Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Annecy
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-2400S 2,5 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 6 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 980 vagy ATI Radeon R9 grafikus kártya, 8 GB RAM, 25 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: SSX-sorozat, Snow
Kategória: versenyjáték

A tucatnyi akciójáték után üde színfoltként köszönthetünk egy sportjátékot is a Ubisoft portfóliójában, amely a szokványos futball, kosárlabda és jégkorong triumvirátusától elszakadva a téli extrémsportokat állította a középpontba. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült a Steep!

Megközelítőleg 10-15 évvel ezelőtt, de mindenképpen a PlayStation 1 és a PlayStation 2 konzol életciklusában elképesztő népszerűségnek örvendtek a téli extrémsportos videojátékok. Elég csak olyan címeket felidézni lelki szemeink előtt, mint a Cool Boarders, vagy éppen az SSX-sorozat, amelyek a maguk nemében nemcsak nagyszerűek, hanem egyben sikeresek is voltak. Mivel azonban a jóból is megárt a sok, a téli extrémsportos videojátékok valamiért háttérbe szorultak, méghozzá olyannyira, hogy az elmúlt években a fehér hollók ritkaságával vetekedett az efféle alkotások megjelenése.

Ezért volt örömteli pillanat, amikor kiderült, hogy a Ubisoft Annecy csapatának legújabb alkotása – amely kis túlzással a stúdió első önállóan elkészített projektje – egy, a téli extrémsportok kedvelőinek dedikált videojáték lesz, amely végre-valahára túlmutat a hódeszkázás és a síelés örömein. A Steep azonban nem elég, hogy többféle sportágat vonultat fel egyszerre, mindemellett olyan lehetőségeket is tető alá hoz, melyeket sportjátékokban korábban még garantáltan soha nem láthattunk. Elég csak arra gondolni, hogy a végeredmény egy óriási, nyitott világgal szolgál, amelyben kis túlzással oda mehetünk, és azt tehetünk, amit a rendelkezésünkre álló aktivitások határai csak megengednek.




A Steep nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy tökéletesen visszaadja azt az élményt, ami az Alpok hegyei között vár az aktív kikapcsolódás kedvelőire. A hangulat terén a végeredmény csillagos ötös, a hatalmas hegyek elképesztő pompában, hatalmas látótávolsággal tárulnak elénk. Szinte érezzük azt a fájdalmasan tiszta levegőt, amely fagyosságával megtisztítja tüdőnket a nagyvárosi szmogtól, és bár lehetőségünk van szabadon sétálgatni a hegyeken, felfedezni újabb és újabb területeket, alapvetően a Ubisoft nyilván nem egy sétaszimulátort készített nekünk.

Ennek ellenére a felfedezés, az újabb versenyek feloldása ugyanolyan fontos lesz az előrehaladás során, de ezek többségéért nem kell majd különösen nagy erőfeszítéseket megtennünk. Pláne, hogy normális esetben látótávolságon belül mindig lesz majd egy vagy két másik játékos, akik éppen barátkozni szeretnének, vagy csak versenytársakat keresnek maguknak, ergo akár egyedül fedezzük fel a csodálatos Alpokat, akár nyitottak vagyunk a többjátékos szórakozásra, óriási tartalom áll majd a rendelkezésünkre ahhoz, hogy akár órákig belefeledkezzünk a virtuális sportolásba.




Ez persze nem meglepő azok után, hogy korábban az egyszerű hódeszkás alkotások is képesek voltak erre, de a Steep keretein belül három további sportágban tehetjük majd próbára tudásunkat. Ezek a hagyományos síelés mellett az ejtőernyőzés, valamint a wingsuit, avagy hivatalos magyar nevén a szárnyasruha-repülés, amelyet teljesen laikusként úgy képzeljünk el, mintha egy ruhával képessé válnánk a repülő mókusokat megszégyenítő módon szállni a levegőben. Bármelyik lehetőség is szimpatikus a számunkra, mindegyik sportág esetén óriási kihívások és versenyek várnak ránk, hovatovább sajátos szabályok is, hiszen mindegyik megköveteli, hogy a lesiklás vagy a zuhanás során másként hajtsuk végre a feladatokat.

