SG.hu
The Surge
Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Deck13 Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon R7 360 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3820 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Lords of the Fallen, Dark Souls-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték
A német Deck13 a Lords of the Fallen mintájára készített egy játékot, amit sok helyen csak sci-fi Dark Soulsként emlegettek. Ez egyszerre merész és egyben meglepő kijelentés, de játéktesztünkből most kiderítheted, hogy mi az igazság!
Bár a Deck13 csapata évek óta próbálkozik már videojátékok fejlesztésével és kiadásával, a legtöbben mégis csak 2014-ben, a Lords of the Fallen megjelenésével ismerték meg a nevüket, ami nem véletlen. Ez volt ugyanis portfóliójuk talán első olyan alkotása, amelyet érdemes lehetett a gyűjteménybe illeszteni, hiszen sajátosan sötét fantáziavilága, kellemes hangulata, és különleges, ámbár sokak által kritizált harcrendszere rengeteg embert azonnal elvarázsolt.
Ezek után várható volt, hogy a készítők megmaradnak ezen az útvonalon, és noha a legtöbben egy folytatásra esküdtek volna, a németek azonban inkább egy egészen merész döntést hoztak: elindítottak egy vadonatúj sorozatot, amely felvonultatja a Lords of the Fallen sajátosságait, ellenben egy teljesen új, futurisztikus sci-fi világot állít a középpontba. Ha pedig mindez nem lenne elég, valóban belefűztek az egészbe egy csipetnyi Dark Soulst is a fejlesztők, de mielőtt bárki egy klónra gondolna, érdemes már itt az elején kiemelni, hogy ilyesmiről egyáltalán nem beszélhetünk. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk inkább előbb azt, hogy milyen történet és koncepció vár ránk a The Surge név mögött!
Merthogy a sztori tekintetében a játék meglepően jól indít, azonnal képes felkelteni a figyelmünket azzal, hogy a jelenleg ismert civilizációnak a természet pusztításával és a globális felmelegedéssel vége szakad, napjaink fogyasztói társadalmát pedig egyfajta nagyvállalatok által irányított kapitalista rendszer váltja fel. A Földet uraló gigacégeknek ugyanis sikerült látszatmegoldást találniuk a problémára, ezáltal újra békét teremtettek a planétán, ám ennek súlyos ára van, hiszen minden embert csúnyán kihasználnak. Bár a jelenlegi világ is hasonlóan működik, azonban ma még elhitetik velünk, hogy szabadok vagyunk – a The Surge részeként viszont meg sem próbálják ezt a látszatot kelteni.
Örök optimisták azért természetesen mindig akadnak, például hősünk is ide sorolható, akit az első pillanatokban egy kerekesszékhez kötött mozgássérültként ismerhetünk meg. Warren a CREO nevű cégnél komoly jövőt lát maga előtt, a pénz és a karrier lehetősége mellett pedig azt is, hogy speciális implantátumok jóvoltából a vállalat újra lábra állítja a kerekesszékből. Ahogyan az lenni szokott, az első pillanatokban minden a megszokott mederben halad, hősünkkel a nagy napon megérkezünk a rendkívül rideg és kihalt CREO irodájába, bekerekezünk a műtőbe, ahol Warrent annak érdekében altatják el, hogy egy komplett robotvázat – vagy divatosabb nevén exoskeletont – erősítenek a testéhez.
Az operáció során azonban valami történik, hiszen nem sokkal később egy szemétdombhoz hasonlító helyen ébredünk fel, és bár újra tudunk járni, azonban fogalmunk sincs, hogy mi történt, illetve miért is támadnak ránk a különféle robotszerű lények, akik egytől egyig csak a mi vesztünket akarják.
