Gyurkity Péter
Sok vízjég lehet a Merkúron
Erre a következtetésre jutottak a kutatók a NASA szondájának adatai alapján.
A Merkúr esetében a víz, illetve a vízjég jelenléte egészen a kilencvenes évekig nem merült fel, mivel a bolygót túl forrónak találták ahhoz, hogy erre akár minimális esély legyen. Azóta több eltérő megfigyelés is megcáfolta a korábbi vélekedést, most pedig már jelentős mennyiségről beszélnek a szakemberek.
A NASA MESSENGER névre keresztelt űrszondája éveken keresztül figyelte meg a Merkúr felszínét, mielőtt 2015-ben becsapódott és megsemmisült. Legutóbb ennek kapcsán egy hatalmas kanyon létezéséről írtunk, most azonban a Brown Egyetem kutatói egy új anyagban arról számoltak be, hogy az északi-sarki régióban jelentős mennyiségű vízjég van jelen, amely több kisebb-nagyobb lerakódásban halmozódott fel. Ők szintén a MESSENGER adataira támaszkodtak, itt ugyanis a lézeres magasságmérő által szolgáltatott megfigyelések arra utaltak, hogy a felszín egyes részei jóval több fényt vernek vissza, vagyis ezen foltokat akár vízjég is boríthatja. A sarki régió kráterei jönnek itt szóba első számú felelősként, ezek mélyét ugyanis minimális mennyiségű napfény éri, vagyis a vízjég megmaradhat, légkör hiányában pedig maga a felszín sem melegszik fel annyira, hiszen a hő nem marad helyben.
A MESSENGER a 2011-es megérkezése után először neutronjeleket észlelt, amely már utalt a vízjég jelenlétére, ezt követte a fény visszaverésének pontosabb felmérése. A csapat az elmúlt időszakban három nagyobb, majd pedig négy kisebb folt jelenlétét igazolta vissza, ami arra utal, hogy számos további példány lehet még a helyszínen, amelyek mérete néhány kilométer és pár centiméter között mozoghat. Egyelőre több eltérő elmélet áll rendelkezésünkre a víz ottani felbukkanását illetően, ez jó eséllyel aszteroidák és üstökösök jóvoltából érkezhetett meg, de az is lehet, hogy a napszél által a helyszínre szállított hidrogén lépett reakcióba az ottani oxigénnel.
A vízjég tehát jóval nagyobb mennyiségben van jelen, így a további munkák során még pontosabb képet kaphatunk erről.
A Merkúr esetében a víz, illetve a vízjég jelenléte egészen a kilencvenes évekig nem merült fel, mivel a bolygót túl forrónak találták ahhoz, hogy erre akár minimális esély legyen. Azóta több eltérő megfigyelés is megcáfolta a korábbi vélekedést, most pedig már jelentős mennyiségről beszélnek a szakemberek.
A NASA MESSENGER névre keresztelt űrszondája éveken keresztül figyelte meg a Merkúr felszínét, mielőtt 2015-ben becsapódott és megsemmisült. Legutóbb ennek kapcsán egy hatalmas kanyon létezéséről írtunk, most azonban a Brown Egyetem kutatói egy új anyagban arról számoltak be, hogy az északi-sarki régióban jelentős mennyiségű vízjég van jelen, amely több kisebb-nagyobb lerakódásban halmozódott fel. Ők szintén a MESSENGER adataira támaszkodtak, itt ugyanis a lézeres magasságmérő által szolgáltatott megfigyelések arra utaltak, hogy a felszín egyes részei jóval több fényt vernek vissza, vagyis ezen foltokat akár vízjég is boríthatja. A sarki régió kráterei jönnek itt szóba első számú felelősként, ezek mélyét ugyanis minimális mennyiségű napfény éri, vagyis a vízjég megmaradhat, légkör hiányában pedig maga a felszín sem melegszik fel annyira, hiszen a hő nem marad helyben.
A MESSENGER a 2011-es megérkezése után először neutronjeleket észlelt, amely már utalt a vízjég jelenlétére, ezt követte a fény visszaverésének pontosabb felmérése. A csapat az elmúlt időszakban három nagyobb, majd pedig négy kisebb folt jelenlétét igazolta vissza, ami arra utal, hogy számos további példány lehet még a helyszínen, amelyek mérete néhány kilométer és pár centiméter között mozoghat. Egyelőre több eltérő elmélet áll rendelkezésünkre a víz ottani felbukkanását illetően, ez jó eséllyel aszteroidák és üstökösök jóvoltából érkezhetett meg, de az is lehet, hogy a napszél által a helyszínre szállított hidrogén lépett reakcióba az ottani oxigénnel.
A vízjég tehát jóval nagyobb mennyiségben van jelen, így a további munkák során még pontosabb képet kaphatunk erről.