A Steep ugyanis messze nem csak arról szól, hogyan jussunk el a lehető legkevesebb eséssel a célig! Bár nyilván ez képezi a játékmenet alapját, ellenben a lesiklás során különféle trükköket is érdemes végrehajtani a mielőbbi célba érés mellett, hiszen minél látványosabban suhanunk lefelé, annál több pont üti majd a marunkat, amiből értékes fejlesztéseket, újabb ruhákat, deszkákat, síléceket és egyebeket vásárolhatunk magunknak annak érdekében, hogy kilógjunk egy kicsit a tömegből. Habár mindez idillinek tűnik, hovatovább könnyednek is – lévén ezt szokhattuk meg a korábbi téli extrémsportos videojátékokból –, azonban dacára az elképesztő tartalomnak, a Ubisoftnál ezúttal nagyon súlyos problémák árnyalják az összképet, amelyek gyakran annyira idegesítőek, hogy az már a játékos számára lehet kellemetlen.

Bármelyik sportágat is választjuk, csakhamar rádöbbenünk arra, hogy akár kontrollerrel, akár billentyűzettel és egérrel vágunk neki a versenyzésnek, képtelenek leszünk megfelelő mértékben, élvezhetően irányítani karakterünket. A készítők érezhetően szerettek volna úgy árkádosak maradni, hogy közben megmaradnak a realizmus talaján, de ez az ötlet így utólag végzetes hibának tűnt, hiszen a Steep az irányíthatóság terén valami botrányos lett.




Ami azonban ennél is rosszabb, hogy teljesen kiszámíthatatlan, ezáltal például a síelés vagy a hódeszkázás során olyan érzékeny arra, hogy a bukkanókra centire pontosan érkezzünk, hogy ha ezt képtelenek vagyunk kivitelezni – márpedig 100-ból 99-szer képtelenek leszünk –, akkor például nem tudunk elég magasra szökkenni ahhoz, hogy véghezvigyünk egy értékes trükköt. Persze ne higgyük azt, hogy csak a síelés és a hódeszkázás problémás, a Ubisoft emberei még a levegőbe is elég akadályt tettek ahhoz, hogy a szárnyasruha-repülés vagy az ejtőernyőzés során egyaránt kéretlen szavak társaságában emlegessük felmenőiket.

Csak egy jellemző példa: szinte minden egyes feladat során találkozhatunk majd legalább egy olyan checkpoint-karikával, amely garantáltan úgy lett elhelyezve, hogy ha tökéletesen áthaladunk rajta, akkor vagy földet fogunk, vagy nekimegyünk egy fának, vagy csak egyszerűen lehetetlenné válik normál tempóban megközelíteni a következőt. Mindez pedig csak néhány példa volt a rengeteg idegesítő probléma közül, amelyek alapjaiban húzzák keresztül azon számításainkat, hogy csak elindítjuk a játékot, és élvezzük a hegyek látványát a szélvészgyors lesiklások során.

Bár kétségtelenül vannak ilyen pillanatok is, hiszen a Steep nem egy reménytelen alkotás, de a fentiek miatt, vagy a szabadon bejárható, ám többnyire csak bukdácsolás útján felfedezhető új területek okán inkább több kellemetlen emléket hagy bennünk. Még szerencse, hogy van gyorsutazás, valamint egyéb könnyítések, de szinte garantált, hogy ha összeírnánk a pozitívumok és a negatívumok listáját, nagyjából ugyanannyi lenne az állás – méghozzá többségében ökörhibák és gyermekbetegségek miatt.