A cselekmény tehát nagyon jól indul, azonban ahogyan a legtöbb kisebb költségvetésű videojáték esetében lenni szokott, úgy sajnos a The Surge sem tudja kibontakoztatni ezt a zseniális indítást. Ennek megfelelően hiányoznak majd belőle az izgalmas fordulatok, a nagy összefüggések és meglepetések, de a finálé sem éppen azt garantálja, amit az indulás után vártunk volna. Ahhoz azért bőven elegendő a sztori, hogy körítést adjon az ütközeteknek, lévén a játék nem szól másról, mint hogy átverekedjük magunkat a szabadon bejárható pályán, ami leginkább egy monoton és unalmas roncstelephez hasonlítható.
A sivár megjelenés elsőre ugyan tetszetős lehet, de miután századszorra is ugyanazokkal az unalmas elemekkel és lineáris megoldásokkal találjuk szembe magunkat, akkor az már komoly frusztrációt válthat ki belőlünk. Ez pedig sajnálatos módon elkerülhetetlen, hiszen egyes helyszíneket gyakran számtalan alkalommal újra be kell járnunk, és nem csak azért, mert a The Surge valóban egy olyan nehéz játék, mint a Dark Souls-sorozat volt.
Ha már szóba hoztuk a From Software alkotását, érdemes itt tisztázni, hogy a nehézségi szinten kívül aligha van hasonlóság a két cím között, és ha egyezést keresünk, akkor is inkább a sokkal közérthetőbb Bloodborne-t kell felhoznunk példaként, mert a Deck13 munkája egy kicsit azért könnyedebb, noha hiányzik is belőle néhány apróság, mint például a folyamatos izgalom, a változatosság és talán még a tempó is. A The Surge-ben ugyanis valóban komolyan oda kell figyelnünk a valós idejű ütközetek során, ergo egy rossz döntés, egy kis figyelmetlenség, és egyetlen csapással megöl minket a leggyengébb robot is – ebben pedig szemernyi túlzás sincs –, azonban a legtöbb ellenfélnek, de sokkal inkább ellenféltípusnak megvan a maga sajátossága, amit ki kell ismerni ahhoz, hogy le tudjuk gyűrni.
Ez nem kizárt, hogy sokaknak már az első csata alatt összejön, és rögtön sikerrel veszik is az akadályokat, de a nagyobb főellenfeleknél – melyekből kevés van, de azok legalább hatásosak – garantált, hogy elsőre, sőt másodikra sem sikerül majd a győzelem. A The Surge tehát nem a türelmetlenek játéka lesz, és azok sem találhatnak benne sok örömet, akik nem tudnak veszíteni, vagy képtelenek tanulni a hibáikból, hiszen a Dark Souls-sorozathoz hasonlóan valahol itt is ez lesz a lényeg, csak sokkal egyszerűbb, jellemetlenebb formában.
Míg ugyanis a From Software alkotásában valóban minden egyes legyőzött ellenfél után igazi hősnek érezhettük magunkat, addig itt ez az élmény valamiért elmarad, ami talán annak köszönhető, hogy bár a harcok központi elemként jelennek meg, azonban a fejlődés még ennél is fontosabb lesz. A legtöbb kihívó esetében ugyanis nem az ügyességünk, sokkal inkább az dönti majd el a csata kimenetelét, hogy milyen fegyverrel, felszereléssel és értékekkel álltunk ki ellene.
Persze ez abból a szempontból nem igaz, hogy a leggyengébb ellenfelek is a sarokba tudnak állítani minket, ha félvállról vesszük őket, de mivel a többségükkel rendszerint sokszor találkozunk majd a számtalan haláleset után – méghozzá unalmas módon pontosan ugyanott, ugyanabban a színben, ugyanazokkal a támadásokkal –, ezért az ellenük bevethető praktikák begyakorolhatók. Még szerencse, hogy az elveszített ütközetek során felszerelésünk és fejlesztéseink nem vesznek el, ergo nem kell ugyanoda visszacammognunk értük, ellenben valami sokkal értékesebb dologtól búcsút kell intenünk ilyenkor, ezek pedig az addig összegyűjtött fejlesztési pontok.
