SG.hu
Steel Division: Normandy 44
Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Eugen Systems
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 3 GB RAM, 32 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 4 GB RAM, 32 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: R.U.S.E.
Kategória: stratégia
Nagyon itt volt már az ideje egy minőségi második világháborús stratégiának, amit az Eugen Systems a legjobb tudása szerint alkotott meg, és a végeredmény meglepően jóra sikerült. Steel Division: Normandy 44 játéktesztünk következik!
A francia Eugen Systems túlzás nélkül hatalmasat szakított, amikor 2010-ben megálmodták az IRISZOOM grafikus motort, amellyel soha nem látott lehetőségek nyíltak meg a stratégiai játékok műfajában. Az új technológiával ugyanis korábban még nem tapasztalt méretű helyszíneket, szinte hatalmas terepasztalokat tudott megvalósítani a csapat, amit először a R.U.S.E című második világháborús stratégiában láthattunk a gyakorlatban. Azt nem mondanánk, hogy a játék kiváló volt, ellenben olyan élményeket nyújtott, amelyeket addig egyetlen stratégia sem tudott garantálni, és éppen emiatt történelmet is írt bizonyos körökben. A franciák ugyanis még annak dacára sem kerültek a figyelem középpontjába, hogy a Ubisoft gondozta művüket, és ezáltal nem is mertek túl nagyot álmodni a későbbiekben, de azért letették a Wargame-sorozat alapjait, ami hidegháborús környezetben finomította tovább az IRISZOOM képességeit.
Mivel a kizárólag PC-re megjelenő stratégiákért még mindig nem tolonganak milliók a világon, így ez a kikacsintás sem hozott nagyobb hírnevet az Eugen Systems brigádjának, azonban ők tökéletesen megelégednek a maroknyi, ámde annál fanatikusabb rajongóréteggel, akik legalább kitartóan és hűségesen vásárolják újabb műveiket, illetve segítik munkájukat. Ebben a példaértékű közegben született meg a csapat legújabb alkotása, amely Steel Division: Normandy 44 címmel újra visszavezet minket a második világháborúba, de mégis annyi újítást és olyan realisztikus, túlzás nélkül keményvonalas megközelítést garantál, hogy a R.U.S.E. elbújhatna szégyenében.
A játék az alapok tekintetében azonban természetesen változatlan maradt, így összességében még mindig egy valós idejű stratégiáról beszélünk, amely hihetetlenül nagy helyszínekkel dolgozik, és nemritkán feldolgozhatatlanul sok egységet jelenít meg a képernyőn. Az egyes pályákon folyamatosan nyomon követhetjük majd a frontvonal alakulását, ezáltal ahogy haladunk egységeinkkel, foglaljuk el a fedezékeket és a városokat – egy pályán akár több települést is találhatunk –, úgy alakul majd dinamikusan az általunk és az ellenfél által birtokolt földrészek mértéke.
Ez többjátékos módban az egész összecsapás alapjául szolgál majd, de a kampányban – ami rövid és elég felületes, ellenben jól felkészít a multis összecsapásokra – több izgalmas feladattal is párosul. Hol városokat kell elfoglalnunk vagy megtartanunk, hol az ellenfél előrenyomulását kell ellehetetlenítenünk, míg máskor elvágni az utánpótlás vonalát, egyszóval csupa valós háborús helyzet vár ránk, és nem olyan küldetések, amelyek elvezetnek minket valahonnan valahová, hiszen a Steel Division: Normandy 44 bármikor meglepheti az embert. Ez pedig igaz akár az amerikaiak, akár az angolok, akár a németek oldalán ismerjük meg a kampányt, ami hangsúlyozandó, hogy leginkább a betanító módban megismert praktikák alkalmazásának gyakorlására jó csak, hiszen az igazán nagy harcok és izzasztó pillanatok más játékosok ellen várhatók.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia ne tudna fejtörést okozni, elég csak arra gondolni, hogy miután a tréningből és a sztoriból is kimaradt a felfedezés fontossága, az első skirmish mérkőzése szinte garantáltan mindenkinek azzal végződik majd, hogy az ellenfél elvágta az utánpótlási vonalakat, és ezzel patthelyzetet teremtve képes volt minimális veszteséggel legyűrni minket. Ilyen kegyetlen tud lenni ez a játék!
