Szekeres Viktor
Egyenesen át - Élet az élet után
Valamiért vannak, akik azt hiszik, hogy a "klasszikus" Egyenesen át elég jó film, pedig valójában szó sincs erről, így teljesen jogosak voltak a feldolgozási törekvések.
Hogy tetszett az Egyenesen át?
Az Egyenesen át pusztán egy korrekt film, amire minden bizonnyal csak azért emlékeznek sokan úgy, mint valami korszakos klasszikusra, mert egy bizonyos korban igen nagy hatással bírt az emberre. Egyrészt a története kifejezetten érdekes volt, hiszen a halált vizsgálgatta, másrészt pedig a korszak tiniidoljai szerepeltek benne, a húsz évet alig betöltő Kiefer Sutherland és Julia Roberts, valamint Kevin Bacon, akiknek a plakátjai minden, a zenére nem túlságosan koncentráló tinik szobáiban ott voltak.
Amellett, hogy az Egyenesen át nem több, mint egy szimplán jó film, mai szemmel még kevésbé működik, mint annak idején, így nem meglepő, hogy Hollywood úgy gondolta, hogy a megvalósításán lehet bőven javítani, s ki tudja, egy jó rendező kezében talán ismét működőképessé válhat az alapanyag. És valljuk meg, hogy A tetovált lánnyal befutó, majd tévésorozatos pilotokkal hollywoodiasodó (Mr. Robot, A bura alatt, Felejthetetlen) Niels Arden Oplev nem volt rossz választás a feladatra. És a végeredmény is őt igazolja, még akkor is, ha lesznek olyanok, akik csuklóból becsmérelni fogják a remake-et.
A történet pár orvostanhallgatóról szól, akik egy kicsit kíváncsiak, és nem látták az 1990-es Egyenesen átot. Az érdeklődési körük nagyjából megegyezik a legtöbb huszonévesével, azt kivéve, hogy marhára izgatja őket a túlvilág. Talán túlságosan is, mert megpróbálnak úttörők lenni és személyesen megtapasztalni azt, hogy milyen "az élet" a halál után. Vagy közben. Ezért pusztán annyit kell tenniük, hogy megölik magukat egy rövid időre és megtapasztalják mindezt, mielőtt társaik újraélesztik őket. A gond csak az, hogy tetteiknek komoly következményei lesznek.
A mostani szereplőgárda egy fokkal idősebb, mint annak idején volt, de ettől még ugyanúgy a fiatalok elvárásait tartották szem előtt a castingnál, ennek megfelelően egyáltalán nem meglepő, hogy a film is a tinik ízlését szem előtt tartva készült el. Ahogy azt kell, tipikus ijesztgetésekkel teremtik meg a hangulatot, s ezek egy része elég jól működik is. És, ha az ember sikeresen hatás alá kerül, akkor nagyon jól működik a Flatliners. Gond csak akkor van, ha képtelenek vagyunk ráhangolódni.
Márpedig egyeseknél biztos, hogy ez lesz a helyzet, hiszen valamiért a készítők beérik a langyosvízzel. Megcsinálják, amit megkövetel tőlük a haza, illetve jelen esetben az eredeti film, valamint a stúdió, azonban látványosan mentesen mindenféle ambíciótól, és még véletlenül sem akarják, hogy a film több legyen annál, mint egy szimpla thriller, vagy tucathorror. Arról nem is beszélve, hogy a végén koppanunk egy jó nagyot, és azt fogjuk érezni, hogy az alapanyagból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, mert ennek így nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az új Egyenesen át tipikusan olyan feldolgozás lett, ami után az eredeti film tűnne gyenge másolatnak, de így, hogy az eredeti után látjuk, sokan (valahol jogosan) pont fordítva fogják ezt gondolni, hiszen a történet alapvetően ugyanaz. Mese nincs, el kell vonatkoztatni, s ha ez sikerül, akkor mindenképp élvezetes a végeredmény, a megtekintés után viszont az agyból törlendő. Lehet, hogy nem több langyosvíznél, de vannak benne meggyőző alakítások, kellemesen szórakoztató és valamilyen leköti az embert. Hogy nem korszakos? Igen, ez igaz. Mint ahogy az eredeti sem volt az.
