Ötvös Tibor
Ben Hur - nem klasszikus, de látványos
A Wanted és az Abraham Lincoln, a vámpírvadász rendezője leforgatta az új Ben Hur filmet. Aki ezek után egy újabb klasszikust várt, az feltehetően nem ismerte Timur Bekmambetov munkásságát.
Hogy tetszett a Ben Hur?
Valaki ott Hollywoodban ismét azt gondolta, hogy a mai közönség vágyik egy, a mai számítógépes lehetőségekkel felturbózott Ben Hur adaptációra, mely kicsit máshova helyezi a súlypontokat, mint tette azt az állandó hivatkozási alapként szolgáló Charlton Heston film (ami szintén a sokadik feldolgozás volt). Az ötlet nem is lenne rossz, sajnos azonban - ahogy az már a legtöbb esetben lenni szokott -, valami nagyon félresiklott. És ez nem pusztán a rendező hibája, egyszerűen a sok ígéretből semmi, de semmi nem vált valóra. Azon felül, hogy a gályás és a fogathajtós jelene-tek valóban látványosak lettek, nem látni semmi értelmét a feldolgozásnak.
Az 1959-es William Wyler változat érdemei vitathatatlanok, és feltehetően még az is ismeri az alaptörténetet, aki egyszer sem látta a filmet. A fogathajtós jelenetek pedig igazi klasszikussá váltak, a monumentális, CGI-nélküli díszlet pedig valóban elismerésre ösztönzi azokat is, akik nem szeretik a történetet. A sztori szerint a gazdag júdeai herceget, Júda Ben-Hurt gályarabságra ítélik, természetesen ártatlanul, ahonnan aztán kiszabadul, majd egy jótevője segítségével visszatér Jeruzsálembe, hogy megbosszulja az őt ért sérelmeket testvérén.
Nos, lássuk először is azt, amiért valóban volt értelme elkészíteni a remaket. A látvány pazar és ezt nem is lehet letagadni. Mondjuk ez az amihez Bekmambetov ért, hiszen már anno a Wanted vagy éppen az Abraham Lincoln esetében sem volt gond a képi megoldásokkal. Az pedig, hogy a kanyarlövés mennyire hihető, illetve hogy a vámpírok és a később elnök miért éppen száguldó lovakon hadakoznak, az már más kérdés. De az tény, hogy a Ben Hur esetében is a látványos megoldások miatt fogunk talán egy órával a vetítés vége után is beszélni a filmről.
Mert valljuk be, más miatt nem is nagyon lehet, a negatív oldalai a filmnek ugyanis jóval több bekezdést töltenek be, mint az egyetlen pozitívuma (vagy inkább mondjuk úgy, hogy 2016-ban azért már elvárás a fogyasztható CGI egy 100 milliós blockbusterben, szóval ez is csak nagy kérdőjelek mellett pozitívum jelen esetben). A legnagyobb gond a logikátlan forgatókönyv, mely azért meglepő, mert elvileg az a Keith R. Clarke is dolgozott rajta, aki a 12 év rabszolgasággal Oscar-díjat is nyert. Pedig itt aztán kaptunk ígéretet, hogy majd mennyiben különbözik az egész történet a klasszikus feldolgozástól és ezúttal ez nem egy "bosszú-sztori", inkább a megbocsátásról szól, de igazából csak annyi a különbség, hogy ezúttal látjuk Jézus arcát és kicsivel több szerepet kap.
És persze az sem elhanyagolható tény, hogy teljesen kimaradt Quintus Arius alakja a filmből. Ő volt az a konzul, akinek segítségével Júda megmenekült, majd később fiává fogadta és így faragott belőle római állampolgárt. Itt azonban a rassztásított Morgan Freeman által alakított Ilderim sejk segít neki. Aki kicsit is ismeri a korabeli római polgári berendezkedést, az most joggal húzza fel a szemöldökét, hogy mégis hogyan lehet ekkora hatalma egy sejknek. Mindenesetre Freeman az összes nehezítő körülmény ellenére jól hozza a figurát.
Ez sajnos nem mondható el a címszereplőt alakító Jack Hustonról, aki nem igazán találta meg a helyét. Toby Kebbel, az ádáz testvér már inkább eltalálta a karaktert és szerencsére a közös jeleneteikben képes felhúzni maga mellé színésztársát is. Szintén érdekes Pontius Pilatus szerepe, akit eddig mindig a "mosom kezeimet" mondatáról és alapvető jóságáról ismerhettünk. Nos, az új Ben Hur világában épp az ellentettje: egy velejéig gonosz embert ismerhetünk meg benne, akit Pilou Asbaek alakít pazar módon.
A Ben Hur kapcsán azonban mindezek ellenére is nagyon nehéz helyzetben vagyok, hiszen bár hosszan lehetne sorolni a negatívumokat, a következetlenségeket és lehetne szinte minden pontban összehasonlítani Charlton Heston filmjével - de nem érdemes. Aki egy klasszikus, a drámai vonalat kiemelő filmre vágyik, az vegye elő az '59-es filmet. Aki azonban szeretné kikapcsolni az agyát és megnézni egy látványos blockbustert, annak akár jó választás is lehet a Ben Hur. És őszintén szólva, mégis mit várhatnánk el egy Bekmambetov kaliberű rendezőtől?
