SG.hu·
A LEGO Ninjago-film - Jackie Chan idei legjobbja
Máris kifulladt volna a LEGO-franchise? Nyilván sok minden múlik azon is, hogy ki a készítő, de az előjelek nem biztatóak.
Hogy tetszett a LEGO Ninjago-film?
Sok LEGO-animációs film készült az elmúlt években, videójátékok is előszeretettel alkalmazzák ezt a stílust, de a mozikba a műfaj 2014-ben robbant be A Lego kalanddal. És valódi robbanásról beszélhetünk, hiszen a The LEGO Movie mindössze 60 millió dollárba került és világszerte 469 milliót jövedelmezett, a készítőit pedig egy élőszereplős Star Wars-mozifilm rendezői székébe röpítette. Az idei Lego Batman - A film követte a megszokott sormintát, miszerint többe került, mint az elődje (80 millió dollárba), de kevesebb bevételt hozott (311 millió világszerte). És íme a harmadik próbálkozás, a Ninjagóra épülő mozifilm.
Valljuk meg, a Warner elég fura koncepció mentén indította be a LEGO franchise-t, hiszen egy kvázi mindenkinek szóló film után szűkítette a célközönséget egy képregényes karakterre való fókuszálással, most pedig még vékonyabb tábort céloztak meg azzal, hogy egy fiatal fiúknak szóló sorozatra alapozták filmjüket. Persze A LEGO Ninjago-film mindenki számára élvezhető lenne, csak éppen jó eséllyel sokakat alapból nem fog érdekelni. (Az első bevételi adatok is ezt támasztják alá.)
A film középpontjában az ázsiai jellemzőkkel megtűzdelt Ninjago szigete van, amit folyamatosan az ellenség ostromol, és talán sikerrel is járna, ha hat szuperharcos nindzsa nem segítené az ott lakókat. A hősöknek azonban nem csak dicsőség és harc az élete, hiszen valóságos alteregójuknak meggyűlik a baja az iskolával és összességében a mindennapokkal. Egyikük pedig egy bizonyos Lloyd, akinek épp az apja az egyik fő rosszfiú, szekálják is bőven miatt. Arról nem is beszélve, hogy az események úgy alakulnak, hogy egy minden eddiginél nagyobb fenyegetés szabadul Ninjagóra.
A megcsavart alapsztori érdekes lehetőségeket kínálna, azonban A LEGO Ninjago-film valamiért nagyon kiszámítható lett, főleg az apa-fia sztori kapcsán. A nyílegyenessége például azon is tetten érhető, hogy még véletlenül sem lett szatíra. Persze igencsak színes (bár nem szagos), amit látunk, a látvánnyal sincs gond, de a tartalmat sajnos sokszor feláldozzák a kinézet olykor felületes oltárán, túl gyakran koncentrálva nagyszabású lövöldözésekre, mint például kreatívabb közelharcokra. És az is érződik az egészen, hogy a filmet itt kiemelten a kapcsolódó termékek reklámjaként kezelik, és nem nagyon törekednek arra, hogy a néző kötődjön a többségében papírvékony karakterekhez, és esetleg ezért akarja beszerezni őket. Kár érte, mert az anyafilmben nagyon jól megvolt az érzelmi kapocs.
Szerencsére az, ami eddig zseniális volt a LEGO-filmekben, most is az, legfőképp a metapoénok, például az animációk stílusára tett utalások. Ezekből ugyan kevesebbet kapunk, mint a Batman-film esetében, de most is vitték a prímet. A megszokott és várt poénok mellett természetesen kapunk újféléket is (nyilván az ázsiai kultúrával, illetve például a harcművészetekkel kapcsolatosakat), de azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy ezúttal a fiatalokra kalibrált humor dominált, a felnőttekből sokkal kevesebb őszinte kacajt vált ki a film, mint a két korábbi darab, a készítők hanyagolták az idősebbeknek szóló kikacsintásokat.
A nagy elvárások miatt azt mondanánk, hogy A LEGO Ninjago-film annak ellenére okozott csalódást, hogy összességében azért közepesnél jobbra értékelnénk a végeredményt. Az vitán felül áll, hogy helyenként nagyon szellemesre sikerült a megvalósítás, azonban mégiscsak érződik benne az, hogy rutinmunkaként, ujjgyakorlatként kezelték, és nagyon ügyeltek arra, hogy a folytatásokra is hagyjanak elég poént. Sebaj, bár ez kicsit mellément, de azért nem fogjuk megbánni a jegyvásárlást, ráadásul gond egy szál sincs, hiszen 2019-ben érkezik a mozikba A Lego kaland második része. A premierig az időt pedig fél lábon állva is kibírjuk, nem?