A fejlesztési pontok azt a célt szolgálják, hogy újabb felszereléseket készítsünk, magunkra aggassuk az eddigieket, egyéb kiegészítőkkel bővítsük a felhozatalt, növeljük energiaszintünket, illetve különféle speciális képességeket oldjunk fel magunknak. Számtalan könnyítést érhetünk el ilyen formában, az újratöltődő életerőtől kezdve a lootjelzőig bezárólag, de kérhetünk magunk mellé például egy saját drónt is a későbbiekben. Ezen a téren a The Surge rengeteg lehetőséget kínál, és ez nem véletlen, hiszen az egész játékmenet arra lett felépítve, hogy menjünk, harcoljunk, és fejlesszük magunkat annak érdekében, hogy az egyre keményebb ellenfeleken is átverekedjük magunkat.
*, A fejlesztési pontokkal éppen ezért érdemes lehet mindig visszaszaladni a Medbay nevű biztonsági pontra, ahol felhasználhatjuk ezeket, és egy megújult, jobb és erősebb Warrenként térhetünk vissza a csatamezőre. További érdekesség, hogy hősünk nemcsak papíron, hanem a látvány tekintetében is fejlődik, egyre robosztusabbá válik. Ezt elősegíthetjük, illetve irányíthatjuk, ha a harcok előtt kiválasztjuk, hogy az ellenfél melyik testrészét támadjuk meg, hiszen ilyen esetekben ehhez illeszkedik majd a loot is. Ha tehát megtetszik egy ellenfél fegyvere? Csak vágd le – ha tudod –, és használhatod! Maga a harcrendszer egyébiránt meglepően könnyed, habár elég gyorsan meg is unható. Az általános védekezés mellett az ellenfél ütéseinek kivédésre a legegyszerűbb módszer alighanem az lesz, ha elugrunk az útból, mi pedig vagy kisebbet sebző, ámde gyors ütésekkel, vagy lassabb, ámde nagyobbat sebzőkkel kísérletezünk. Hogy melyiket választjuk, azt képességeink mellett a szemben álló fél sajátos tulajdonságai befolyásolják leginkább.
Grafika:
A The Surge bár elég unalmas világot és pályákat fest le előttünk, összességében azonban mégis egészen kellemes küllemet tár elénk. Bár hősünk mozgása meglehetősen bénára sikerült – ez részben mondjuk megmagyarázható –, de az ellenfelek animálása gyakran bravúros lett, és néhányuk esetében egészen parádés az elhullásukhoz kapcsolódó animáció is. Az optimalizálással azért akadtak már problémák, ezáltal PC-n érdemes lesz kísérletezni a beállításokkal, mert bizonyos értékek extrém magasságokban hajlamosak lassítani a teljesítményt.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék kezelőfelülete a fejlesztéseket leszámítva egészen átláthatóra sikerült, ez viszont az irányíthatóságról már nem mondható el teljes mértékben. Már a kerekesszékben töltött első percek is egészen frusztrálóra sikeredtek, de később is akadhat problémánk billentyűzettel és egérrel hősünk terelgetése kapcsán, mert minden finomhangolás ellenére túl érzékeny lett a kamerakezelés, illetve a karakter mozgathatósága. Persze egy kontrollerrel ez könnyedén orvosolható, ha esetleg nem tudunk hozzászokni a hagyományos számítógépes megoldáshoz.
Játszhatóság: A The Surge kapcsán hatalmas szívfájdalmunk lehet, hogy a jól indító történetet mintha elfelejtették volna megfelelően megírni és befejezni a készítők. Ennél is nagyobb baj, hogy bár egyedül is kihozhatunk belőle 15-20 órát, azonban többjátékos lehetőségek sem kompetitív, sem kooperatív módban nem szerepelnek benne, ami óriási hiba, illetve hiányosság.
