Ötvös Tibor
A fegyvertelen katona - Mel Gibson zseniális háborúja
Mel Gibson visszatért és nem is akárhogy! Felvezetésként szerepelt egy akciófilmben, majd megrendezte az idei év egyik legjobb filmjét, melyhez ráadásul igen impozáns stábot szedett össze.
Hogy tetszett A fegyvertelen katona?
Desmond Doss az elvek embere és azok mellett tűzön-vízen át kitart. Az, hogy eme elv éppen a hithez, az Úrba és a Bibliába vetett hitéhez köti az másodlagos. Gyerekként majdnem sikerült megölnie öccsét, később ismét hasonló erőszakos helyzetbe keveredett. Ezután megfogadta, hogy soha többé nem nyúl fegyverhez és nem öl embert. Ezzel nincs is gond, ám belső késztetést érez arra, hogy szolgálja a hazáját, és az amerikai sereg nem nézi mindezt jó szemmel, ezért mindent megtesznek azért, hogy kicsinálják, kitegyék a seregből. De végül Doss eljut a harcmezőre és hőssé válik; mindezt azért, mert végig kitart az elvei mellett.
Talán szokatlan a sztori rövid összefoglalójával kezdeni, de A fegyvertelen katona esetében ez mindenképpen indokolt. Elsősorban azért, mert bár minden előzeteseben és kritikában a látványos csatákat emelik ki, mégis ennél szerintem sokkal fontosabb az elv. Doss kitartása és elszántsága előtt meg kell emelni a kalapot főleg annak tükrében, hogy amit látunk, az valójában meg is történt. Minden, amit a vásznon látunk a véres valóság és éppen ennek köszönhetően nincsenek benne hatásvadász vagy akár giccsbe hajló jelenetek (néha elindul a dolog, de szerencsére visszatalál a helyes útra Gibson). Az egész hihető, és egészen brutális módon van ábrázolva. Ritka az olyan film, amiben szinte mindenkit csak dicsérni lehet.
A legfontosabb, hogy Mel Gibson visszatért. Fogta A fegyvertelen katonát és úgy csapta azt oda Hollywood képébe, hogy az csak úgy zörgött. Megmutatta, hogy kitaszítottság ide, botrányok oda, azért ő továbbra is korunk egyik legtehetségesebb művésze. Láthatóan teret enged a szereplőinek és bár szinte üvölt a történet a giccsért, Gibson nem hagyja, hogy ez megtörténjen. Nincsenek kierőltetetten meghatónak ható pillanatok vagy üresjáratok. Mindennek helye és szerepe van a filmben. Az első órában Doss magánéletét ismerjük meg, majd utána a kiképzés okozta bonyodalmakat tekinthetjük meg, végül pedig eljutunk a csatamezőre. Ez a folyamatos építkezés felkészíti a nézőt a drámára és szinte belerobban az arcába a tény, hogy az eddig megismert szereplők közül bizony senki nincs biztonságban
Ehhez pedig olyan gárdát kapart össze Gibson (talán csak Isten tudja, hogyan), ami mindenképpen meglepő. A főszereplő az ex-Pókember Andrew Garfield, aki Doss szerepében egyszerre tűnik egy esetlen, gyarló hívőnek és egy mindenre elszánt felcsernek, de mindkét szerepben tökéletesen hozza a kötelezőt. Ha így folytatja, akkor bizony nagyon nagy jövő áll még előtte Hollywoodban. A fegyvertelen katona egy nagy lehetőség volt a számára, melyet meg is ragadott és ezzel egyébként nincs egyedül.
Ha nekem valaki azt mondja az idén, hogy még rajongani fogok egy olyan filmért, melyben Vince Vaughn vagy Hugo Weaving szerepel, tuti elküldöm a fenébe. Ám A fegyvertelen katonában mindketten brillíroznak és egyértelműen életük alakítását nyújtják. Vaughn természetesen a humoros oldalhoz teszi hozzá a magáét a kiképzést vezető őrmester szerepében, de ha kell, akkor bizony be tud durvulni. Az idősebb, az első világháborút is megjárt Doss, aki lelkileg sosem tudta feldolgozni az ottani szörnyűségeket pedig egyértelműen Weaving karrierjének csúcsa. Az egykori Smith ügynök kifogástalan és érzelmileg teljesen átszellemült játéka reményeim szerint visszahelyezi az őt megillető helyére a színészt Hollywoodban. Végül, de cseppet sem utolsósorban Sam Worthington, aki szintén remek, de olyan sok időt nem kap tehetségének bemutatására, így csak ízelítőt kapunk a képességeiből.