Valljuk meg, a Warner elég fura koncepció mentén indította be a LEGO franchise-t, hiszen egy kvázi mindenkinek szóló film után szűkítette a célközönséget egy képregényes karakterre való fókuszálással, most pedig még vékonyabb tábort céloztak meg azzal, hogy egy fiatal fiúknak szóló sorozatra alapozták filmjüket. Persze A LEGO Ninjago-film mindenki számára élvezhető lenne, csak éppen jó eséllyel sokakat alapból nem fog érdekelni. (Az első bevételi adatok is ezt támasztják alá.)
A film középpontjában az ázsiai jellemzőkkel megtűzdelt Ninjago szigete van, amit folyamatosan az ellenség ostromol, és talán sikerrel is járna, ha hat szuperharcos nindzsa nem segítené az ott lakókat. A hősöknek azonban nem csak dicsőség és harc az élete, hiszen valóságos alteregójuknak meggyűlik a baja az iskolával és összességében a mindennapokkal. Egyikük pedig egy bizonyos Lloyd, akinek épp az apja az egyik fő rosszfiú, szekálják is bőven miatt. Arról nem is beszélve, hogy az események úgy alakulnak, hogy egy minden eddiginél nagyobb fenyegetés szabadul Ninjagóra.
A megcsavart alapsztori érdekes lehetőségeket kínálna, azonban A LEGO Ninjago-film valamiért nagyon kiszámítható lett, főleg az apa-fia sztori kapcsán. A nyílegyenessége például azon is tetten érhető, hogy még véletlenül sem lett szatíra. Persze igencsak színes (bár nem szagos), amit látunk, a látvánnyal sincs gond, de a tartalmat sajnos sokszor feláldozzák a kinézet olykor felületes oltárán, túl gyakran koncentrálva nagyszabású lövöldözésekre, mint például kreatívabb közelharcokra. És az is érződik az egészen, hogy a filmet itt kiemelten a kapcsolódó termékek reklámjaként kezelik, és nem nagyon törekednek arra, hogy a néző kötődjön a többségében papírvékony karakterekhez, és esetleg ezért akarja beszerezni őket. Kár érte, mert az anyafilmben nagyon jól megvolt az érzelmi kapocs.
Szerencsére az, ami eddig zseniális volt a LEGO-filmekben, most is az, legfőképp a metapoénok, például az animációk stílusára tett utalások. Ezekből ugyan kevesebbet kapunk, mint a Batman-film esetében, de most is vitték a prímet. A megszokott és várt poénok mellett természetesen kapunk újféléket is (nyilván az ázsiai kultúrával, illetve például a harcművészetekkel kapcsolatosakat), de azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy ezúttal a fiatalokra kalibrált humor dominált, a felnőttekből sokkal kevesebb őszinte kacajt vált ki a film, mint a két korábbi darab, a készítők hanyagolták az idősebbeknek szóló kikacsintásokat.
A nagy elvárások miatt azt mondanánk, hogy A LEGO Ninjago-film annak ellenére okozott csalódást, hogy összességében azért közepesnél jobbra értékelnénk a végeredményt. Az vitán felül áll, hogy helyenként nagyon szellemesre sikerült a megvalósítás, azonban mégiscsak érződik benne az, hogy rutinmunkaként, ujjgyakorlatként kezelték, és nagyon ügyeltek arra, hogy a folytatásokra is hagyjanak elég poént. Sebaj, bár ez kicsit mellément, de azért nem fogjuk megbánni a jegyvásárlást, ráadásul gond egy szál sincs, hiszen 2019-ben érkezik a mozikba A Lego kaland második része. A premierig az időt pedig fél lábon állva is kibírjuk, nem?
|
A Lego Ninjago film (The Lego Ninjago Movie)
magyarul beszélő, amerikai animációs film, 100 perc, 2017 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Charlie Bean forgatókönyvíró: Bob Logan & Paul Fisher, William Wheeler & Tom Wheeler és Jared Stern & John Whittington (Hillary Winston, Bob Logan & Paul Fisher, William Wheeler & Tom Wheeler és Dan Hageman & Kevin Hageman története alapján) zene: Mark Mothersbaugh producer: Roy Lee, Dan Lin, Phil Lord, Chrostopher Miller szereplők: Dave Franco (Lloyd) Jackie Chan (Wu mester) Olivia Munn (Koko) Justin Theroux (Garmadon) Michael Pena (Kai) Zach Woods (Zane) Abbi Jacobson (Nya) |