Intelligencia, nehézség:
A játék a Lords of the Fallenhez hasonlósan a mesterséges intelligencia tekintetében vérzik el a leginkább. A fejlesztők bizonyítottan minden egyes ellenfél számára beprogramozták, hogy mit, mikor és milyen formában tegyenek, ha tehát tízedik alkalommal térünk vissza egy robothoz – ez teljesen normális lesz a játékban –, az tízedszerre is ugyanúgy támad majd meg minket, és nem okoz meglepetést, amitől a végeredmény elképesztően monoton lesz.
Persze a nehézség ettől függetlenül is gyakran már a kellemetlen határokat súrolja. Bár sokak szerint a The Surge könnyebb, mint a Dark Souls, azonban a gyakorlatban nagyjából ugyanazon a szinten vannak, ezáltal rengeteg alkalommal kell meghalnunk ahhoz, hogy kiismerjük ellenfeleinket, és továbbjuthassunk egy következő pályarészre. Hogy ez kinek lesz frusztráló, és kinek élmény, azt minden esetben embere válogatja.
Hangok, zene:
A játékban teljesen átlagos minden hang, így a szinkronok, a zenék és az effektek is. Bár néhány ütközet során hallhatunk azért hatásosabb megoldásokat, azonban mégsem sikerült teljesen átadniuk a készítőknek az élményt, hogy itt több száz kilós robotszörnyek csapnak össze egymással, és nem hajas babák.
Összegzés: Mindent összevetve a The Surge egyáltalán nem lett egy kritikán aluli videojáték, ellenben legalább olyan butaság egy közönséges Dark Souls-klónnak hívni, mint RPG-nek. A végeredmény ugyanis nem más, mint egy hangulatos, elképesztően nehéz, rendkívül monoton, ámde izgalmas körítéssel ellátott akciójáték, amelyben a ritmikus ütközetek legalább olyan fontosak, mint a folyamatos fejlődés. Ha nem találsz mást a nyári uborkaszezonra, esetleg hasonló kihívást keresel, mint amit a From Software sorozata nyújtott korábban, akkor tegyél vele egy próbát, de túl sokat ne várj tőle. Egy Lords of the Fallen 2 talán jobban sikerült volna!
Fejlesztő: Deck13 Interactive
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon R7 360 grafikus kártya, 8 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3820 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8370 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 15 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Lords of the Fallen, Dark Souls-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték
A német Deck13 a Lords of the Fallen mintájára készített egy játékot, amit sok helyen csak sci-fi Dark Soulsként emlegettek. Ez egyszerre merész és egyben meglepő kijelentés, de játéktesztünkből most kiderítheted, hogy mi az igazság!
Bár a Deck13 csapata évek óta próbálkozik már videojátékok fejlesztésével és kiadásával, a legtöbben mégis csak 2014-ben, a Lords of the Fallen megjelenésével ismerték meg a nevüket, ami nem véletlen. Ez volt ugyanis portfóliójuk talán első olyan alkotása, amelyet érdemes lehetett a gyűjteménybe illeszteni, hiszen sajátosan sötét fantáziavilága, kellemes hangulata, és különleges, ámbár sokak által kritizált harcrendszere rengeteg embert azonnal elvarázsolt.
Ezek után várható volt, hogy a készítők megmaradnak ezen az útvonalon, és noha a legtöbben egy folytatásra esküdtek volna, a németek azonban inkább egy egészen merész döntést hoztak: elindítottak egy vadonatúj sorozatot, amely felvonultatja a Lords of the Fallen sajátosságait, ellenben egy teljesen új, futurisztikus sci-fi világot állít a középpontba. Ha pedig mindez nem lenne elég, valóban belefűztek az egészbe egy csipetnyi Dark Soulst is a fejlesztők, de mielőtt bárki egy klónra gondolna, érdemes már itt az elején kiemelni, hogy ilyesmiről egyáltalán nem beszélhetünk. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, lássuk inkább előbb azt, hogy milyen történet és koncepció vár ránk a The Surge név mögött!