Maga a Steel Division: Normandy 44 egyébiránt magasabb szinteken is erőteljesen a Wargame-sorozatra épít, ezáltal nagyon sok, gyakran több tucatnyi egységet hívhatunk le a pályákra. A különféle gyalogsági alakulatoktól kezdve a páncélosokon át a tankelhárítókig bezárólag többek között még légi támogatást is kérhetünk. Minden egység pontokba kerül, amelyek a játék során fixen termelődnek, tehát csak azon múlik, hogy milyen egységeket tudunk lehívni, hogy mennyire jól takarékoskodunk a büdzsével. Bázisépítés és egyebek nincsenek, a játék teljes egészében az ütközetekre épít, az alkalmazott taktikákra, a harctéri reakciókra, hiszen folyamatosan idomulnunk kell majd a kialakuló helyzetekhez, az állandó kihívásokhoz, amelyeket a kampányban nyilván a program osztogat, míg multiplayer során az ellenfél sajátos észjárása teremt elő.
A Steel Division: Normandy 44 ennek megfelelően rendkívül feszített tempót kínál, mindemellett pedig olyan sajátos élményeket, amihez foghatót jelenleg egyetlen stratégia, sőt egyetlen másik videojáték sem a piacon, hiszen ekkora méretekben, ilyen realizmussal és ennyire taktikus megközelítéssel még senki sem dolgozott korábban. Persze nyilvánvaló, hogy akadnak problémák is a végeredménnyel, ennek megfelelően például az összetettséggel egy kicsit átestek a készítők a ló túlsó oldalára, és az egységek közötti erőviszonyok sem mindig igazságosak, de aki elegendő időt szentel annak, hogy megismerje a több száz egység sajátosságait, aki nem sajnálja a napokat és a heteket attól, hogy kitapasztaljon mindent, az egy olyan élményt kap, ami garantáltan hónapokig rabul ejti majd.
Merthogy a Steel Division: Normandy 44 még hetek után is képes lesz meglepetéseket okozni! Az egységek ugyanis eltérő felszerelésekkel léphetnek a pályára, a domborzati viszonyok is befolyásolhatják a mérkőzéseket, miközben rengeteg tanulság vár benne ránk azzal kapcsolatban, hogy – a valósághoz hasonlóan – korántsem mindig az győz, aki létszámfölényben van. A legtöbb stratégiával ellentétben itt ugyanis sokkal többet érhet a jó helyezkedés és az egységek képességeinek ismerete, valamint azok észszerű kihasználása, mint az, hogy túlerőt toborozzunk, aminek nem is lesz sok értelme, hiszen minden egyes katona pontokért vásárolható, és ha valaki elesik a csatamezőn, vagy ha egy tankunkat kilőtték, akkor azt örökre nélkülöznünk kell.
Nincs javítás, nincs gyógyítás, csak a kíméletlen pusztítás, akárcsak a valódi háborúban! Persze ódákat lehetne még zengeni arról, hogy a játék hátterében milyen összetett rendszerek húzódnak meg, hogy a készítők több helyen is milyen alaposan beleásták magukat a történelembe, de akit az eddig elhangzottak nem győztek meg arról, hogy neki erre szüksége van, az vélhetően akkor sem adja be a derekát, ha a valószerű harctéri helyzetekről, vagy például a páncélosok teljesen életszerű viselkedéséről beszélnénk.
Grafika:
Hiába azonban a hatalmas realizmus, mindez sajnos a játék grafikáján egyáltalán nem érzékelhető, ezáltal mondhatni átlagos a megjelenés, ami annak fényében maximálisan érthető, hogy a készítők alacsonyan akarták tartani a gépigényt. Ez valahol sikerült is nekik – az ajánlott követelményeknél azért érdemes jóval erősebb PC-vel nekiesni –, ugyanakkor nem lehetett könnyű dolguk, hiszen az IRISZOOM lényege, hogy madártávlatból éppen olyan jól mutasson az egész csatatér, mint néhány méteres közelségből. Technikai oldalról a Steel Division: Normandy 44 nem is teljesít rosszul, de láttunk azért már lényegesen szebbet is a műfajban!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék kezelőfelülete a R.U.S.E. esetében megalkotott kliséket követi, az évek óta megszokott formula pedig még mindig nagyszerűen működik, noha egyre több és több részletre kell odafigyelnünk a képernyőn. Az irányíthatóság terén a Steel Division: Normandy 44 nem hozott magával drasztikus újításokat, így még a csata indítása előtt eloszthatunk néhány egységet a harcmezőn, de utána is könnyedén koordinálhatunk minden hadosztályt a képernyőn. Kisebb problémák ugyan akadnak – a teherautóval szállított katonákat például nehéz leszállítani a platóról –, de összességében nincs ok a panaszra.
