Szekeres Viktor
Rossz anyák - Korhatáros mulatozás, nemcsak nőknek
Avagy mit csinálnak szüleink, ha beintenek a társadalmi normáknak, és inkább magasról tesznek a gyerekeikre?
Hogy tetszett a Rossz anyák?
Megint egy olyan korhatáros komédia érkezett a mozikban, melynek a címében benne van a sztorija. A Rossz anyák természetesen rossz anyákról szól. Olyanokról, akik káromkodnak meg buliznak meg... Hmm, ettől máris rossz lenne egy anya? Nem, valójában a film nem rossz anyákról szól, hanem egyetlen egy rossz anyáról. Aki egyébként sem rossz anya, hanem valójában nagyon is jó, csak annyira túl van terhelve, miközben próbál gondoskodni a gyerekeiről, hogy egyszercsak besokall, és úgy dönt, hogy mindenkire elkezd magasról tenni, és megpróbál saját életet élni.
Valahol egyébként sajnálatos az, hogy valójában egyszereplős film lett a Rossz anyák. Bármennyire is jópofa a szerepében Mila Kunis, csak jobbat tett volna a Rossz anyáknak, ha legalább a mellékszereplők, Kathryn Hahn és Kristen Bell karakterét is megismerjük normálisan, nem csak két minijelenet jut számukra a családjukkal. Így hiába szállítanak remek poénokat, csak statisztálnak, a film Kunison áll vagy bukik, márpedig az ő szerepe egy idő után önismétlővé válik, ráadásul mivel ő a "normális", ezért a legkevésbé vicces is egyben.
Maga a film is amúgy követ minden klasszikus, manapság a korhatáros komédiákra jellemző panelt: természetesen akad benne lassításokkal telepakolt, szélsőséges bulijelenet, lassított vonulással tetézett destruktív jelenet, mindenféle tipikus, általában kifejezetten vicces szívatás, és persze sok-sok érzelem. Ha ugyanis elvesszük a filmből a 3-4, poénszórás kedvéért írt nagyjelenetet, akkor csak a fene nagy tanulságokat suttogó giccs marad, mert a komédiák nagykönyve szerint, tanulságok nélkül nem lehet hollywoodi filmet készíteni. (Arról nem is beszélve, hogy a lezárás mennyire tipikus lett, miután a "gonoszt" eltiporják, természetesen kell egy jelenet arról, hogy a gonosz igazából nem is olyan gonosz, mint hittük, sőt, az egyik legjobb arc. Pedig nem tűnik bonyolultnak eltérni a normáktól, mint azt Mila Kunis anyája is teszi.)
Mondanunk sem kell, hogy a filmet leginkább a fiatal gyerekes anyukák fogják értékelni, de nem érdemes prekoncepciókkal élnünk a Rossz anyákkal szemben. Hiába skatulyázzák be ugyanis sokan csajos filmként, mindkét nem képviselői ugyanúgy élvezhetik - legalábbis azok, akiket nem ráz a hideg, ha nőket kell nézni a vásznon. Mindez még akkor is igaz, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válik hamar, hogy iszonyatosan felületes, és túlságosan is kotta alapján készült. Mivel ártalmatlan és lehet röhögni rajta (hol a verbális, hol a közönségesebb, hol pedig a fizikai humoron), ezt elnézzük.
Valahol egyébként sajnálatos az, hogy valójában egyszereplős film lett a Rossz anyák. Bármennyire is jópofa a szerepében Mila Kunis, csak jobbat tett volna a Rossz anyáknak, ha legalább a mellékszereplők, Kathryn Hahn és Kristen Bell karakterét is megismerjük normálisan, nem csak két minijelenet jut számukra a családjukkal. Így hiába szállítanak remek poénokat, csak statisztálnak, a film Kunison áll vagy bukik, márpedig az ő szerepe egy idő után önismétlővé válik, ráadásul mivel ő a "normális", ezért a legkevésbé vicces is egyben.
Maga a film is amúgy követ minden klasszikus, manapság a korhatáros komédiákra jellemző panelt: természetesen akad benne lassításokkal telepakolt, szélsőséges bulijelenet, lassított vonulással tetézett destruktív jelenet, mindenféle tipikus, általában kifejezetten vicces szívatás, és persze sok-sok érzelem. Ha ugyanis elvesszük a filmből a 3-4, poénszórás kedvéért írt nagyjelenetet, akkor csak a fene nagy tanulságokat suttogó giccs marad, mert a komédiák nagykönyve szerint, tanulságok nélkül nem lehet hollywoodi filmet készíteni. (Arról nem is beszélve, hogy a lezárás mennyire tipikus lett, miután a "gonoszt" eltiporják, természetesen kell egy jelenet arról, hogy a gonosz igazából nem is olyan gonosz, mint hittük, sőt, az egyik legjobb arc. Pedig nem tűnik bonyolultnak eltérni a normáktól, mint azt Mila Kunis anyája is teszi.)
Mondanunk sem kell, hogy a filmet leginkább a fiatal gyerekes anyukák fogják értékelni, de nem érdemes prekoncepciókkal élnünk a Rossz anyákkal szemben. Hiába skatulyázzák be ugyanis sokan csajos filmként, mindkét nem képviselői ugyanúgy élvezhetik - legalábbis azok, akiket nem ráz a hideg, ha nőket kell nézni a vásznon. Mindez még akkor is igaz, ha mindenki számára nyilvánvalóvá válik hamar, hogy iszonyatosan felületes, és túlságosan is kotta alapján készült. Mivel ártalmatlan és lehet röhögni rajta (hol a verbális, hol a közönségesebb, hol pedig a fizikai humoron), ezt elnézzük.
|
Rossz anyák (Bad Moms)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Scott Moore és Jon Lucas forgatókönyvíró: Scott Moore és Jon Lucas zene: Christopher Lennertz producer: Bill Block, Suzanne Todd szereplők: Mila Kunis (Amy) Oona Laurence (Jane) Kristen Bell (Kiki) Kathryn Hahn (Carla) Christina Applegate (Gwendolyn) Jada Pinkett Smith (Stacy) Annie Mumolo (Vicky) |