Merthogy a sztori tekintetében a játék meglepően jól indít, azonnal képes felkelteni a figyelmünket azzal, hogy a jelenleg ismert civilizációnak a természet pusztításával és a globális felmelegedéssel vége szakad, napjaink fogyasztói társadalmát pedig egyfajta nagyvállalatok által irányított kapitalista rendszer váltja fel. A Földet uraló gigacégeknek ugyanis sikerült látszatmegoldást találniuk a problémára, ezáltal újra békét teremtettek a planétán, ám ennek súlyos ára van, hiszen minden embert csúnyán kihasználnak. Bár a jelenlegi világ is hasonlóan működik, azonban ma még elhitetik velünk, hogy szabadok vagyunk – a The Surge részeként viszont meg sem próbálják ezt a látszatot kelteni.
Örök optimisták azért természetesen mindig akadnak, például hősünk is ide sorolható, akit az első pillanatokban egy kerekesszékhez kötött mozgássérültként ismerhetünk meg. Warren a CREO nevű cégnél komoly jövőt lát maga előtt, a pénz és a karrier lehetősége mellett pedig azt is, hogy speciális implantátumok jóvoltából a vállalat újra lábra állítja a kerekesszékből. Ahogyan az lenni szokott, az első pillanatokban minden a megszokott mederben halad, hősünkkel a nagy napon megérkezünk a rendkívül rideg és kihalt CREO irodájába, bekerekezünk a műtőbe, ahol Warrent annak érdekében altatják el, hogy egy komplett robotvázat – vagy divatosabb nevén exoskeletont – erősítenek a testéhez.
Az operáció során azonban valami történik, hiszen nem sokkal később egy szemétdombhoz hasonlító helyen ébredünk fel, és bár újra tudunk járni, azonban fogalmunk sincs, hogy mi történt, illetve miért is támadnak ránk a különféle robotszerű lények, akik egytől egyig csak a mi vesztünket akarják.
A cselekmény tehát nagyon jól indul, azonban ahogyan a legtöbb kisebb költségvetésű videojáték esetében lenni szokott, úgy sajnos a The Surge sem tudja kibontakoztatni ezt a zseniális indítást. Ennek megfelelően hiányoznak majd belőle az izgalmas fordulatok, a nagy összefüggések és meglepetések, de a finálé sem éppen azt garantálja, amit az indulás után vártunk volna. Ahhoz azért bőven elegendő a sztori, hogy körítést adjon az ütközeteknek, lévén a játék nem szól másról, mint hogy átverekedjük magunkat a szabadon bejárható pályán, ami leginkább egy monoton és unalmas roncstelephez hasonlítható.
A sivár megjelenés elsőre ugyan tetszetős lehet, de miután századszorra is ugyanazokkal az unalmas elemekkel és lineáris megoldásokkal találjuk szembe magunkat, akkor az már komoly frusztrációt válthat ki belőlünk. Ez pedig sajnálatos módon elkerülhetetlen, hiszen egyes helyszíneket gyakran számtalan alkalommal újra be kell járnunk, és nem csak azért, mert a The Surge valóban egy olyan nehéz játék, mint a Dark Souls-sorozat volt.
Ha már szóba hoztuk a From Software alkotását, érdemes itt tisztázni, hogy a nehézségi szinten kívül aligha van hasonlóság a két cím között, és ha egyezést keresünk, akkor is inkább a sokkal közérthetőbb Bloodborne-t kell felhoznunk példaként, mert a Deck13 munkája egy kicsit azért könnyedebb, noha hiányzik is belőle néhány apróság, mint például a folyamatos izgalom, a változatosság és talán még a tempó is. A The Surge-ben ugyanis valóban komolyan oda kell figyelnünk a valós idejű ütközetek során, ergo egy rossz döntés, egy kis figyelmetlenség, és egyetlen csapással megöl minket a leggyengébb robot is – ebben pedig szemernyi túlzás sincs –, azonban a legtöbb ellenfélnek, de sokkal inkább ellenféltípusnak megvan a maga sajátossága, amit ki kell ismerni ahhoz, hogy le tudjuk gyűrni.
