SG.hu
Nex Machina
Kiadó: Housemarque
Fejlesztő: Housemarque
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690 vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 4 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy AMD Radeon R9 390 grafikus kártya, 8 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resogun, Alienation
Kategória: akció
Az árkád akciójátékok nagymestereiként a Housemarque számtalanszor meglepett minket korábban egy-egy múltidéző alkotással, és amikor azt hittük, hogy már mindent láttunk a műfajban, akkor elkészítették nekünk a Nex Machinát. Játéktesztünk következik!
A finn Housemarque csapatáról kevesen tudják, de ezen a néven már 1995 óta foglalkoznak játékfejlesztéssel, egyik első alkotásuk pedig a még DOS-ra megjelent Super Stardust volt, amely szinte biztos, hogy sokatokhoz eljutott floppylemezeken. Bár az évek során rengeteg különféle alkotást készítettek, a nevüket azonban a legtöbben akkor kezdték megismerni, amikor a Sony az éppen akkor feltámadó indie-hullám részeként előbb a Super Stardust feltámasztására, majd 2010 magasságában teljesen új játékok készítésére kérte fel őket. A csapat pedig azóta is csak úgy ontja magából a jobbnál jobb árkád akciójátékokat, így a Dead Nation, az Alienation vagy a legismertebb művük, a Resogun mellett máris magunk között köszönthetjük a legújabb Housemarque-remeket, amely Nex Machina névvel szinte biztos, hogy azonnal elkápráztatja majd a műfaj kedvelőit. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
A Nex Machina kapcsán elöljáróban feltétlenül fontos tudni, hogy a játék minden téren rendkívül régi vágású és lényegre törő, tehát ne keressünk modern és friss ötleteket, valamint megoldásokat, mert akkor nagyot csalódunk benne. Olyannyira igaz mindez, hogy az alkotásnak még külön történetet sem írtak a finnek, ezáltal csak sejtésünk van arról, hogy valahol a távoli jövőben járunk, ahol kedvenc Földünket vagy egy idegen civilizáció támadta meg, vagy a saját gépeink keltek öntudatra, de az biztos, hogy minden ember pusztulásra lett ítélve, a mi feladatunk pedig az, hogy teljesítsük a pályákat, és megmentsük fajtársainkat. Persze nemcsak a sztorival bántak ennyire szűkmarkúan a készítők, hanem a betanítással is. Konkrétan a tutorial egy nem létező fogalom a játékban, a saját bőrünkön, élesben kell megtapasztalnunk és megtanulnunk, hogy miképpen érvényesülhetünk a pályákon, ami egy fénysebességgel lezavart utazásnak ígérkezik, ha bírjuk szusszal.
A Nex Machina ugyanis a szüntelen akciózásra és a legmagasabb pontszámokra épít, vagyis adott egy aprócska pályarész, ahol különféle robotszerű teremtmények támadnak majd ránk, miközben hősünkkel folyamatosan a ravaszra kell tenyerelnünk ahhoz, hogy a fegyver csövét a megfelelő irányba fordítva kilövöldözzük az ellenséget. Ha sikerült minden ellenféltől megtisztítanunk az adott pályát – ez nagyjából 1-2 percet vesz igénybe –, késlekedés nélkül reppenünk tovább a következő szintre, ahol azonnal a csaták sűrűjében találjuk magunkat.
Nyilván mindez csak az egész játékmenet alapja, amit a készítők fokozatosan újabb és újabb elemekkel dobnak majd fel, ezáltal folyamatosan érkeznek az újabb típusú ellenfelek, lövegtornyok és egyéb idegesítőbbnél idegesítőbb veszélyforrások, miközben néha belebotolhatunk bossharcokba, sőt mi több, folyamatosan gyűjtögethetünk és menthetjük az embereket is abban az esetben, ha van rá időnk, illetve egyáltalán képesek vagyunk a folyamatos harc mellett odafigyelni rá.