Ami előtt pedig ismét meg kell emelnünk a kalapunkat az a film utolsó harmada, melyben a sereg eljut a Hacksaw hágóhoz, ahol aztán beindul a haddelhadd. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ilyen hitelesen és zsigerig ható módon megvalósított háborús színteret, mint ami ott fogadja a katonákat és így persze minket is. Bár akad pár nem teljesen odaillő elem (a halott katonát pajzsként maga elé tartó amerikai közlegény rohama a japán erők ellen azért nem túl hihető), de ezeket is elnézzük, hiszen minden más egyszerűen zseniális. Sőt, láthatóan Gibson kimondottan élvezi ezt a részét a filmezésnek és kicsit mintha átesne a ló túloldalára. Minden egyes pillanatra jut egy szétrobbanó test vagy leszakadó végtag, de igazából ennek köszönhetően csak még jobban átéljük az eseményeket és érzünk együtt a katonákkal.
A fegyvertelen katona külföldi kritikái ezúttal teljesen egybevágnak az én tapasztalásommal: a film zseniális, és bár feltehetően sokan fogják majd annyival elintézni, hogy ez is csak egy amerikai hazafiaskodó film, de azt gondolom, tévednek. Doss valódi hite és elveihez való hű és mindenek feletti ragaszkodás nem amerikai kiváltság, szerintem a magyar történelemben is akadnak ilyen figurák, nem is egy. Ráadásul nem tolják percenként az arcunkba az amerikai lobogót (emlékeim szerint a csatatéren nem is láttam), nincsenek a látvány kedvéért belassított jelenetek és a film kétharmadában még csak lövés sem dördül.
A fegyvertelen katona egyszerűen egy remek film, a maga nemében zseniális és az idei felhozatalt tekintve egyszerűen kötelező. Hiszen miközben Hollywoodban a szuperhősök uralják a piacot és Desmond Doss neve is mintha Stan Lee fejéből pattant volna ki (lásd még Peter Parker vagy James Jonah Jameson), de Gibson és stábja megmutatta, hogy bizony lehet hősies filmet forgatni CGI és latexruhás karakterek nélkül is.
Talán szokatlan a sztori rövid összefoglalójával kezdeni, de A fegyvertelen katona esetében ez mindenképpen indokolt. Elsősorban azért, mert bár minden előzeteseben és kritikában a látványos csatákat emelik ki, mégis ennél szerintem sokkal fontosabb az elv. Doss kitartása és elszántsága előtt meg kell emelni a kalapot főleg annak tükrében, hogy amit látunk, az valójában meg is történt. Minden, amit a vásznon látunk a véres valóság és éppen ennek köszönhetően nincsenek benne hatásvadász vagy akár giccsbe hajló jelenetek (néha elindul a dolog, de szerencsére visszatalál a helyes útra Gibson). Az egész hihető, és egészen brutális módon van ábrázolva. Ritka az olyan film, amiben szinte mindenkit csak dicsérni lehet.
A legfontosabb, hogy Mel Gibson visszatért. Fogta A fegyvertelen katonát és úgy csapta azt oda Hollywood képébe, hogy az csak úgy zörgött. Megmutatta, hogy kitaszítottság ide, botrányok oda, azért ő továbbra is korunk egyik legtehetségesebb művésze. Láthatóan teret enged a szereplőinek és bár szinte üvölt a történet a giccsért, Gibson nem hagyja, hogy ez megtörténjen. Nincsenek kierőltetetten meghatónak ható pillanatok vagy üresjáratok. Mindennek helye és szerepe van a filmben. Az első órában Doss magánéletét ismerjük meg, majd utána a kiképzés okozta bonyodalmakat tekinthetjük meg, végül pedig eljutunk a csatamezőre. Ez a folyamatos építkezés felkészíti a nézőt a drámára és szinte belerobban az arcába a tény, hogy az eddig megismert szereplők közül bizony senki nincs biztonságban
Ehhez pedig olyan gárdát kapart össze Gibson (talán csak Isten tudja, hogyan), ami mindenképpen meglepő. A főszereplő az ex-Pókember Andrew Garfield, aki Doss szerepében egyszerre tűnik egy esetlen, gyarló hívőnek és egy mindenre elszánt felcsernek, de mindkét szerepben tökéletesen hozza a kötelezőt. Ha így folytatja, akkor bizony nagyon nagy jövő áll még előtte Hollywoodban. A fegyvertelen katona egy nagy lehetőség volt a számára, melyet meg is ragadott és ezzel egyébként nincs egyedül.