Az 1959-es William Wyler változat érdemei vitathatatlanok, és feltehetően még az is ismeri az alaptörténetet, aki egyszer sem látta a filmet. A fogathajtós jelenetek pedig igazi klasszikussá váltak, a monumentális, CGI-nélküli díszlet pedig valóban elismerésre ösztönzi azokat is, akik nem szeretik a történetet. A sztori szerint a gazdag júdeai herceget, Júda Ben-Hurt gályarabságra ítélik, természetesen ártatlanul, ahonnan aztán kiszabadul, majd egy jótevője segítségével visszatér Jeruzsálembe, hogy megbosszulja az őt ért sérelmeket testvérén.
Nos, lássuk először is azt, amiért valóban volt értelme elkészíteni a remaket. A látvány pazar és ezt nem is lehet letagadni. Mondjuk ez az amihez Bekmambetov ért, hiszen már anno a Wanted vagy éppen az Abraham Lincoln esetében sem volt gond a képi megoldásokkal. Az pedig, hogy a kanyarlövés mennyire hihető, illetve hogy a vámpírok és a később elnök miért éppen száguldó lovakon hadakoznak, az már más kérdés. De az tény, hogy a Ben Hur esetében is a látványos megoldások miatt fogunk talán egy órával a vetítés vége után is beszélni a filmről.
Mert valljuk be, más miatt nem is nagyon lehet, a negatív oldalai a filmnek ugyanis jóval több bekezdést töltenek be, mint az egyetlen pozitívuma (vagy inkább mondjuk úgy, hogy 2016-ban azért már elvárás a fogyasztható CGI egy 100 milliós blockbusterben, szóval ez is csak nagy kérdőjelek mellett pozitívum jelen esetben). A legnagyobb gond a logikátlan forgatókönyv, mely azért meglepő, mert elvileg az a Keith R. Clarke is dolgozott rajta, aki a 12 év rabszolgasággal Oscar-díjat is nyert. Pedig itt aztán kaptunk ígéretet, hogy majd mennyiben különbözik az egész történet a klasszikus feldolgozástól és ezúttal ez nem egy "bosszú-sztori", inkább a megbocsátásról szól, de igazából csak annyi a különbség, hogy ezúttal látjuk Jézus arcát és kicsivel több szerepet kap.
És persze az sem elhanyagolható tény, hogy teljesen kimaradt Quintus Arius alakja a filmből. Ő volt az a konzul, akinek segítségével Júda megmenekült, majd később fiává fogadta és így faragott belőle római állampolgárt. Itt azonban a rassztásított Morgan Freeman által alakított Ilderim sejk segít neki. Aki kicsit is ismeri a korabeli római polgári berendezkedést, az most joggal húzza fel a szemöldökét, hogy mégis hogyan lehet ekkora hatalma egy sejknek. Mindenesetre Freeman az összes nehezítő körülmény ellenére jól hozza a figurát.
Ez sajnos nem mondható el a címszereplőt alakító Jack Hustonról, aki nem igazán találta meg a helyét. Toby Kebbel, az ádáz testvér már inkább eltalálta a karaktert és szerencsére a közös jeleneteikben képes felhúzni maga mellé színésztársát is. Szintén érdekes Pontius Pilatus szerepe, akit eddig mindig a "mosom kezeimet" mondatáról és alapvető jóságáról ismerhettünk. Nos, az új Ben Hur világában épp az ellentettje: egy velejéig gonosz embert ismerhetünk meg benne, akit Pilou Asbaek alakít pazar módon.
A Ben Hur kapcsán azonban mindezek ellenére is nagyon nehéz helyzetben vagyok, hiszen bár hosszan lehetne sorolni a negatívumokat, a következetlenségeket és lehetne szinte minden pontban összehasonlítani Charlton Heston filmjével - de nem érdemes. Aki egy klasszikus, a drámai vonalat kiemelő filmre vágyik, az vegye elő az '59-es filmet. Aki azonban szeretné kikapcsolni az agyát és megnézni egy látványos blockbustert, annak akár jó választás is lehet a Ben Hur. És őszintén szólva, mégis mit várhatnánk el egy Bekmambetov kaliberű rendezőtől?
|
Ben Hur (Ben-Hur) színes, magyarul beszélő, amerikai történelmi film, 123 perc, 2016 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Timur Bekmambetov Forgatókönyvíró: Lew Wallace, Keith R. Clarke Zene: Marco Beltrami Producer: Mark Burnett Vágó: Dody Dorn Jack Huston (Júda Ben-Hur) Nazanin Boniadi (Esther) Haluk Bilginer (Simonides) Pilou Asbaek (Pontius Pilate) Marwan Kenzari (Druses) Rodrigo Santoro (Jézus) Ilderim (Morgan Freeman) |