A Housemarque ugyanis valami elképesztően feszített tempót diktál a Nex Machina során, ezáltal túlzás nélkül százával támadnak majd ránk az ellenfelek a szűkös pályákon, tehát nemcsak azzal kell foglalkoznunk, hogy merre célzunk, hanem azt is néznünk kell, hogy milyen irányból támadnak ránk, merrefelé mozoghatunk, hogy ne essünk kelepcébe és így tovább. A betanítás hiánya egyébiránt nagyon sok esetben csúnyán megbosszulja önmagát, hiszen bár nyilván senkinek sincs szüksége arra, hogy a karaktermozgást bemutassák, de például a teszt során elég sok pályának el kellett telnie ahhoz, hogy felfedezzük a másodlagos támadás lehetőségét, amivel lényegesen könnyebb volt teljesíteni az egyes szinteket.
Ami még nagyon zavaró lehet a Nex Machina kapcsán, az a túlzsúfoltság mellett határozottan az eltúlzott grafikai effektek használata. Ezt a két dolgot ugyanis nem szabadna egyszerre alkalmazni, hiszen rengetegszer a saját bőrünkön tapasztalhatjuk majd, hogy ha nem lövünk, a nagy kavalkádban azt sem tudjuk hirtelen, hogy hol vagyunk a képernyőn, így kijelenthető, hogy a végeredmény ezen a téren is a régi és egyben keményvonalas rajongókat igyekszik megcélozni.
A Nex Machina a tartalom tekintetében azért persze hagy maga után némi kívánnivalót abban az értelemben, hogy alig öt nagyobb helyszín vár csak ránk, azokon belül pedig sok-sok aprócska pálya, amelyek egymás után, megállás nélkül következnek. Nézelődésre, felfedezésre vagy nyugodt gyűjtögetésre itt nem lesz idő, ha túléltük az utolsó támadási hullámot is, azonnal reppenünk tovább a következő helyre, ahol megint kezdődik elölről a kaszabolás. Nyilván első körben a túlélésre, a megszokásra megy majd a játék, aztán arra, hogy minden mellékes küldetést is elvégezzünk a harcok alatt – megmentsük az embereket, összegyűjtsük az extra pajzsot és a fegyverfejlesztéseket –, hogy végül a lehető legjobb pontszámmal végezzünk, ami lehetőleg elég magas lesz ahhoz, hogy felkerüljünk a ranglistákra.
Persze az élményt messze nemcsak egyedül, hanem mások társaságában is lehetőségünk nyílik megtapasztalni, hiszen a Nex Machina multiplayer módot is kínál, noha az élmény szempontjából egyedül a kooperatív mód az, ami miatt érdemes lehet egy kicsit alaposabban elmerülni benne ezen a téren, hiszen a játék – a fejlesztők korábbi alkotásaihoz hasonlóan – rendkívül addiktív lett.
Grafika:
A Nex Machina a maga nemében egyáltalán nem néz ki rosszul, sőt meglepően jól optimalizált, ellenben annyira túlzsúfolták és túleffektezték a készítők, hogy az már néhány perc után bánthatja az ember szemét. Természetesen nem kizárt, hogy sokan imádják majd ezt a régi vágású vizuális orgazmust, de hogy hosszabb távon mindenkinek elfárasztja a szemét ez a megjelenés, az egészen biztos.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelület kis túlzással alig van a játékban, így látjuk a számlálót, hátralévő életeink mennyiségét, a kombókat, a támadási lehetőségeket, valamint az adott pálya számát, és ezzel nagyjából ki is merült az egész, ami nem is baj annak fényében, hogy ezt leszámítva is nagyon túlzsúfoltak a pályák, szóval nincs szükség még több felesleges információra. Bár az irányítás az efféle izometrikus akciójátékok gyengéje szokott lenni, ezúttal viszont egészen kellemes élmények várnak ránk ezen a téren, hiszen akár kontrollerrel, akár billentyűzettel állunk neki a kaszabolásnak, mindkét alternatíva tökéletesen megszokható és kalibrálható.