Amellett, hogy az Egyenesen át nem több, mint egy szimplán jó film, mai szemmel még kevésbé működik, mint annak idején, így nem meglepő, hogy Hollywood úgy gondolta, hogy a megvalósításán lehet bőven javítani, s ki tudja, egy jó rendező kezében talán ismét működőképessé válhat az alapanyag. És valljuk meg, hogy A tetovált lánnyal befutó, majd tévésorozatos pilotokkal hollywoodiasodó (Mr. Robot, A bura alatt, Felejthetetlen) Niels Arden Oplev nem volt rossz választás a feladatra. És a végeredmény is őt igazolja, még akkor is, ha lesznek olyanok, akik csuklóból becsmérelni fogják a remake-et.
A történet pár orvostanhallgatóról szól, akik egy kicsit kíváncsiak, és nem látták az 1990-es Egyenesen átot. Az érdeklődési körük nagyjából megegyezik a legtöbb huszonévesével, azt kivéve, hogy marhára izgatja őket a túlvilág. Talán túlságosan is, mert megpróbálnak úttörők lenni és személyesen megtapasztalni azt, hogy milyen "az élet" a halál után. Vagy közben. Ezért pusztán annyit kell tenniük, hogy megölik magukat egy rövid időre és megtapasztalják mindezt, mielőtt társaik újraélesztik őket. A gond csak az, hogy tetteiknek komoly következményei lesznek.
A mostani szereplőgárda egy fokkal idősebb, mint annak idején volt, de ettől még ugyanúgy a fiatalok elvárásait tartották szem előtt a castingnál, ennek megfelelően egyáltalán nem meglepő, hogy a film is a tinik ízlését szem előtt tartva készült el. Ahogy azt kell, tipikus ijesztgetésekkel teremtik meg a hangulatot, s ezek egy része elég jól működik is. És, ha az ember sikeresen hatás alá kerül, akkor nagyon jól működik a Flatliners. Gond csak akkor van, ha képtelenek vagyunk ráhangolódni.
Márpedig egyeseknél biztos, hogy ez lesz a helyzet, hiszen valamiért a készítők beérik a langyosvízzel. Megcsinálják, amit megkövetel tőlük a haza, illetve jelen esetben az eredeti film, valamint a stúdió, azonban látványosan mentesen mindenféle ambíciótól, és még véletlenül sem akarják, hogy a film több legyen annál, mint egy szimpla thriller, vagy tucathorror. Arról nem is beszélve, hogy a végén koppanunk egy jó nagyot, és azt fogjuk érezni, hogy az alapanyagból sokkal többet is ki lehetett volna hozni, mert ennek így nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Az új Egyenesen át tipikusan olyan feldolgozás lett, ami után az eredeti film tűnne gyenge másolatnak, de így, hogy az eredeti után látjuk, sokan (valahol jogosan) pont fordítva fogják ezt gondolni, hiszen a történet alapvetően ugyanaz. Mese nincs, el kell vonatkoztatni, s ha ez sikerül, akkor mindenképp élvezetes a végeredmény, a megtekintés után viszont az agyból törlendő. Lehet, hogy nem több langyosvíznél, de vannak benne meggyőző alakítások, kellemesen szórakoztató és valamilyen leköti az embert. Hogy nem korszakos? Igen, ez igaz. Mint ahogy az eredeti sem volt az.
|
Egyenesen át (Flatliners)
feliratos, amerikai horror, 108 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Niels Arden Oplev forgatókönyvíró: Ben Ripley operatőr: Eric Kress zeneszerző: Nathan Barr producer: David Blackman, Michael Douglas, Laurence Mark szereplők: Nina Dobrev (Marlo) Ellen Page (Courtney) Diego Luna (Ray) Kiersey Clemons (Sophia) James Norton (Jamie) |
