Ötvös Tibor
Arthur király: A kard legendája
Guy Ritchie filmje közel sem olyan rossz, mint azt a külföldi kritikák alapján előre beárazhattuk, bár nem is ér fel a rendező Blöff és Sherlock Holmes sorozatához.
Hogy tetszett az Arthur király - A kard legendája?
Guy Ritchie karrierjében három időszakot szoktam megkülönböztetni: van a zseniális, Madonna előtti időszak, amikor A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső illetve a Blöff filmekkel megmutatta Hollywoodnak, milyen is az angol gengsztervilág. Ezután jött a Madonna időszak, amikor olyan rettenetek és erőltetett filmek készültek, mint a Hullámhegy, a Revolver és persze számos videoklip. Majd jött a mostani korszak, melyet a Sherlock Holmes nyitott meg és fémjelez mind a mai napig. Az U.N.C.L.E. embere számomra csalódás volt, így kíváncsian vártam az Arthur mítoszt feldolgozó Arthur király - A kard legendáját.
Sajnos elég sok baljós jel előzte meg a premiert, számos alkalommal tolták azt el és az első tesztvetítések után a sajtóba kikerült visszajelzések sem kecsegtettek nagy reménnyel. Szerencsére azonban, bár valóban nem lett klasszikus A kard legendája, de közel sem lett olyan rossz, mint azt vártuk. Egy tipikus nyári blockbuster, melyben láthatóan loptak mindenhonnan, ahonnan csak lehetett és ezen egyveleget próbálták meg Ritchie egyedi stílusával megfűszerezni.
A sztori szerint Arthur árvaként, Londonium legmocskosabb kerületében nőtt fel és persze a helyi kiskirállyá vált. Azonban királyi vér csorog az ereiben és mikor az Excalibur felbukkan, a gonosz uralkodó, Vortigern minden elkövet, hogy megtalálja unokaöccsét, akivel ha végez, akkor a bűvös kard már az ő akaratát teljesíti. Nagyjából ennyi, az alapsztorit szerintem mindenki ismeri, bár itt azért történtek változtatások és ezek egyébként a film legjobb részeit is jelentik egyben. Ritchie mindig is értett London bűnözői alvilágának bemutatásához és így az Arthur fiatalkorát megmutató jelenetek is kiemelkednek az összképből. Sajnos azonban ez nagyjából a teljes játékidő tizedét teszi ki, pedig szívesen néztem volna meg ennek a részletesebb kibontását is.
A rendező láthatóan eme közegben van otthon, zseniálisan foglalja össze a "karriert" és persze nagyon hangulatosan ábrázolja a bűnözők világát. Ehhez persze szükség volt egy olyan színészre, mint Charlie Hunnam, aki ugyan korlátozott eszköztárral bír a színészi játékát tekintve, de Arthur szerepére nagyon jó választásnak bizonyult. Ellenpontként pedig ott van Jude Law, aki brillírozik a hataloméhes és ezért minden áldozatot meghozó Vortigern szerepében. Nincs mese, ez a film Law jutalomjátéka és éppen ezért nagyon szívesen látnám még többször gazfickó szerepben a színészt.
Sajnos azonban a kezdeti fellángolás után hamar elfogy a muníció és egy középszerű, innen-onnan összelopkodott fantasyt kapunk. Az első küzdelem például olyan, mint A Gyűrűk ura harmadik részének egyik csatajelenetébe csöppentünk volna, Arthur meneküléses megoldását pedig a Spílerben már láttuk - igaz, ott Töki rohant az oroszok elől. Természetesen fontos szerepet kap az Excalibur. A kard mágikus ereje - melyet csak Arthur tud "aktiválni" - kimondottan látványos pillanatokat okoz. Ahogy kezdi kiismerni a főhős a kard képességeit és erejét úgy lesznek egyre jobbak a küzdelmek is.
Az Arthur király: A kard legendája tipikusan egyszernézős agykikapcsolós alkotás, és ha egyébként valakinek kimaradna az életéből az sem veszít túl sokat. Ritchie mintha ismét kezdene kiégni; vagy önmagát ismétli vagy pedig másoktól lop ötleteket. Ráadásul már a közönségét sem találta meg a film, az Arthur király az év legnagyobb buktája lehet és éppen ezért talán jó lenne, ha a direktor visszatérne a kezdetekhez és megpróbálná újra megtalálni a saját útját.