Játszhatóság:
A tartalom és a szavatosság tekintetében a Nex Machina nem lett egy kifejezetten emlékezetes darab, ezáltal az öt nagyobb világon 2-3 óra alatt át lehet szaladni, miközben se történet, se újabb élmények nem várnak ránk. Nyilván a kooperatív mód, a nehézségi fokozatok, a ranglisták vagy saját rekordjaink megdöntése inspiráló lehet a további újrajátszásokhoz, de az egyféle karakter és fegyver esetében már nem tudunk olyan dolgot mondani, ami egyensúlyozni tudná mindezt.
Intelligencia, nehézség: A Nex Machina nem egy könnyű játék, ez tény és való, de a skálázható nehézségi szinteknek köszönhetően azért mindenki megtalálhatja benne a számításait, noha még a legkönnyebb fokozaton is elképesztően komoly kihívásokat nyújt. Ennek az oka rengeteg tőről fakad, legyen szó akár a tonnányi, csak minket támadó ellenfélről, akár a káoszba fulladó megvalósításról, a végeredmény egyáltalán nem lesz könnyű menet.
Hangok, zene: Bár a hangok és az effektek egész jóra sikerültek, a háttérben felcsendülő zene teljesen jellemtelen lett, ezáltal nemhogy meghozná a kedvünket a csatározáshoz, inkább elveszi a maradék harci kedvünket is.
Összegzés: A Nex Machina összességében egy nagyon jó retro akciójáték lett, ami a múltidéző hangulaton felül elképesztően nagy odafigyelést kíván tőlünk a pályák átélése során, miközben a pontszámok ellenére az élmény túlzás nélkül hibátlannak tekinthető. Bár a tartalom tekintetében a finnek ezúttal nagyon csúnyán visszafogták magukat – pláne korábbi alkotásaikhoz mérten –, de bízzunk benne, hogy ingyenes frissítésekkel ezt orvosolják majd. Addig is, ha imádod a csillogó-villogó, régi vágású izometrikus akciókat, feltétlenül próbáld ki, mert nagyon könnyű beleszeretni, és nagyon könnyű a rabjává is válni.
Fejlesztő: Housemarque
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690 vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 4 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy AMD Radeon R9 390 grafikus kártya, 8 GB RAM, 1 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Resogun, Alienation
Kategória: akció
Az árkád akciójátékok nagymestereiként a Housemarque számtalanszor meglepett minket korábban egy-egy múltidéző alkotással, és amikor azt hittük, hogy már mindent láttunk a műfajban, akkor elkészítették nekünk a Nex Machinát. Játéktesztünk következik!
A finn Housemarque csapatáról kevesen tudják, de ezen a néven már 1995 óta foglalkoznak játékfejlesztéssel, egyik első alkotásuk pedig a még DOS-ra megjelent Super Stardust volt, amely szinte biztos, hogy sokatokhoz eljutott floppylemezeken. Bár az évek során rengeteg különféle alkotást készítettek, a nevüket azonban a legtöbben akkor kezdték megismerni, amikor a Sony az éppen akkor feltámadó indie-hullám részeként előbb a Super Stardust feltámasztására, majd 2010 magasságában teljesen új játékok készítésére kérte fel őket. A csapat pedig azóta is csak úgy ontja magából a jobbnál jobb árkád akciójátékokat, így a Dead Nation, az Alienation vagy a legismertebb művük, a Resogun mellett máris magunk között köszönthetjük a legújabb Housemarque-remeket, amely Nex Machina névvel szinte biztos, hogy azonnal elkápráztatja majd a műfaj kedvelőit. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
A Nex Machina kapcsán elöljáróban feltétlenül fontos tudni, hogy a játék minden téren rendkívül régi vágású és lényegre törő, tehát ne keressünk modern és friss ötleteket, valamint megoldásokat, mert akkor nagyot csalódunk benne. Olyannyira igaz mindez, hogy az alkotásnak még külön történetet sem írtak a finnek, ezáltal csak sejtésünk van arról, hogy valahol a távoli jövőben járunk, ahol kedvenc Földünket vagy egy idegen civilizáció támadta meg, vagy a saját gépeink keltek öntudatra, de az biztos, hogy minden ember pusztulásra lett ítélve, a mi feladatunk pedig az, hogy teljesítsük a pályákat, és megmentsük fajtársainkat. Persze nemcsak a sztorival bántak ennyire szűkmarkúan a készítők, hanem a betanítással is. Konkrétan a tutorial egy nem létező fogalom a játékban, a saját bőrünkön, élesben kell megtapasztalnunk és megtanulnunk, hogy miképpen érvényesülhetünk a pályákon, ami egy fénysebességgel lezavart utazásnak ígérkezik, ha bírjuk szusszal.
