Ötvös Tibor
A démon arca - végre egy élvezhető horror
Közel sem tökéletes, de az utóbbi hetek-hónapok horrorkínálatából még így is kiemelkedik az A démon arca, mely végre próbál valami újat is mutatni az ördögűzős vonalon.
Hogy tetszett A démon arca?
A Bezárva kapcsán már visszaemlékeztem kicsit azon, hogy milyen horrorokat kaptunk idén és az eredmény végül elég vegyes lett. A Naomi Watts főszereplésével forgatott film kimondottan nagy csalódást okozott és talán éppen ezért A démon arca kapcsán sem vártam túl sok jót. Egyrészt az ilyen megszállásos filmek csúcsán továbbra is Az ördögűző trónol, másodsorban pedig legutóbb sajnos éppen A rítus című szörnyűséget kapták a műfaj szerelmesei és Anthony Hopkins ide, Budapest oda, az eredmény elég gyenge volt.
Azonban miután kijöttem A démon arca vetítéséről elégedetten ültem be az autóba. No nem azért mert egy hibátlan mesterművet láttam. Egyszerűen egy tisztességes iparosmunkát tett le az asztalra a Törésvonal direktora, Brad Peyton, mely azonban helyenként kimondottan izgalmas ötleteket és nagy lehetőségeket is rejt magában. Az alaptörténet szerint Dr. Seth Ember egy modern ördögűző, aki nem az egyház bevett módszereivel veszi fel a harcot a megszállt emberek érdekében, hanem a tudomány segítségével belép az elméjükbe és így próbálja megmenteni őket. És mint minden "vadásznak", így Embernek is meg van a saját maga Nemezise, akivel éppen egy kisfiú kapcsán találkozik, akit egy minden eddiginél hatalmasabb erejű démon szállt meg.
Nagyjából ennyi a történet, melyről elsőre rögtön A sejt juthat eszünkbe. A történetre a fent említetteken túl számos film volt hatással, említhetném még az Eredetet vagy gyerekkorom hatalmas kedvencét, az Álomharcosokat (talán nem ez volt az igazi címe, de az alámondásos időszakban ezt kapta). Az ismerős elemek ellenére számomra valahogy mégis működött a film - vagy talán éppen ezeknek köszönhetően tudtam élvezni a démoni csatát. Mindehhez persze szükség van - a véleményem szerint Hollywood által méltatlanul hanyagolt - Aaron Eckhartra is, aki a tolószékes ördögűző szerepében a film motorja és szinte húzza magával a többieket is.
Sikerül több oldalát is megmutatni a karakternek, hiszen az életben egy nyomorék és megtört embernek tűnik, ám az álomvilágban igazi hős, aki képes szinte mindent feláldozni a fiú szabadságáért. A többi színészt felesleges kiemelni, hozzák amit elvárnak tőlük. A rendezést viszont érdemes megemlíteni, hiszen Peyton sajnos készített gyenge filmet (Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja) és látványos blockbustert is (a már említett Törésvonal), de most letette névjegyét a horrorok világában is. Amikor kell, visszafogottan vezeti színészeit, de amikor arra van szükség, elő tudja venni a látványos megoldásokat is.
A démon arca feltehetően meg fogja osztani a nézőket: lesz, aki kellemesen borzong majd a film nézése közben, míg mások folyamatosan azt emlegetik fel, hogy miért nincs egyetlen eredeti ötlet sem benne (ez pedig ebben a formában nem igaz). Az igazság valahol a két véglet között van. Egyszer mindenképpen nézhető film, mely még számos lehetőséget rejt magában, melyet akár egy esetleges folytatásban ki is aknázhatnak majd a készítők.
Azonban miután kijöttem A démon arca vetítéséről elégedetten ültem be az autóba. No nem azért mert egy hibátlan mesterművet láttam. Egyszerűen egy tisztességes iparosmunkát tett le az asztalra a Törésvonal direktora, Brad Peyton, mely azonban helyenként kimondottan izgalmas ötleteket és nagy lehetőségeket is rejt magában. Az alaptörténet szerint Dr. Seth Ember egy modern ördögűző, aki nem az egyház bevett módszereivel veszi fel a harcot a megszállt emberek érdekében, hanem a tudomány segítségével belép az elméjükbe és így próbálja megmenteni őket. És mint minden "vadásznak", így Embernek is meg van a saját maga Nemezise, akivel éppen egy kisfiú kapcsán találkozik, akit egy minden eddiginél hatalmasabb erejű démon szállt meg.
Nagyjából ennyi a történet, melyről elsőre rögtön A sejt juthat eszünkbe. A történetre a fent említetteken túl számos film volt hatással, említhetném még az Eredetet vagy gyerekkorom hatalmas kedvencét, az Álomharcosokat (talán nem ez volt az igazi címe, de az alámondásos időszakban ezt kapta). Az ismerős elemek ellenére számomra valahogy mégis működött a film - vagy talán éppen ezeknek köszönhetően tudtam élvezni a démoni csatát. Mindehhez persze szükség van - a véleményem szerint Hollywood által méltatlanul hanyagolt - Aaron Eckhartra is, aki a tolószékes ördögűző szerepében a film motorja és szinte húzza magával a többieket is.
Sikerül több oldalát is megmutatni a karakternek, hiszen az életben egy nyomorék és megtört embernek tűnik, ám az álomvilágban igazi hős, aki képes szinte mindent feláldozni a fiú szabadságáért. A többi színészt felesleges kiemelni, hozzák amit elvárnak tőlük. A rendezést viszont érdemes megemlíteni, hiszen Peyton sajnos készített gyenge filmet (Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja) és látványos blockbustert is (a már említett Törésvonal), de most letette névjegyét a horrorok világában is. Amikor kell, visszafogottan vezeti színészeit, de amikor arra van szükség, elő tudja venni a látványos megoldásokat is.
A démon arca feltehetően meg fogja osztani a nézőket: lesz, aki kellemesen borzong majd a film nézése közben, míg mások folyamatosan azt emlegetik fel, hogy miért nincs egyetlen eredeti ötlet sem benne (ez pedig ebben a formában nem igaz). Az igazság valahol a két véglet között van. Egyszer mindenképpen nézhető film, mely még számos lehetőséget rejt magában, melyet akár egy esetleges folytatásban ki is aknázhatnak majd a készítők.
|
A démon arca (Incarnate) magyarul beszélő, amerikai horror, 91 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Brad Peyton Forgatókönyvíró: Ronnie Christensen Operatőr: Dana Gonzales Producer: Dana Gonzales Vágó: Jonathan Chibnall Aaron Eckhart (Dr. Seth Ember) Matt Nable (Dan) Breanne Hill (Ilsa) Keir O'Donnell (Oliver) Emjay Anthony (Jake) Karolina Wydra (Anna) |
