkozhattak vele (vagy legalábbis a címével), akik könyvet még véletlenül sem vesznek a kezükbe, s valljuk meg, manapság sokkal többen vannak így ezzel. Kondor Vilmos krimije 2008-ban jelent meg először, és a siker azonnali volt, ráadásul nem csak az író karrierjét "indította be", hanem egy teljes műfajt is, a "kosztümös", kora 20. századi magyar krimijét.
Hiába került kiadásra azonban az elmúlt 15-20 évben jó pár remek és népszerű regény, itthon valamiért a zsánerműfajokba tartozó darabok esetében nem nagyon merült fel az adaptáció, vagy ha fel is merült, akkor csupán a szkriptig jutottak el vele, a megvalósításig már nem. Lehet ponyvának tartani Leslie L. Lawrence-et vagy Vavyan Fable-t, vagy csupán tévéfilmes alapanyagot gyártóknak, de hiába (voltak) nagyon népszerűek, mégsem merült fel, hogy krimijeik, illetve akciókomédiáik mozgóképes formát nyerjenek. (Persze lehet, hogy mindez csak idő kérdése, tíz-húsz évente Rejtő Jenőt is felfedezik.)
Kondor sztorija viszont szűk egy évtized alatt megkapta a mozis adaptációt. A Budapesten, a II. világháború előtt játszódó történet Gömbös Gyula halálával indul, a főhős pedig a noiros stílusban füstös narrációt biztosító Gordon Zsigmond, egy keményöklű ás öszvérmakacsságú bűnügyi újságíró, aki belebotlik egy gyilkosságba. Az áldozat egy örömlány. Mindez nem is lenne túl érdekes, ha Gordonnak nem tűnne fel az, hogy valakik mintha el akarnák tussolni az ügyet.
A nagy kérdés az volt, hogy a készítők meg tudják-e teremteni a kora 20. század miliőt, hogy képesek-e sterilségtől mentes kosztümös filmet készíteni, olyat, amelyeknek nincs műtermi bukéja. Nos, minden bizonnyal képesek, de a Budapest Noirnak ez nem nagyon jött össze, hiszen a végeredmény abszolút hangulattalan. Hiába a nagy költségvetés, a külső felvételek nem sokat mutatnak Budapestből (és akkor is sötétben), sokszor elég szűkre vágják a képet, de ha mindezektől el is tekintünk, akkor sem érezni azt, ami a regény legnagyobb erőssége volt.
Márpedig hangulat nélkül nem megy, ugyanis maga a krimiszál a Budapest Noir filmes változatában nagyon, nagyon vékony. A tessék-lássék, totálisan fonalas, fantáziátlan nyomozgatás még csak-csak elfogadható, azonban némelyik kiemelt karakter kivételével szinte minden fronton papírmasékat mozgatnak, így a megoldás sem lehet kielégítő. Főleg, hogy olyanok kapnak benne kulcsszerepet, akik korábban csak egy jelenetben szerepeltek - és akkor is minden bizonnyal csak azért, hogy ne hirtelen a semmiből kerüljenek elő. (Arról nem is beszélve, hogy maga Gordon sem túl emlékezetes figura...)
Ziccerként biztosan sokan fogják nagy tévéfilmként emlegetni a Budapest Noirt, és valóban, a műfaj minden jellemvonását magán viseli. Voltak jobb pillanatai, akadnak hihetőbb alakítások és a korba nagyszerűen belesimuló karakterek, egyes díszletekben a hangulatot is sikerül valamennyire megteremteniük, de javarészt a műviség dominál. És ez csakis a rendező hibája lehet. Ebből így nem lesz sorozat...
|
Budapest Noir
magyar krimi, 95 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Gárdos Éva forgatókönyvíró: Szekér András operatőr: Ragályi Elemér zene: Pacsay Attila producer: Kemény Ildikó szereplők: Kolovratnik Krisztián (Gordon Zsigmond) Tenki Réka (Eckhardt Krisztina) Anger Zsolt (Gellért Vladimir) Kulka János (Vitéz Szöllösy András) Kováts Adél (Szöllösyné Irma) Dobó Kata (Vörös Margó) |
