Szekeres Viktor
Bye Bye Man - A Rettegés Neve
Vajon jónak tekinthető az a film, ami leköti és szórakoztatja az embert, korrekt filmélményt okoz a játékidő végéig, de visszatekintve kiderül, hogy az egész egy nagy marhaság?
Hogy tetszett a Bye Bye Man - A Rettegés Neve?
Hiába iszonyatosan gazdag a horrorfilmes műfaj palettája, manapság nagyon kevés alzsáner jut el a mozikba. Hiába voltak régebben sikeresek a slasher vagy zombis filmek, ma ilyenekre nem nagyon számíthatunk, így maradnak számunkra kísértetes, szellemes, démonos mozik, a sokkal kevésbé kézzel fogható természetfölötti darabok - éppen ezért kellemes felüdülés látni olykor olyan príma alkotásokat, mint a Tűnj el!.
Mondanunk sem kell, hogy a Bye Bye Man is a természetfölötti ijesztgetős zsánerbe tartozik, vagyis aki özönvért és változatos kivégzéseket akar látni, az lapozzon, hiszen már a PG-13-as korhatár-besorolás is elég beszédes. A film három egyetemistáról szól, akik vesznek egy lepukkant házat, mely elég furcsán kezd "viselkedni", s egyikük megpróbál utánajárni a látomásoknak, amiket tapasztal.
Ócska tucatsztori elsőre, másodikra, de még huszadikra is a Bye Bye Man, és pontosan tudjuk, hogy a műfaji szabályok szerint a rejtélyek kulcsa, és a komoly odafigyeléssel megdizájnolt, természetesen Doug Jones által játszott ijesztgető figura személyének titka valahol a múltban gyökerezik. Amit, ha felderítenek a szereplők, akkor kibontakozhat a szemünk előtt egy tragédia, mely hatására lehet, hogy mindent más fényben fogunk látni. Ezt persze követheti egy érzelmileg túltöltött finálé és végső leszámolás némi áldozathozatallal, hogy miközben az egyetlen túlélőnek örülünk, kiderüljön, hogy a fenyegetés még közel sem szűnt meg, sőt. A hepiend hiányát persze sokan annak tudják be, hogy az író a második részre készül, de ez csupán klis..., ööö, szóval műfaji kellék, ami persze nem zárja ki a folytatást siker esetén.
Na, a Bye Bye Manre a fentiek pontosan ráilleszthetőek - egy kivétellel: a világon semmit nem magyaráz meg, mintha tudomást sem venne a saját maga által felállított mitológiáról, amit... egyszerűen döbbenetes látni. Kapunk elszórt morzsákat, amikre lehetne építeni, titokzatos számokat, suhanó vonatos látomásokat, földre lepottyanó pénzérméket, szétszórt holmikat, megnyúzott démonkutyát, s miközben nézzük mindezt, tudjuk, hogy mindenre furcsaságra kapni fogunk valamilyen ócska vagy ötletes magyarázatot. Tudjuk, hiszen ez a műfaj szabálya. És mégsem kapunk. Semmire sem. Szinte semmiről nem derül ki, hogy miért van. Hogy mi ennek az oka, nem tudni. Kivágtak volna egy nagy szeletet az egészből? Vagy meg sem írták? (Aki akar, az valamennyire utána tud olvasni a neten, lévén irodalmi alapanyaga van a Bye Bye Mannek.) Miért hat minden véletlenszerűnek ebben a filmben, egymásra hánytnak?
És a legnagyobb röhej az, hogy teljesen rendben volt a film, sőt, kifejezetten élvezhető, ha az ember úgy ül be, hogy semmit sem tud róla. Ugyanis már rögtön a legelején beszippantja őt egy vágás nélküli jelenet jó pár gyilkossággal (így kompenzálnak a kiemelt szál kvázi hullanélküliségéért), ami után ugrunk pár évtizedet, hogy a fő sztori leperegjen a szemünk előtt. Az a fő sztori, ami kellőképpen rejtélyes, és megtartja az embert, mert kíváncsi arra, hogy hová futnak ki az események, hogy elkerülhető-e valamiképp a tragikus vég, ugyanis maga a Bye Bye Man, annak ellenére, hogy alapjába véve senkit nem bánt, egy igazi szemétláda, és ember legyen a talpán, aki kicselezi, hiszen eszelős látomásokat küld azokra, akik kimondják a nevét (Kampókéz, Kampókéz...), de még azokra is, akik csak gondolnak mernek rá.
A sok negatív kritika (mert naná, hogy egy olcsó horror általában sok negatív kritikát kap) jó részének oka, hogy egészben szemlélik a recenzensek a filmet, ahogy azt kell. Mi is azt mondanánk rá utólag, hogy az ahogy van, a kukába való, így felesleges filmet csinálni. De ettől még jó volt nézni, szórakoztatóra sikerült és lekötötte az embert - már, ha eltekintünk a nagyon gyenge színészektől, és a helyenként rémisztően rossz vágástól. Na de akkor most betöltötte a film a funkcióját vagy sem?