Ez nem kizárt, hogy sokaknak már az első csata alatt összejön, és rögtön sikerrel veszik is az akadályokat, de a nagyobb főellenfeleknél – melyekből kevés van, de azok legalább hatásosak – garantált, hogy elsőre, sőt másodikra sem sikerül majd a győzelem. A The Surge tehát nem a türelmetlenek játéka lesz, és azok sem találhatnak benne sok örömet, akik nem tudnak veszíteni, vagy képtelenek tanulni a hibáikból, hiszen a Dark Souls-sorozathoz hasonlóan valahol itt is ez lesz a lényeg, csak sokkal egyszerűbb, jellemetlenebb formában.
Míg ugyanis a From Software alkotásában valóban minden egyes legyőzött ellenfél után igazi hősnek érezhettük magunkat, addig itt ez az élmény valamiért elmarad, ami talán annak köszönhető, hogy bár a harcok központi elemként jelennek meg, azonban a fejlődés még ennél is fontosabb lesz. A legtöbb kihívó esetében ugyanis nem az ügyességünk, sokkal inkább az dönti majd el a csata kimenetelét, hogy milyen fegyverrel, felszereléssel és értékekkel álltunk ki ellene.
Persze ez abból a szempontból nem igaz, hogy a leggyengébb ellenfelek is a sarokba tudnak állítani minket, ha félvállról vesszük őket, de mivel a többségükkel rendszerint sokszor találkozunk majd a számtalan haláleset után – méghozzá unalmas módon pontosan ugyanott, ugyanabban a színben, ugyanazokkal a támadásokkal –, ezért az ellenük bevethető praktikák begyakorolhatók. Még szerencse, hogy az elveszített ütközetek során felszerelésünk és fejlesztéseink nem vesznek el, ergo nem kell ugyanoda visszacammognunk értük, ellenben valami sokkal értékesebb dologtól búcsút kell intenünk ilyenkor, ezek pedig az addig összegyűjtött fejlesztési pontok.
A fejlesztési pontok azt a célt szolgálják, hogy újabb felszereléseket készítsünk, magunkra aggassuk az eddigieket, egyéb kiegészítőkkel bővítsük a felhozatalt, növeljük energiaszintünket, illetve különféle speciális képességeket oldjunk fel magunknak. Számtalan könnyítést érhetünk el ilyen formában, az újratöltődő életerőtől kezdve a lootjelzőig bezárólag, de kérhetünk magunk mellé például egy saját drónt is a későbbiekben. Ezen a téren a The Surge rengeteg lehetőséget kínál, és ez nem véletlen, hiszen az egész játékmenet arra lett felépítve, hogy menjünk, harcoljunk, és fejlesszük magunkat annak érdekében, hogy az egyre keményebb ellenfeleken is átverekedjük magunkat.
*, A fejlesztési pontokkal éppen ezért érdemes lehet mindig visszaszaladni a Medbay nevű biztonsági pontra, ahol felhasználhatjuk ezeket, és egy megújult, jobb és erősebb Warrenként térhetünk vissza a csatamezőre. További érdekesség, hogy hősünk nemcsak papíron, hanem a látvány tekintetében is fejlődik, egyre robosztusabbá válik. Ezt elősegíthetjük, illetve irányíthatjuk, ha a harcok előtt kiválasztjuk, hogy az ellenfél melyik testrészét támadjuk meg, hiszen ilyen esetekben ehhez illeszkedik majd a loot is. Ha tehát megtetszik egy ellenfél fegyvere? Csak vágd le – ha tudod –, és használhatod! Maga a harcrendszer egyébiránt meglepően könnyed, habár elég gyorsan meg is unható. Az általános védekezés mellett az ellenfél ütéseinek kivédésre a legegyszerűbb módszer alighanem az lesz, ha elugrunk az útból, mi pedig vagy kisebbet sebző, ámde gyors ütésekkel, vagy lassabb, ámde nagyobbat sebzőkkel kísérletezünk. Hogy melyiket választjuk, azt képességeink mellett a szemben álló fél sajátos tulajdonságai befolyásolják leginkább.