Sajnos elég sok baljós jel előzte meg a premiert, számos alkalommal tolták azt el és az első tesztvetítések után a sajtóba kikerült visszajelzések sem kecsegtettek nagy reménnyel. Szerencsére azonban, bár valóban nem lett klasszikus A kard legendája, de közel sem lett olyan rossz, mint azt vártuk. Egy tipikus nyári blockbuster, melyben láthatóan loptak mindenhonnan, ahonnan csak lehetett és ezen egyveleget próbálták meg Ritchie egyedi stílusával megfűszerezni.
A sztori szerint Arthur árvaként, Londonium legmocskosabb kerületében nőtt fel és persze a helyi kiskirállyá vált. Azonban királyi vér csorog az ereiben és mikor az Excalibur felbukkan, a gonosz uralkodó, Vortigern minden elkövet, hogy megtalálja unokaöccsét, akivel ha végez, akkor a bűvös kard már az ő akaratát teljesíti. Nagyjából ennyi, az alapsztorit szerintem mindenki ismeri, bár itt azért történtek változtatások és ezek egyébként a film legjobb részeit is jelentik egyben. Ritchie mindig is értett London bűnözői alvilágának bemutatásához és így az Arthur fiatalkorát megmutató jelenetek is kiemelkednek az összképből. Sajnos azonban ez nagyjából a teljes játékidő tizedét teszi ki, pedig szívesen néztem volna meg ennek a részletesebb kibontását is.
A rendező láthatóan eme közegben van otthon, zseniálisan foglalja össze a "karriert" és persze nagyon hangulatosan ábrázolja a bűnözők világát. Ehhez persze szükség volt egy olyan színészre, mint Charlie Hunnam, aki ugyan korlátozott eszköztárral bír a színészi játékát tekintve, de Arthur szerepére nagyon jó választásnak bizonyult. Ellenpontként pedig ott van Jude Law, aki brillírozik a hataloméhes és ezért minden áldozatot meghozó Vortigern szerepében. Nincs mese, ez a film Law jutalomjátéka és éppen ezért nagyon szívesen látnám még többször gazfickó szerepben a színészt.
Sajnos azonban a kezdeti fellángolás után hamar elfogy a muníció és egy középszerű, innen-onnan összelopkodott fantasyt kapunk. Az első küzdelem például olyan, mint A Gyűrűk ura harmadik részének egyik csatajelenetébe csöppentünk volna, Arthur meneküléses megoldását pedig a Spílerben már láttuk - igaz, ott Töki rohant az oroszok elől. Természetesen fontos szerepet kap az Excalibur. A kard mágikus ereje - melyet csak Arthur tud "aktiválni" - kimondottan látványos pillanatokat okoz. Ahogy kezdi kiismerni a főhős a kard képességeit és erejét úgy lesznek egyre jobbak a küzdelmek is.
Az Arthur király: A kard legendája tipikusan egyszernézős agykikapcsolós alkotás, és ha egyébként valakinek kimaradna az életéből az sem veszít túl sokat. Ritchie mintha ismét kezdene kiégni; vagy önmagát ismétli vagy pedig másoktól lop ötleteket. Ráadásul már a közönségét sem találta meg a film, az Arthur király az év legnagyobb buktája lehet és éppen ezért talán jó lenne, ha a direktor visszatérne a kezdetekhez és megpróbálná újra megtalálni a saját útját.
|
Arthur király - A kard legendája (King Arthur: Legend of the Sword) magyarul beszélő, amerikai-ausztrál kalandfilm, 126 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Guy Ritchie Forgatókönyvíró: Guy Ritchie, Joby Harold Operatőr: John Mathieson Zene: Daniel Pemberton Producer: Steve Clark-Hall, Joby Harold, Guy Ritchie Vágó: James Herbert Charlie Hunnam (Arthur) Astrid Berges-Frisbey (Mágus) Jude Law (Vortigern) Djimon Hounsou (Bedivere) Eric Bana (Uther) Katie McGrath (Elsa) Kengyel (David Beckham) |