Grafika: A Steep első ránézésre a grafika terén meglepően kellemes élményekkel szolgál számunkra, azonban ez részben csak megvezetés. A távoli hegycsúcsok vagy az összkép valóban varázslatos, mint ahogyan a tempós lesiklások és száguldások során sem a pályaelemek pixelszámával leszünk elfoglalva, azonban amint lassítunk egy kicsit, esetleg megállunk nézelődni, garantáltan elkerekedik majd a szemünk azon, hogy a Ubisoft milyen ügyes optikai trükkökkel, mondhatni csalással próbál becsapni minket. Persze azért ennek is meglesz a maga pozitívuma, hiszen ha a küllem nem is sorolható a felső kategóriába, azért az optimalizálás tekintetében legalább nem kell csalódnunk.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Steep kapcsán a legnagyobb problémát a játékosok többségének határozottan az irányíthatóság okozza majd, amely egyenesen borzalmasra sikeredett. Habár a kezelőfelület letisztult, a készítők megpróbálták túl komolyan venni magukat, aminek az lett az eredménye, hogy hiába vártunk könnyed, árkád kikapcsolódást, helyette kis híján vért izzadunk majd azért is, hogy egy épkézláb trükköt megfelelően be tudjunk mutatni. Nagyobb probléma, hogy hiába vagyunk kellően türelmesek vagy ügyesek, a Steep előbb vagy utóbb kihoz minket a sodrunkból, mert sok esetben nem is annyira a nehézség, mint inkább a rossz fejlesztői döntések miatt nem lesz sikerélményünk.

Játszhatóság: A tartalom és a szavatosság tekintetében a Steep dicséretet érdemel, hiszen egy óriási játszóteret tár elénk, illetve négy sportágat, miközben az egész alkotást keresztül-kasul közrefonja a többjátékos mód, így bármikor lehetőségünk nyílik másokkal is összemérni képességeinket. A lehetőségeink tárháza tehát óriási, az viszont már más kérdés, hogy mennyire tudjuk kihasználni mindezt, hiszen nem ártott volna a játékmenet finomítására – vagy árkádosítására – még legalább 2-3 hónapnyi extra fejlesztési időt fordítani.

Intelligencia, nehézség: Akinek van egy kis sütnivalója, az a kötelező eseteken kívül meg sem próbál a mesterséges intelligencia ellen versenyezni a Steep pályáin, hiszen az így irányított ellenfelek kiszámíthatatlanok, meglepően tökéletesen viselkednek a pályán, egyszóval nagyon idegesítőek. Mindez annak fényében változik, hogy milyen nehézségi szintet választunk, amelyek a jó skálázottság ellenére is tartogathatnak meglepetéseket és kellemetlenségeket. A nehézség egyébiránt nem is annyira a mesterséges intelligencia hiányosságai, mint inkább a finomhangolás elmaradása miatt lett problémás, ami jól érzékelteti, hogy az összecsapottság mennyire tönkre tud tenni egy amúgy nagyszerű alapötletet.

Hangok, zene: A hangok összességében képesek megütni a kellemes szintet – hősünk monológjai elég jók lettek, de a folyamatos rádiózás is élettel teli, hihető –, viszont a zenék kapcsán azért elfért volna néhány nagyobb név a repertoárban. A stílust most meglepően jól eltalálták a fejlesztők, az viszont több mint kellemetlen, hogy minden elrontott és újraindított pálya után a zene is újraindul, így egy tizedszerre ismételt helyszín után úgy érezhetjük majd magunkat, mintha végtelen ciklusba kerültünk volna.

Összegzés: A Steep sokak részéről a tavalyi év egyik legjobban várt videojátéka volt, hiszen visszahozott a térképre egy elfeledett műfajt, azonban hiába igyekezett a Ubisoft valami nagy dolgot alkotni, hiába volt minden téren nagyszerű az alapötlet, a megvalósítás során óriási hibákat vétettek a fejlesztők. Az irányítás szimulátorosítása és alapvető hiányosságai például minden baj forrásának tekinthetők, de akadnak más problémák is, amelyek miatt a Steep majdhogynem csak egy középszerű alkotásnak tekinthető, hiszen pont azt a réteget képtelen kiszolgálni, amelyik nem akart mást, csak síelni vagy hódeszkázni egyet az Alpokban – méghozzá idegeskedés és stressz nélkül. Nem tudni, hogy mi lesz ezek után a Steep sorsa, viszont egy esetleges második részben lenne potenciál, azonban csak és kizárólag az árkádos vonal előtérbe helyezésével.