Grafika:
A The Surge bár elég unalmas világot és pályákat fest le előttünk, összességében azonban mégis egészen kellemes küllemet tár elénk. Bár hősünk mozgása meglehetősen bénára sikerült – ez részben mondjuk megmagyarázható –, de az ellenfelek animálása gyakran bravúros lett, és néhányuk esetében egészen parádés az elhullásukhoz kapcsolódó animáció is. Az optimalizálással azért akadtak már problémák, ezáltal PC-n érdemes lesz kísérletezni a beállításokkal, mert bizonyos értékek extrém magasságokban hajlamosak lassítani a teljesítményt.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék kezelőfelülete a fejlesztéseket leszámítva egészen átláthatóra sikerült, ez viszont az irányíthatóságról már nem mondható el teljes mértékben. Már a kerekesszékben töltött első percek is egészen frusztrálóra sikeredtek, de később is akadhat problémánk billentyűzettel és egérrel hősünk terelgetése kapcsán, mert minden finomhangolás ellenére túl érzékeny lett a kamerakezelés, illetve a karakter mozgathatósága. Persze egy kontrollerrel ez könnyedén orvosolható, ha esetleg nem tudunk hozzászokni a hagyományos számítógépes megoldáshoz.Játszhatóság:
A The Surge kapcsán hatalmas szívfájdalmunk lehet, hogy a jól indító történetet mintha elfelejtették volna megfelelően megírni és befejezni a készítők. Ennél is nagyobb baj, hogy bár egyedül is kihozhatunk belőle 15-20 órát, azonban többjátékos lehetőségek sem kompetitív, sem kooperatív módban nem szerepelnek benne, ami óriási hiba, illetve hiányosság. Intelligencia, nehézség:
A játék a Lords of the Fallenhez hasonlósan a mesterséges intelligencia tekintetében vérzik el a leginkább. A fejlesztők bizonyítottan minden egyes ellenfél számára beprogramozták, hogy mit, mikor és milyen formában tegyenek, ha tehát tízedik alkalommal térünk vissza egy robothoz – ez teljesen normális lesz a játékban –, az tízedszerre is ugyanúgy támad majd meg minket, és nem okoz meglepetést, amitől a végeredmény elképesztően monoton lesz.Persze a nehézség ettől függetlenül is gyakran már a kellemetlen határokat súrolja. Bár sokak szerint a The Surge könnyebb, mint a Dark Souls, azonban a gyakorlatban nagyjából ugyanazon a szinten vannak, ezáltal rengeteg alkalommal kell meghalnunk ahhoz, hogy kiismerjük ellenfeleinket, és továbbjuthassunk egy következő pályarészre. Hogy ez kinek lesz frusztráló, és kinek élmény, azt minden esetben embere válogatja.
Hangok, zene:
A játékban teljesen átlagos minden hang, így a szinkronok, a zenék és az effektek is. Bár néhány ütközet során hallhatunk azért hatásosabb megoldásokat, azonban mégsem sikerült teljesen átadniuk a készítőknek az élményt, hogy itt több száz kilós robotszörnyek csapnak össze egymással, és nem hajas babák. Összegzés:
Mindent összevetve a The Surge egyáltalán nem lett egy kritikán aluli videojáték, ellenben legalább olyan butaság egy közönséges Dark Souls-klónnak hívni, mint RPG-nek. A végeredmény ugyanis nem más, mint egy hangulatos, elképesztően nehéz, rendkívül monoton, ámde izgalmas körítéssel ellátott akciójáték, amelyben a ritmikus ütközetek legalább olyan fontosak, mint a folyamatos fejlődés. Ha nem találsz mást a nyári uborkaszezonra, esetleg hasonló kihívást keresel, mint amit a From Software sorozata nyújtott korábban, akkor tegyél vele egy próbát, de túl sokat ne várj tőle. Egy Lords of the Fallen 2 talán jobban sikerült volna!