Szekeres Viktor
Pofoncsata - Korhatáros tanárboksz
Most mondja valaki azt, hogy nem volt legalább egy kicsit biztató a Pofoncsata koncepciója!
Hogy tetszett a Pofoncsata?
Ice Cube mostanában ismét divatba jött. Körülbelül 2008-ig kifejezetten sikeres színésznek számított, ugyanis ha egy film főszereplője volt, akkor a 10 millió fölötti nyitány szinte mindig garantált volt. Utána viszont elfeledkezett róla Hollywood, hisz csak mellékszerepekben és kisebb volumenű alkotásokban láthattuk, de a Pofázunk és végünk két részével Kevin Hart ismét a térképre tette, így a Birkanyírás 3-at már lazán elvitte a hátán. Most azonban hiába kapott maga mellé egy valóban vicces színészt, a közönség nem érezte azt, hogy érdekelné a párostól egy nagydumás komédia.
Ez talán nem is meglepő, mert Charlie Day, hiába alakított több menő filmben is főbb szereplőt, egyedül még sosem kényszerült arra, hogy elvigyen a hátán egy komédiát, a Pofoncsata esetében viszont, Cube ide vagy oda, ez lett volna a feladata. A történetet egy középiskola utolsó tanítási napja indítja be, ahol is egy incidensnek köszönhetően egy vadállat töritanár a diáksereg nagy örömére kihív a hóra, illetve a parkolóba egy nagyszívű, de viszonylag nyüzüge kollégát egy iskola utáni bunyóra. Utóbbi persze mindent megtesz, hogy elkerülje az összecsapást, mi pedig pontosan tudjuk, hogy ez sikerülni fog-e neki.
Kezdjük a pozitívumokkal. Azt ugyan senki nem tudná megmondani, hogy miért emelték ki a hazai plakáton Jillian Bell és Tracy Morgan nevét, de erre a filmre is igaz, hogy a mellékszereplők életet töltenek bele - még akkor is, ha a karakterüket eléggé kinyírja a magyar szinkron, ugyanis az azokat játszó humoristák stílusa elég jellegzetes. De ez persze igaz az asszisztáló többieknek is, mint Kumail Nanjiani vagy Stephanie Weir. A gond csak az, hogy ott van a két főszereplő, akik közül Day karaktere nem túl szerethető, nem túl vicces, ráadásul még idegesítő is - ki fog így egy fikarcnyit is aggódni a sorsáért?
A Pofoncsata fájóan tipikus, korhatáros konzervpoénokkal van megtömve, amik egyszer, kétszer, talán háromszor is hatásosak, de amikor már a huszadik filmben látjuk viszont őket, akkor rezignáltság vesz erőt rajtunk. Mindent elmond a filmről, hogy leginkább a fizikai humor működik benne, a bunyó és az esés-kelések - vagyis amivel intellektuális téren kudarcot vallottak a készítők, azt a pofonegyszerű, nem sok fantáziát igénylő jelenetekkel, a színészeknek, vagy talán a vágónak köszönhetően prímán hozzák. Lehet, hogy a Pofoncsata is jobban működött volna egy 20 perces sorozatepizódként? Vagy talán eleve az is volt a kiindulási alapja? Filmként ugyanis erősen középszerű lett a végeredmény. Középszerű és felejthető.
Nyilván vannak viccesebb pillanatai, de a Pofoncsata ismét csak azon komédiák sorát fogja gyarapítani, amiket a koncepció, a színészek és az előzetes együttesen ad el, szóval tipikus reklámkomédia. Aki hiszékeny, az beveszi, aki már átlát ezeken a machinációkon, az pedig a markába röhög. A legjobban persze az jár, aki beül a filmre és élvezettel nézi végig. Mert ilyen nézők is lesznek, nem kevesen. És ők minden további nélkül érvelhetnek azzal, hogy más úgy sincs a mozikban. Mármint más (korhatáros) hollywoodi popcorn komédia. Ami végülis igaz.
Ez talán nem is meglepő, mert Charlie Day, hiába alakított több menő filmben is főbb szereplőt, egyedül még sosem kényszerült arra, hogy elvigyen a hátán egy komédiát, a Pofoncsata esetében viszont, Cube ide vagy oda, ez lett volna a feladata. A történetet egy középiskola utolsó tanítási napja indítja be, ahol is egy incidensnek köszönhetően egy vadállat töritanár a diáksereg nagy örömére kihív a hóra, illetve a parkolóba egy nagyszívű, de viszonylag nyüzüge kollégát egy iskola utáni bunyóra. Utóbbi persze mindent megtesz, hogy elkerülje az összecsapást, mi pedig pontosan tudjuk, hogy ez sikerülni fog-e neki.
Kezdjük a pozitívumokkal. Azt ugyan senki nem tudná megmondani, hogy miért emelték ki a hazai plakáton Jillian Bell és Tracy Morgan nevét, de erre a filmre is igaz, hogy a mellékszereplők életet töltenek bele - még akkor is, ha a karakterüket eléggé kinyírja a magyar szinkron, ugyanis az azokat játszó humoristák stílusa elég jellegzetes. De ez persze igaz az asszisztáló többieknek is, mint Kumail Nanjiani vagy Stephanie Weir. A gond csak az, hogy ott van a két főszereplő, akik közül Day karaktere nem túl szerethető, nem túl vicces, ráadásul még idegesítő is - ki fog így egy fikarcnyit is aggódni a sorsáért?
A Pofoncsata fájóan tipikus, korhatáros konzervpoénokkal van megtömve, amik egyszer, kétszer, talán háromszor is hatásosak, de amikor már a huszadik filmben látjuk viszont őket, akkor rezignáltság vesz erőt rajtunk. Mindent elmond a filmről, hogy leginkább a fizikai humor működik benne, a bunyó és az esés-kelések - vagyis amivel intellektuális téren kudarcot vallottak a készítők, azt a pofonegyszerű, nem sok fantáziát igénylő jelenetekkel, a színészeknek, vagy talán a vágónak köszönhetően prímán hozzák. Lehet, hogy a Pofoncsata is jobban működött volna egy 20 perces sorozatepizódként? Vagy talán eleve az is volt a kiindulási alapja? Filmként ugyanis erősen középszerű lett a végeredmény. Középszerű és felejthető.
Nyilván vannak viccesebb pillanatai, de a Pofoncsata ismét csak azon komédiák sorát fogja gyarapítani, amiket a koncepció, a színészek és az előzetes együttesen ad el, szóval tipikus reklámkomédia. Aki hiszékeny, az beveszi, aki már átlát ezeken a machinációkon, az pedig a markába röhög. A legjobban persze az jár, aki beül a filmre és élvezettel nézi végig. Mert ilyen nézők is lesznek, nem kevesen. És ők minden további nélkül érvelhetnek azzal, hogy más úgy sincs a mozikban. Mármint más (korhatáros) hollywoodi popcorn komédia. Ami végülis igaz.
|
Pofoncsata (Fist Fight)
magyarul beszélő, amerikai komédia, 91 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Richie Keen forgatókönyvíró: Evan Susser operatőr: Eric Alan Edwards zene: Dominic Lewis producer: Dan Cohen szereplők: Charlie Day (Andy) Ice Cube (Strickland) Tracy Morgan (Crawford) Jillian Bell (Holly) Dean Norris (igazgató) Christina Hendricks (Ms. Monet) |