Játszhatóság: Az Eugen Systems munkatársai a tartalom tekintetében sem adták lejjebb a szintet, sőt hatalmas dicséret illeti őket azért, hogy évek óta az elsők, akik be merték vállalni a német kampányt egy stratégiában, amiért a világháborús RTS-ek kedvelői olyan sokat sírnak. A sztori mellett egyébiránt van skirmish, PvP, sőt mi több, a multiplayer-ütközetek során akár 10v10-csatáknak is a részeseivé válhatunk.
Intelligencia, nehézség: Bár elég szubjektív kérdéskör, de ha más stratégiákhoz viszonyítjuk, a Steel Division: Normandy 44 akkor is egy nehéz játék. Ez a nehézség az egyjátékos pályákon leginkább az agresszív, meglepően precíz mesterséges intelligenciának és az összetett megoldásoknak köszönhető, míg a multiplayer módban leginkább csak utóbbinak. Nyilván megszokás kérdése, és gyakorlat teszi a mestert, de ha nem vagyunk kezdők, a játék akkor is hajlamos lehet néhányszor megizzasztani minket, ami nem éppen egy vásárlócsalogató megoldás, hiszen sikerélmény nélkül nincs elismerés sem.
Hangok, zene: A hangok és a zenék terén erőteljesen hiányosnak nevezhető a játék. Bár néha-néha belefuthatunk pár kellemesebb robbanáseffektbe vagy dallamba, de ha leereszkedünk a csatározó katonák közé, egyszerűen nem érezzük azt a harci dühöt, a páncélosok brutális morajlását, ami igazi harctéri hangulatot varázsolna a játékba.
Összegzés:
A Steel Division: Normandy 44 tehát egy jó második világháborús stratégia lett, amely tele van lehetőséggel, tartalommal és realizmussal, azonban több helyen is érezni, hogy a példaértékű fanatizmus mellett a fejlesztőknek gyakran nem volt anyagi lehetőségük arra, hogy bizonyos tekintetben előre tudjanak lépni egy kicsikét. A téma és a műfaj rajongói természetesen ettől függetlenül is nagyon könnyen a szívükbe zárhatják a végeredményt, hiszen kevés manapság az értékelhető második világháborús RTS, márpedig az Eugen Systems alkotása nemcsak értékelhető, hanem hibái ellenére élvezhető és szerethető is lett egyben.
Fejlesztő: Eugen Systems
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD FX-4100 processzor, Nvidia GeForce GTS 450 vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 3 GB RAM, 32 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2300 2,8 GHz-es vagy AMD FX-8120 processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 4 GB RAM, 32 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: R.U.S.E.
Kategória: stratégia
Nagyon itt volt már az ideje egy minőségi második világháborús stratégiának, amit az Eugen Systems a legjobb tudása szerint alkotott meg, és a végeredmény meglepően jóra sikerült. Steel Division: Normandy 44 játéktesztünk következik!
A francia Eugen Systems túlzás nélkül hatalmasat szakított, amikor 2010-ben megálmodták az IRISZOOM grafikus motort, amellyel soha nem látott lehetőségek nyíltak meg a stratégiai játékok műfajában. Az új technológiával ugyanis korábban még nem tapasztalt méretű helyszíneket, szinte hatalmas terepasztalokat tudott megvalósítani a csapat, amit először a R.U.S.E című második világháborús stratégiában láthattunk a gyakorlatban. Azt nem mondanánk, hogy a játék kiváló volt, ellenben olyan élményeket nyújtott, amelyeket addig egyetlen stratégia sem tudott garantálni, és éppen emiatt történelmet is írt bizonyos körökben. A franciák ugyanis még annak dacára sem kerültek a figyelem középpontjába, hogy a Ubisoft gondozta művüket, és ezáltal nem is mertek túl nagyot álmodni a későbbiekben, de azért letették a Wargame-sorozat alapjait, ami hidegháborús környezetben finomította tovább az IRISZOOM képességeit.
Mivel a kizárólag PC-re megjelenő stratégiákért még mindig nem tolonganak milliók a világon, így ez a kikacsintás sem hozott nagyobb hírnevet az Eugen Systems brigádjának, azonban ők tökéletesen megelégednek a maroknyi, ámde annál fanatikusabb rajongóréteggel, akik legalább kitartóan és hűségesen vásárolják újabb műveiket, illetve segítik munkájukat. Ebben a példaértékű közegben született meg a csapat legújabb alkotása, amely Steel Division: Normandy 44 címmel újra visszavezet minket a második világháborúba, de mégis annyi újítást és olyan realisztikus, túlzás nélkül keményvonalas megközelítést garantál, hogy a R.U.S.E. elbújhatna szégyenében.