Ha nekem valaki azt mondja az idén, hogy még rajongani fogok egy olyan filmért, melyben Vince Vaughn vagy Hugo Weaving szerepel, tuti elküldöm a fenébe. Ám A fegyvertelen katonában mindketten brillíroznak és egyértelműen életük alakítását nyújtják. Vaughn természetesen a humoros oldalhoz teszi hozzá a magáét a kiképzést vezető őrmester szerepében, de ha kell, akkor bizony be tud durvulni. Az idősebb, az első világháborút is megjárt Doss, aki lelkileg sosem tudta feldolgozni az ottani szörnyűségeket pedig egyértelműen Weaving karrierjének csúcsa. Az egykori Smith ügynök kifogástalan és érzelmileg teljesen átszellemült játéka reményeim szerint visszahelyezi az őt megillető helyére a színészt Hollywoodban. Végül, de cseppet sem utolsósorban Sam Worthington, aki szintén remek, de olyan sok időt nem kap tehetségének bemutatására, így csak ízelítőt kapunk a képességeiből.
Ami előtt pedig ismét meg kell emelnünk a kalapunkat az a film utolsó harmada, melyben a sereg eljut a Hacksaw hágóhoz, ahol aztán beindul a haddelhadd. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ilyen hitelesen és zsigerig ható módon megvalósított háborús színteret, mint ami ott fogadja a katonákat és így persze minket is. Bár akad pár nem teljesen odaillő elem (a halott katonát pajzsként maga elé tartó amerikai közlegény rohama a japán erők ellen azért nem túl hihető), de ezeket is elnézzük, hiszen minden más egyszerűen zseniális. Sőt, láthatóan Gibson kimondottan élvezi ezt a részét a filmezésnek és kicsit mintha átesne a ló túloldalára. Minden egyes pillanatra jut egy szétrobbanó test vagy leszakadó végtag, de igazából ennek köszönhetően csak még jobban átéljük az eseményeket és érzünk együtt a katonákkal.
A fegyvertelen katona külföldi kritikái ezúttal teljesen egybevágnak az én tapasztalásommal: a film zseniális, és bár feltehetően sokan fogják majd annyival elintézni, hogy ez is csak egy amerikai hazafiaskodó film, de azt gondolom, tévednek. Doss valódi hite és elveihez való hű és mindenek feletti ragaszkodás nem amerikai kiváltság, szerintem a magyar történelemben is akadnak ilyen figurák, nem is egy. Ráadásul nem tolják percenként az arcunkba az amerikai lobogót (emlékeim szerint a csatatéren nem is láttam), nincsenek a látvány kedvéért belassított jelenetek és a film kétharmadában még csak lövés sem dördül.
A fegyvertelen katona egyszerűen egy remek film, a maga nemében zseniális és az idei felhozatalt tekintve egyszerűen kötelező. Hiszen miközben Hollywoodban a szuperhősök uralják a piacot és Desmond Doss neve is mintha Stan Lee fejéből pattant volna ki (lásd még Peter Parker vagy James Jonah Jameson), de Gibson és stábja megmutatta, hogy bizony lehet hősies filmet forgatni CGI és latexruhás karakterek nélkül is.
|
A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge) magyarul beszélő, amerikai-ausztrál dráma, 131 perc, 2016 18 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Mel Gibson Forgatókönyvíró: Robert Schenkkan Zene: Rupert Gregson-Williams Producer: Paul Currie Vágó: John Gilbert Andrew Garfield (Desmond T. Doss) Teresa Palmer (Dorothy Schutte) Sam Worthington (Glover kapitány) Vince Vaughn (Howell őrmester) Hugo Weaving (Tom Doss) Rachel Griffiths (Bertha Ross) |
