Gyurkity Péter
Elveszett japán szonda adatait kaptuk meg
A Hitomi első mérését értékelték ki, rögtön módosítva a forró gázokról alkotott elméleteket.
Május elején mi is beszámoltunk arról, hogy a japán űrügynökség által fellőtt Hitomi űrszonda – amely alig két hónappal a startot követően veszett el – valójában szoftverhiba áldozata lett. A szakemberek tudták, hogy komoly veszteséget szenvedtünk el, ennek méreteit azonban csak most, az első adatok kiértékelését követően látjuk igazán.
A kanadai Waterloo Egyetem és a Nature magazin oldalain jelent meg egy új tanulmány, amelyet az erre kijelölt speciális lézer első mérésére alapoztak. Ezen első mérést a műszer kipróbálása érdekében végezték el, ráadásul úgy, hogy az azt védő sapkát még el sem távolították, ezen rétegen azonban így is elegendő röntgensugár hatolt át ahhoz, hogy a hatalmas galaxishalmazokat körülvevő forró gázokat, azok eloszlását és belső mozgását is szemügyre vegyük. Az eredmény rögtön rámutat arra, hogy újra kell gondolnunk az eddigi elméleteket.
A kutatók a teszt során a Perseus-halmazt vették górcső alá, amely tőlünk mintegy 240 millió fényévre található, nagyjából 1000 galaxist tömörítve. A szintén kanadai eredetű lézer az ebből érkező röntgensugarakat vizsgálta meg, ebből pedig kiderült, hogy a hihetetlenül forró, százmillió Celsius-fokos gázok nem is annyira turbulensek, mint ahogy azt eddig gondoltuk, ami arra utal, hogy az őket tápláló szupermasszív fekete lyukak nagyon hatékony módon adják át az energiát. Ezen fekete lyukak a galaxisok növekedését szabályozzák, de ezt ahhoz hasonlítják, mintha egyetlen szőlőszem szabályozná a Föld méretét.
A galaxishalmazok gázairól úgy véli a tudomány, hogy különösen forrók és sűrűk, sok bennünk az úgynevezett sötét anyag és a közepükön fekete lyuk tátong. A különböző gázok közötti interakcióról azt tartották, hogy teljesen kaotikus, tehát a Hitomi adatai, cáfolták a várakozásokat. A Hitomi mérései azt mondják nekünk, hogy a távoli galaxishalmazokról talán pontosabb méréseket tudunk készíteni, mint a saját Tejútrendszerünkről" - magyarázta Brian McNamara, a kanadai Waterlooi Egyetem asztrofizikusa. Természetesen számos részlet marad egyelőre megválaszolatlanul, de a turbulencia hiánya arra utal, hogy a gázok alapján megmérhetnénk a halmazok tömegét, hiszen ezek gravitációs vonzása tartja egyben az említett forró gázokat. A Hitomi elvesztése ezért nagyon fájó pont a kutatók számára, hiszen az eddigiek alapján már néhány mérést követően forradalmi jellegű újításokra kerülhetett volna sor.
A Hitomit - melynek japán neve pupillát jelent - azért vesztette szem elől a földi irányítás, mert egy szenzor tévesen érzékelte az űreszköz forgását és amikor a fedélzeti irányítórendszer ezt megpróbálta korrigálni, őrült forgásba hajtotta a Hitomit, amíg vélhetően le nem törtek a napelem-paneljai. Hasonló műholdat legközelebb 2028-ban készül az űrbe juttatni az Európai Űrügynökség (ESA).
Május elején mi is beszámoltunk arról, hogy a japán űrügynökség által fellőtt Hitomi űrszonda – amely alig két hónappal a startot követően veszett el – valójában szoftverhiba áldozata lett. A szakemberek tudták, hogy komoly veszteséget szenvedtünk el, ennek méreteit azonban csak most, az első adatok kiértékelését követően látjuk igazán.
A kanadai Waterloo Egyetem és a Nature magazin oldalain jelent meg egy új tanulmány, amelyet az erre kijelölt speciális lézer első mérésére alapoztak. Ezen első mérést a műszer kipróbálása érdekében végezték el, ráadásul úgy, hogy az azt védő sapkát még el sem távolították, ezen rétegen azonban így is elegendő röntgensugár hatolt át ahhoz, hogy a hatalmas galaxishalmazokat körülvevő forró gázokat, azok eloszlását és belső mozgását is szemügyre vegyük. Az eredmény rögtön rámutat arra, hogy újra kell gondolnunk az eddigi elméleteket.
A kutatók a teszt során a Perseus-halmazt vették górcső alá, amely tőlünk mintegy 240 millió fényévre található, nagyjából 1000 galaxist tömörítve. A szintén kanadai eredetű lézer az ebből érkező röntgensugarakat vizsgálta meg, ebből pedig kiderült, hogy a hihetetlenül forró, százmillió Celsius-fokos gázok nem is annyira turbulensek, mint ahogy azt eddig gondoltuk, ami arra utal, hogy az őket tápláló szupermasszív fekete lyukak nagyon hatékony módon adják át az energiát. Ezen fekete lyukak a galaxisok növekedését szabályozzák, de ezt ahhoz hasonlítják, mintha egyetlen szőlőszem szabályozná a Föld méretét.
A galaxishalmazok gázairól úgy véli a tudomány, hogy különösen forrók és sűrűk, sok bennünk az úgynevezett sötét anyag és a közepükön fekete lyuk tátong. A különböző gázok közötti interakcióról azt tartották, hogy teljesen kaotikus, tehát a Hitomi adatai, cáfolták a várakozásokat. A Hitomi mérései azt mondják nekünk, hogy a távoli galaxishalmazokról talán pontosabb méréseket tudunk készíteni, mint a saját Tejútrendszerünkről" - magyarázta Brian McNamara, a kanadai Waterlooi Egyetem asztrofizikusa. Természetesen számos részlet marad egyelőre megválaszolatlanul, de a turbulencia hiánya arra utal, hogy a gázok alapján megmérhetnénk a halmazok tömegét, hiszen ezek gravitációs vonzása tartja egyben az említett forró gázokat. A Hitomi elvesztése ezért nagyon fájó pont a kutatók számára, hiszen az eddigiek alapján már néhány mérést követően forradalmi jellegű újításokra kerülhetett volna sor.
A Hitomit - melynek japán neve pupillát jelent - azért vesztette szem elől a földi irányítás, mert egy szenzor tévesen érzékelte az űreszköz forgását és amikor a fedélzeti irányítórendszer ezt megpróbálta korrigálni, őrült forgásba hajtotta a Hitomit, amíg vélhetően le nem törtek a napelem-paneljai. Hasonló műholdat legközelebb 2028-ban készül az űrbe juttatni az Európai Űrügynökség (ESA).