A játék az alapok tekintetében azonban természetesen változatlan maradt, így összességében még mindig egy valós idejű stratégiáról beszélünk, amely hihetetlenül nagy helyszínekkel dolgozik, és nemritkán feldolgozhatatlanul sok egységet jelenít meg a képernyőn. Az egyes pályákon folyamatosan nyomon követhetjük majd a frontvonal alakulását, ezáltal ahogy haladunk egységeinkkel, foglaljuk el a fedezékeket és a városokat – egy pályán akár több települést is találhatunk –, úgy alakul majd dinamikusan az általunk és az ellenfél által birtokolt földrészek mértéke.
Ez többjátékos módban az egész összecsapás alapjául szolgál majd, de a kampányban – ami rövid és elég felületes, ellenben jól felkészít a multis összecsapásokra – több izgalmas feladattal is párosul. Hol városokat kell elfoglalnunk vagy megtartanunk, hol az ellenfél előrenyomulását kell ellehetetlenítenünk, míg máskor elvágni az utánpótlás vonalát, egyszóval csupa valós háborús helyzet vár ránk, és nem olyan küldetések, amelyek elvezetnek minket valahonnan valahová, hiszen a Steel Division: Normandy 44 bármikor meglepheti az embert. Ez pedig igaz akár az amerikaiak, akár az angolok, akár a németek oldalán ismerjük meg a kampányt, ami hangsúlyozandó, hogy leginkább a betanító módban megismert praktikák alkalmazásának gyakorlására jó csak, hiszen az igazán nagy harcok és izzasztó pillanatok más játékosok ellen várhatók.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia ne tudna fejtörést okozni, elég csak arra gondolni, hogy miután a tréningből és a sztoriból is kimaradt a felfedezés fontossága, az első skirmish mérkőzése szinte garantáltan mindenkinek azzal végződik majd, hogy az ellenfél elvágta az utánpótlási vonalakat, és ezzel patthelyzetet teremtve képes volt minimális veszteséggel legyűrni minket. Ilyen kegyetlen tud lenni ez a játék!
Maga a Steel Division: Normandy 44 egyébiránt magasabb szinteken is erőteljesen a Wargame-sorozatra épít, ezáltal nagyon sok, gyakran több tucatnyi egységet hívhatunk le a pályákra. A különféle gyalogsági alakulatoktól kezdve a páncélosokon át a tankelhárítókig bezárólag többek között még légi támogatást is kérhetünk. Minden egység pontokba kerül, amelyek a játék során fixen termelődnek, tehát csak azon múlik, hogy milyen egységeket tudunk lehívni, hogy mennyire jól takarékoskodunk a büdzsével. Bázisépítés és egyebek nincsenek, a játék teljes egészében az ütközetekre épít, az alkalmazott taktikákra, a harctéri reakciókra, hiszen folyamatosan idomulnunk kell majd a kialakuló helyzetekhez, az állandó kihívásokhoz, amelyeket a kampányban nyilván a program osztogat, míg multiplayer során az ellenfél sajátos észjárása teremt elő.
A Steel Division: Normandy 44 ennek megfelelően rendkívül feszített tempót kínál, mindemellett pedig olyan sajátos élményeket, amihez foghatót jelenleg egyetlen stratégia, sőt egyetlen másik videojáték sem a piacon, hiszen ekkora méretekben, ilyen realizmussal és ennyire taktikus megközelítéssel még senki sem dolgozott korábban. Persze nyilvánvaló, hogy akadnak problémák is a végeredménnyel, ennek megfelelően például az összetettséggel egy kicsit átestek a készítők a ló túlsó oldalára, és az egységek közötti erőviszonyok sem mindig igazságosak, de aki elegendő időt szentel annak, hogy megismerje a több száz egység sajátosságait, aki nem sajnálja a napokat és a heteket attól, hogy kitapasztaljon mindent, az egy olyan élményt kap, ami garantáltan hónapokig rabul ejti majd.
Merthogy a Steel Division: Normandy 44 még hetek után is képes lesz meglepetéseket okozni! Az egységek ugyanis eltérő felszerelésekkel léphetnek a pályára, a domborzati viszonyok is befolyásolhatják a mérkőzéseket, miközben rengeteg tanulság vár benne ránk azzal kapcsolatban, hogy – a valósághoz hasonlóan – korántsem mindig az győz, aki létszámfölényben van. A legtöbb stratégiával ellentétben itt ugyanis sokkal többet érhet a jó helyezkedés és az egységek képességeinek ismerete, valamint azok észszerű kihasználása, mint az, hogy túlerőt toborozzunk, aminek nem is lesz sok értelme, hiszen minden egyes katona pontokért vásárolható, és ha valaki elesik a csatamezőn, vagy ha egy tankunkat kilőtték, akkor azt örökre nélkülöznünk kell.