A Nex Machina ugyanis a szüntelen akciózásra és a legmagasabb pontszámokra épít, vagyis adott egy aprócska pályarész, ahol különféle robotszerű teremtmények támadnak majd ránk, miközben hősünkkel folyamatosan a ravaszra kell tenyerelnünk ahhoz, hogy a fegyver csövét a megfelelő irányba fordítva kilövöldözzük az ellenséget. Ha sikerült minden ellenféltől megtisztítanunk az adott pályát – ez nagyjából 1-2 percet vesz igénybe –, késlekedés nélkül reppenünk tovább a következő szintre, ahol azonnal a csaták sűrűjében találjuk magunkat.
Nyilván mindez csak az egész játékmenet alapja, amit a készítők fokozatosan újabb és újabb elemekkel dobnak majd fel, ezáltal folyamatosan érkeznek az újabb típusú ellenfelek, lövegtornyok és egyéb idegesítőbbnél idegesítőbb veszélyforrások, miközben néha belebotolhatunk bossharcokba, sőt mi több, folyamatosan gyűjtögethetünk és menthetjük az embereket is abban az esetben, ha van rá időnk, illetve egyáltalán képesek vagyunk a folyamatos harc mellett odafigyelni rá.
A Housemarque ugyanis valami elképesztően feszített tempót diktál a Nex Machina során, ezáltal túlzás nélkül százával támadnak majd ránk az ellenfelek a szűkös pályákon, tehát nemcsak azzal kell foglalkoznunk, hogy merre célzunk, hanem azt is néznünk kell, hogy milyen irányból támadnak ránk, merrefelé mozoghatunk, hogy ne essünk kelepcébe és így tovább. A betanítás hiánya egyébiránt nagyon sok esetben csúnyán megbosszulja önmagát, hiszen bár nyilván senkinek sincs szüksége arra, hogy a karaktermozgást bemutassák, de például a teszt során elég sok pályának el kellett telnie ahhoz, hogy felfedezzük a másodlagos támadás lehetőségét, amivel lényegesen könnyebb volt teljesíteni az egyes szinteket.
Ami még nagyon zavaró lehet a Nex Machina kapcsán, az a túlzsúfoltság mellett határozottan az eltúlzott grafikai effektek használata. Ezt a két dolgot ugyanis nem szabadna egyszerre alkalmazni, hiszen rengetegszer a saját bőrünkön tapasztalhatjuk majd, hogy ha nem lövünk, a nagy kavalkádban azt sem tudjuk hirtelen, hogy hol vagyunk a képernyőn, így kijelenthető, hogy a végeredmény ezen a téren is a régi és egyben keményvonalas rajongókat igyekszik megcélozni.
A Nex Machina a tartalom tekintetében azért persze hagy maga után némi kívánnivalót abban az értelemben, hogy alig öt nagyobb helyszín vár csak ránk, azokon belül pedig sok-sok aprócska pálya, amelyek egymás után, megállás nélkül következnek. Nézelődésre, felfedezésre vagy nyugodt gyűjtögetésre itt nem lesz idő, ha túléltük az utolsó támadási hullámot is, azonnal reppenünk tovább a következő helyre, ahol megint kezdődik elölről a kaszabolás. Nyilván első körben a túlélésre, a megszokásra megy majd a játék, aztán arra, hogy minden mellékes küldetést is elvégezzünk a harcok alatt – megmentsük az embereket, összegyűjtsük az extra pajzsot és a fegyverfejlesztéseket –, hogy végül a lehető legjobb pontszámmal végezzünk, ami lehetőleg elég magas lesz ahhoz, hogy felkerüljünk a ranglistákra.