Mondanunk sem kell, hogy a Bye Bye Man is a természetfölötti ijesztgetős zsánerbe tartozik, vagyis aki özönvért és változatos kivégzéseket akar látni, az lapozzon, hiszen már a PG-13-as korhatár-besorolás is elég beszédes. A film három egyetemistáról szól, akik vesznek egy lepukkant házat, mely elég furcsán kezd "viselkedni", s egyikük megpróbál utánajárni a látomásoknak, amiket tapasztal.
Ócska tucatsztori elsőre, másodikra, de még huszadikra is a Bye Bye Man, és pontosan tudjuk, hogy a műfaji szabályok szerint a rejtélyek kulcsa, és a komoly odafigyeléssel megdizájnolt, természetesen Doug Jones által játszott ijesztgető figura személyének titka valahol a múltban gyökerezik. Amit, ha felderítenek a szereplők, akkor kibontakozhat a szemünk előtt egy tragédia, mely hatására lehet, hogy mindent más fényben fogunk látni. Ezt persze követheti egy érzelmileg túltöltött finálé és végső leszámolás némi áldozathozatallal, hogy miközben az egyetlen túlélőnek örülünk, kiderüljön, hogy a fenyegetés még közel sem szűnt meg, sőt. A hepiend hiányát persze sokan annak tudják be, hogy az író a második részre készül, de ez csupán klis..., ööö, szóval műfaji kellék, ami persze nem zárja ki a folytatást siker esetén.
Na, a Bye Bye Manre a fentiek pontosan ráilleszthetőek - egy kivétellel: a világon semmit nem magyaráz meg, mintha tudomást sem venne a saját maga által felállított mitológiáról, amit... egyszerűen döbbenetes látni. Kapunk elszórt morzsákat, amikre lehetne építeni, titokzatos számokat, suhanó vonatos látomásokat, földre lepottyanó pénzérméket, szétszórt holmikat, megnyúzott démonkutyát, s miközben nézzük mindezt, tudjuk, hogy mindenre furcsaságra kapni fogunk valamilyen ócska vagy ötletes magyarázatot. Tudjuk, hiszen ez a műfaj szabálya. És mégsem kapunk. Semmire sem. Szinte semmiről nem derül ki, hogy miért van. Hogy mi ennek az oka, nem tudni. Kivágtak volna egy nagy szeletet az egészből? Vagy meg sem írták? (Aki akar, az valamennyire utána tud olvasni a neten, lévén irodalmi alapanyaga van a Bye Bye Mannek.) Miért hat minden véletlenszerűnek ebben a filmben, egymásra hánytnak?
És a legnagyobb röhej az, hogy teljesen rendben volt a film, sőt, kifejezetten élvezhető, ha az ember úgy ül be, hogy semmit sem tud róla. Ugyanis már rögtön a legelején beszippantja őt egy vágás nélküli jelenet jó pár gyilkossággal (így kompenzálnak a kiemelt szál kvázi hullanélküliségéért), ami után ugrunk pár évtizedet, hogy a fő sztori leperegjen a szemünk előtt. Az a fő sztori, ami kellőképpen rejtélyes, és megtartja az embert, mert kíváncsi arra, hogy hová futnak ki az események, hogy elkerülhető-e valamiképp a tragikus vég, ugyanis maga a Bye Bye Man, annak ellenére, hogy alapjába véve senkit nem bánt, egy igazi szemétláda, és ember legyen a talpán, aki kicselezi, hiszen eszelős látomásokat küld azokra, akik kimondják a nevét (Kampókéz, Kampókéz...), de még azokra is, akik csak gondolnak mernek rá.
A sok negatív kritika (mert naná, hogy egy olcsó horror általában sok negatív kritikát kap) jó részének oka, hogy egészben szemlélik a recenzensek a filmet, ahogy azt kell. Mi is azt mondanánk rá utólag, hogy az ahogy van, a kukába való, így felesleges filmet csinálni. De ettől még jó volt nézni, szórakoztatóra sikerült és lekötötte az embert - már, ha eltekintünk a nagyon gyenge színészektől, és a helyenként rémisztően rossz vágástól. Na de akkor most betöltötte a film a funkcióját vagy sem?
|
Bye Bye Man - A Rettegés Neve (The Bye Bye Man)
magyarul beszélő, amerikai horror, 96 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Stacy Title forgatókönyvíró: Jonathan Penner operatőr: James Kniest zene: The Newton Brothers producer: Trevor Macy, Jeffrey Soros szereplők: Douglas Smith (Elliot) Lucien Laviscount (John) Cressida Bonas (Sasha) Doug Jones (a Bye Bye Man) Erica Tremblay (Alice) Faye Dunaway (Mrs. Redmon) Carrie-Anne Moss (Shaw nyomozó) Michael Trucco (Virgil) |
