Ötvös Tibor
Kingsman: Az aranykör - egy tipikus folytatás
A Kingsman folytatása az év egyik legjobban várt akciója volt, mely sajnos egy tipikus második rész lett, annak összes előnyével és hátrányával.
Hogy tetszett a Kingsman: Az aranykör?
A 2015-ös év egyik legnagyobb meglepetése, sleeper hitje volt a korábban már több képregényfilmet is készítő Matthew Vaughn rendezésében bemutatott Kingsman: A titkos szolgálat, mely egyedi hangulatával és őrületes alakításaival (Samuel L. Jackson beszédhibás gonosztevője illetve Colin Firth brutális templomi leszámolása zseniális volt) azonnal kiérdemelte a kultikus jelzőt és szerencsére ezúttal az anyagi siker sem maradt el. Vaughn nem szokott folytatásokat készíteni, a Kick-Ass második fejezetét sem vállalta be, de a Kingsman kapcsán úgy döntött, hogy belevág és ez lett Az aranykör.
Töki élete tökéletesen alakul, hiszen az első rész sikeres bevetése után teljes jogú Kingsman ügynökké vált, a svéd hercegnő továbbra is illedelmesen kínálja fel fenekét a behatolásra és a bevetések során is győztesen kerül ki. Ezt egyébként a film első 20 percében meg is kapjuk, hiszen akkor aztán mindent láthatunk, ami egy stílusos 007-es paródiához elengedhetetlen. Látványos üldözés, verekedés, robbanások, mindez nagyon stílusosan és ultra-cool módon előadva, ahogy azt az első rész rajongói el is várták.
Sajnos azonban ezután van még több mint másfél óra, mellyel a rendező már nem tudott mit kezdeni. Miután ugyanis Az aranykör gonosztevője, Poppy beteljesíti gonosz terveit, Töki és Merlin kénytelen az amerikai testvérszervezettel, a Statesmennel közösen dolgozva megakadályozni a vörös hajú ördög világuralmi törekvéseit. A dolog persze nem ilyen egyszerű, számos vicces és izgalmas jelenetet kapunk, de valahogy nem sikerült felérni az elődhöz. Lehet hogy azért, mert túl magasan volt a léc, de ettől függetlenül nem sikerült megugrani a szintet.
A Statesmen ugyanis nagyon sok lehetőséget rejtett magában: az ügynökségben mindenkit valamilyen alkoholról neveztek el és ha kicsit jobban kidolgozzák őket, akkor talán valami személyiséget is kaptak volna, de így elég feleslegesnek tűnnek. Ráadásul mindegyik valamilyen tájszólást kapott a szinkronban, ami abszolút ostobává teszi őket. Egyedül talán Jeff Bridges veszi kicsit is komolyan a szerepet, neki kimondottan jól áll a Statesmen vezetői szerepe. Akit még kiemelnék, az Poppy, azaz Julianne Moore, akin jól látszik, hogy élvezte a munkát. Kár, hogy Poppy nyomába sem léphet Valentine egyediségének.
Ettől függetlenül mégis azt kell mondnom, hogy ha levesszük a kicsit sótlan karaktereket és a nem túl izgalmas történetet, akkor a látványra nem lehet panaszunk. Érezhetjük azt, hogy mintha ezt már láttuk volna korábban (Firth már említett templomos őrülete itt is visszaköszön és a kocsmába is visszatér Töki), de a tempó feszes, az akciók látványosak és őrült ötletekből most sincs hiány (egy vaginába felhelyezett nyomkövető teljes útját végigkövethetjük), de ettől függetlenül nem dobja el az agyát az ember tőle. Reméljük, hogy a harmadik fejezetben (biztos, hogy lesz) azért a karakterekre is rámennek az írók, mert az akciókkal nincs gond, de ez így csak egy közepes filmet eredményez.
Töki élete tökéletesen alakul, hiszen az első rész sikeres bevetése után teljes jogú Kingsman ügynökké vált, a svéd hercegnő továbbra is illedelmesen kínálja fel fenekét a behatolásra és a bevetések során is győztesen kerül ki. Ezt egyébként a film első 20 percében meg is kapjuk, hiszen akkor aztán mindent láthatunk, ami egy stílusos 007-es paródiához elengedhetetlen. Látványos üldözés, verekedés, robbanások, mindez nagyon stílusosan és ultra-cool módon előadva, ahogy azt az első rész rajongói el is várták.
Sajnos azonban ezután van még több mint másfél óra, mellyel a rendező már nem tudott mit kezdeni. Miután ugyanis Az aranykör gonosztevője, Poppy beteljesíti gonosz terveit, Töki és Merlin kénytelen az amerikai testvérszervezettel, a Statesmennel közösen dolgozva megakadályozni a vörös hajú ördög világuralmi törekvéseit. A dolog persze nem ilyen egyszerű, számos vicces és izgalmas jelenetet kapunk, de valahogy nem sikerült felérni az elődhöz. Lehet hogy azért, mert túl magasan volt a léc, de ettől függetlenül nem sikerült megugrani a szintet.
A Statesmen ugyanis nagyon sok lehetőséget rejtett magában: az ügynökségben mindenkit valamilyen alkoholról neveztek el és ha kicsit jobban kidolgozzák őket, akkor talán valami személyiséget is kaptak volna, de így elég feleslegesnek tűnnek. Ráadásul mindegyik valamilyen tájszólást kapott a szinkronban, ami abszolút ostobává teszi őket. Egyedül talán Jeff Bridges veszi kicsit is komolyan a szerepet, neki kimondottan jól áll a Statesmen vezetői szerepe. Akit még kiemelnék, az Poppy, azaz Julianne Moore, akin jól látszik, hogy élvezte a munkát. Kár, hogy Poppy nyomába sem léphet Valentine egyediségének.
Ettől függetlenül mégis azt kell mondnom, hogy ha levesszük a kicsit sótlan karaktereket és a nem túl izgalmas történetet, akkor a látványra nem lehet panaszunk. Érezhetjük azt, hogy mintha ezt már láttuk volna korábban (Firth már említett templomos őrülete itt is visszaköszön és a kocsmába is visszatér Töki), de a tempó feszes, az akciók látványosak és őrült ötletekből most sincs hiány (egy vaginába felhelyezett nyomkövető teljes útját végigkövethetjük), de ettől függetlenül nem dobja el az agyát az ember tőle. Reméljük, hogy a harmadik fejezetben (biztos, hogy lesz) azért a karakterekre is rámennek az írók, mert az akciókkal nincs gond, de ez így csak egy közepes filmet eredményez.
|
Kingsman: Az aranykör (Kingsman: The Golden Circle) magyarul beszélő, angol-amerikai akció-vígjáték, 141 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Matthew Vaughn Operatőr: George Richmond Zene: Henry Jackman, Matthew Margeson Vágó: Eddie Hamilton Forgatókönyvíró: Jane Goldman, Matthew Vaughn Taron Egerton (Gary 'Töki' Unwin) Julianne Moore (Poppy) Mark Strong (Merlin) Halle Berry (Ginger) Channing Tatum (Tequila ügynök) Jeff Bridges (Champagne ügynök) Colin Firth (Harry Hart) |