Persze az élményt messze nemcsak egyedül, hanem mások társaságában is lehetőségünk nyílik megtapasztalni, hiszen a Nex Machina multiplayer módot is kínál, noha az élmény szempontjából egyedül a kooperatív mód az, ami miatt érdemes lehet egy kicsit alaposabban elmerülni benne ezen a téren, hiszen a játék – a fejlesztők korábbi alkotásaihoz hasonlóan – rendkívül addiktív lett.
Grafika:
A Nex Machina a maga nemében egyáltalán nem néz ki rosszul, sőt meglepően jól optimalizált, ellenben annyira túlzsúfolták és túleffektezték a készítők, hogy az már néhány perc után bánthatja az ember szemét. Természetesen nem kizárt, hogy sokan imádják majd ezt a régi vágású vizuális orgazmust, de hogy hosszabb távon mindenkinek elfárasztja a szemét ez a megjelenés, az egészen biztos.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Kezelőfelület kis túlzással alig van a játékban, így látjuk a számlálót, hátralévő életeink mennyiségét, a kombókat, a támadási lehetőségeket, valamint az adott pálya számát, és ezzel nagyjából ki is merült az egész, ami nem is baj annak fényében, hogy ezt leszámítva is nagyon túlzsúfoltak a pályák, szóval nincs szükség még több felesleges információra. Bár az irányítás az efféle izometrikus akciójátékok gyengéje szokott lenni, ezúttal viszont egészen kellemes élmények várnak ránk ezen a téren, hiszen akár kontrollerrel, akár billentyűzettel állunk neki a kaszabolásnak, mindkét alternatíva tökéletesen megszokható és kalibrálható.Játszhatóság:
A tartalom és a szavatosság tekintetében a Nex Machina nem lett egy kifejezetten emlékezetes darab, ezáltal az öt nagyobb világon 2-3 óra alatt át lehet szaladni, miközben se történet, se újabb élmények nem várnak ránk. Nyilván a kooperatív mód, a nehézségi fokozatok, a ranglisták vagy saját rekordjaink megdöntése inspiráló lehet a további újrajátszásokhoz, de az egyféle karakter és fegyver esetében már nem tudunk olyan dolgot mondani, ami egyensúlyozni tudná mindezt.Intelligencia, nehézség:
A Nex Machina nem egy könnyű játék, ez tény és való, de a skálázható nehézségi szinteknek köszönhetően azért mindenki megtalálhatja benne a számításait, noha még a legkönnyebb fokozaton is elképesztően komoly kihívásokat nyújt. Ennek az oka rengeteg tőről fakad, legyen szó akár a tonnányi, csak minket támadó ellenfélről, akár a káoszba fulladó megvalósításról, a végeredmény egyáltalán nem lesz könnyű menet.Hangok, zene:
Bár a hangok és az effektek egész jóra sikerültek, a háttérben felcsendülő zene teljesen jellemtelen lett, ezáltal nemhogy meghozná a kedvünket a csatározáshoz, inkább elveszi a maradék harci kedvünket is. Összegzés:
A Nex Machina összességében egy nagyon jó retro akciójáték lett, ami a múltidéző hangulaton felül elképesztően nagy odafigyelést kíván tőlünk a pályák átélése során, miközben a pontszámok ellenére az élmény túlzás nélkül hibátlannak tekinthető. Bár a tartalom tekintetében a finnek ezúttal nagyon csúnyán visszafogták magukat – pláne korábbi alkotásaikhoz mérten –, de bízzunk benne, hogy ingyenes frissítésekkel ezt orvosolják majd. Addig is, ha imádod a csillogó-villogó, régi vágású izometrikus akciókat, feltétlenül próbáld ki, mert nagyon könnyű beleszeretni, és nagyon könnyű a rabjává is válni.