Nincs javítás, nincs gyógyítás, csak a kíméletlen pusztítás, akárcsak a valódi háborúban! Persze ódákat lehetne még zengeni arról, hogy a játék hátterében milyen összetett rendszerek húzódnak meg, hogy a készítők több helyen is milyen alaposan beleásták magukat a történelembe, de akit az eddig elhangzottak nem győztek meg arról, hogy neki erre szüksége van, az vélhetően akkor sem adja be a derekát, ha a valószerű harctéri helyzetekről, vagy például a páncélosok teljesen életszerű viselkedéséről beszélnénk.
Grafika:
Hiába azonban a hatalmas realizmus, mindez sajnos a játék grafikáján egyáltalán nem érzékelhető, ezáltal mondhatni átlagos a megjelenés, ami annak fényében maximálisan érthető, hogy a készítők alacsonyan akarták tartani a gépigényt. Ez valahol sikerült is nekik – az ajánlott követelményeknél azért érdemes jóval erősebb PC-vel nekiesni –, ugyanakkor nem lehetett könnyű dolguk, hiszen az IRISZOOM lényege, hogy madártávlatból éppen olyan jól mutasson az egész csatatér, mint néhány méteres közelségből. Technikai oldalról a Steel Division: Normandy 44 nem is teljesít rosszul, de láttunk azért már lényegesen szebbet is a műfajban!Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék kezelőfelülete a R.U.S.E. esetében megalkotott kliséket követi, az évek óta megszokott formula pedig még mindig nagyszerűen működik, noha egyre több és több részletre kell odafigyelnünk a képernyőn. Az irányíthatóság terén a Steel Division: Normandy 44 nem hozott magával drasztikus újításokat, így még a csata indítása előtt eloszthatunk néhány egységet a harcmezőn, de utána is könnyedén koordinálhatunk minden hadosztályt a képernyőn. Kisebb problémák ugyan akadnak – a teherautóval szállított katonákat például nehéz leszállítani a platóról –, de összességében nincs ok a panaszra.Játszhatóság:
Az Eugen Systems munkatársai a tartalom tekintetében sem adták lejjebb a szintet, sőt hatalmas dicséret illeti őket azért, hogy évek óta az elsők, akik be merték vállalni a német kampányt egy stratégiában, amiért a világháborús RTS-ek kedvelői olyan sokat sírnak. A sztori mellett egyébiránt van skirmish, PvP, sőt mi több, a multiplayer-ütközetek során akár 10v10-csatáknak is a részeseivé válhatunk.
Intelligencia, nehézség:
Bár elég szubjektív kérdéskör, de ha más stratégiákhoz viszonyítjuk, a Steel Division: Normandy 44 akkor is egy nehéz játék. Ez a nehézség az egyjátékos pályákon leginkább az agresszív, meglepően precíz mesterséges intelligenciának és az összetett megoldásoknak köszönhető, míg a multiplayer módban leginkább csak utóbbinak. Nyilván megszokás kérdése, és gyakorlat teszi a mestert, de ha nem vagyunk kezdők, a játék akkor is hajlamos lehet néhányszor megizzasztani minket, ami nem éppen egy vásárlócsalogató megoldás, hiszen sikerélmény nélkül nincs elismerés sem.Hangok, zene:
A hangok és a zenék terén erőteljesen hiányosnak nevezhető a játék. Bár néha-néha belefuthatunk pár kellemesebb robbanáseffektbe vagy dallamba, de ha leereszkedünk a csatározó katonák közé, egyszerűen nem érezzük azt a harci dühöt, a páncélosok brutális morajlását, ami igazi harctéri hangulatot varázsolna a játékba.Összegzés:
A Steel Division: Normandy 44 tehát egy jó második világháborús stratégia lett, amely tele van lehetőséggel, tartalommal és realizmussal, azonban több helyen is érezni, hogy a példaértékű fanatizmus mellett a fejlesztőknek gyakran nem volt anyagi lehetőségük arra, hogy bizonyos tekintetben előre tudjanak lépni egy kicsikét. A téma és a műfaj rajongói természetesen ettől függetlenül is nagyon könnyen a szívükbe zárhatják a végeredményt, hiszen kevés manapság az értékelhető második világháborús RTS, márpedig az Eugen Systems alkotása nemcsak értékelhető, hanem hibái ellenére élvezhető és szerethető is lett egyben.