SG.hu
Sherlock Holmes: The Devil's Daughter
Kiadó: Bigben Interactive
Fejlesztő: Frogwares
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-680 3,6 GHz-es vagy AMD FX-4200 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD APU A8-7600 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Testament of Sherlock Holmes, Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
Kategória: kalandjáték
Egy újabb izgalmas kalanddal tér vissza közénk Sherlock Holmes, avagy a legendás nyomozó, aki hűséges társa oldalán ismét rejtélyes ügyek felkutatásába kezd az 1800-as évek Londonjában. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként is sikerült a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter!
Az ezredforduló után talán nem is gondolták volna a Frogwares fejlesztői, hogy első videojátékukkal, avagy a Sherlock Holmes: The Mystery of the Mummyval mennyire megalapozzák a jövőjüket, hiszen most, közel 15 évvel a múmiás rejtélyek felgöngyölítése után még mindig a jól ismert nyomozó kalandjaival azonosítjuk őket, méghozzá olyannyira, hogy néhány nappal ezelőtt egy újabb taggal gyarapodott a népszerű franchise. Habár tény és való, hogy a stúdió egyetlen alkotásával sem aratott akkora sikert, mint a hasonló műfajban mozgó Telltale Games - hozzá is tennénk gyorsan, hogy nem véletlenül -, ugyanakkor kialakult körülöttük egy olyan keményvonalas réteg, akik a hibák, a hiányosságok és a valamiért kinőhetetlen gyermekbetegségek ellenére is vakon követik őket, illetve várják az újabb kalandokat.
Merthogy a Sherlock Holmes-játékokra sokféle jelzőt lehetne mondani, de azt aligha, hogy hiánytalanok és tökéletesek lennének! Ellenben minden egyes alkotás hiánypótló volt eddig a maga nemében, az évek során pedig olyan sajátosságokat sikerült kidolgozniuk hozzá a készítőknek, amelyek kis túlzással ebben a formában és ilyen körítéssel egyetlen másik videojátékra sem jellemzőek. Habár több mint féltucatnyi rész megjelent már a múltban, most azonban megérkezett végre a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter is, amely bármilyen meglepő, ismét továbbgondolta az eddigi sajátosságokat, ugyanakkor az alapvető problémákkal továbbra sem tudott mit kezdeni. Az alábbiakban kiderül, hogy miért!
Már lassan egyetlen kezünkön sem tudjuk megszámolni pontosan, hogy az elmúlt évek során hányszor is gondolta újra a Frogwares a sorozat körítését. A The Devil’s Daughter ezen a téren ismét nagyon lényeges változásokat hozott, ezáltal például kedvenc nyomozónk és társa nem a korábbról megismert arccal és karakterrel jelenik meg a képernyőn, hanem éppen ellenkezőleg, a lényegesen unszimpatikusabb amerikai filmek és aktuális sorozatokból ismert modellek köszönnek vissza benne ránk, pontosabban egy-egy hozzájuk hasonló alkat, aminek köszönhetően érett férfiak helyett inkább a kor szépfiúit láthatjuk viszont.
Hogy ez mennyire volt helyes, de sokkal inkább épeszű döntés a készítők részéről, az talán nem is igényel különösebb kommentárt, az viszont annál inkább, hogy legalább a különféle álcák és álruhák alkalmazásával - amelyek a játékmenetben, bizonyos ügyek felgöngyölítésekor lesznek hasznosak - annyira eltakarhatjuk őket, hogy egy percig sem kell majd azzal törődnünk, hogy mit is vettek el mindezzel változással a készítők a hangulatból.
Abból a hangulatból, ami minden más tekintetben a tökéletesség határait súrolja! A Sherlock Holmes-játékokra mindig is igaz volt, hogy kiválóan lefestették előttünk az 1800-as évek második felének Londonját, ami a legújabb részre különösen igaz lesz. Habár nyitott világ még mindig nem vár ránk - ha így halad a Frogwares, talán egy-két éven belül erre is sor kerülhet majd -, ellenben minden eddiginél nagyobb, szabadon bejárható pályák már igen, amelyek nemcsak az építészeti jelleg, hanem az öltözetek, a szokások, a sajátosságok és a legapróbb jellegzetességek tekintetében is képesek páratlan alapossággal, nem mellesleg pedig élettel teli formában visszaadni az egykori brit főváros hangulatát.
Ebből a szempontból a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter csillagos ötös osztályzatot kaphat, de hasonlóan brillírozik a történet kapcsán is, amelyben ezúttal öt, egymástól jól elkülönített ügy vár ránk, amelyek között elsőre talán úgy tűnik, hogy nem lesz kapcsolat, de csakhamar rádöbbenünk arra, hogy az írók újfent átvertek minket. Habár a sztori szempontjából talán ez az alkotás sem olyan erős, mint a Telltale Games műveinek többsége, de azért csalódnunk most sem kell majd, erre mérget vehetünk.
Mint ahogyan arra is, hogy a legtöbb problémát újfent a játékmenet kapcsán tapasztaljuk majd a nagy kalandozás és nyomozgatás során. Bár az alapok tekintetében nagyjából ugyanolyan élmény vár ránk, mint a korábbi epizódokban, ellenben érkeztek apróbb újdonságok, amelyek között találunk hasznos, felesleges és idegesítő dolgokat egyaránt. A játékban adott lesz minden esetben egy bűncselekmény, amelyet egyedül vagy segédünk oldalán megvizsgálunk majd a helyszínen. Néha átvehetjük az irányítást kedvenc kutyusunk vagy más szereplők felett is, de javarészt inkább Sherlock bőrében kutakodunk.
A bűntény jellegéből fakadóan alaposan körbeszimatolunk a helyszínen, rögzítjük a nyomokat, mintákat veszünk, megállapításokat teszünk, folyamatosan jár majd az agyunk, kihallgatjuk a szemtanúkat, az esetleges vádlottakat, és ha úgy gondoljuk, hogy a következtetéseink helyesek, akkor lezárhatjuk az ügyet. Hogy helyesen döntöttünk-e vagy sem, az sok esetben csak később derül ki, de mivel nem lehet erről a rendszerről úgy beszélni, hogy ne leplezzük le a sztori kulcsfontosságú elemeit, ezért csak annyit tennénk hozzá mindehhez, hogy a játék emiatt jelentős újrajátszhatósági faktorral bír, ami a korábbi részre is jellemző volt ugyan, de most még azt is sikerült fokozniuk az alkotóknak.
Természetesen a nyomozásokat azért nem lehetne ezzel a néhány szóval elintézni, hiszen egy ügy felgöngyölítése sokkal összetettebb lesz az elhangzottaknál. A játékban például nagyon sokat kell majd futkároznunk az egyes helyszínek, de főként lakásunk és a tett helyszíne között, hiszen abban az időszakban a nyomozók még nem tudtak egy teljes laboratóriumot kiköltöztetni bárhová, sőt okostelefonjuk sem volt, így amennyiben valamiféle információra vagyunk kíváncsiak, vagy el akarunk végezni egy a bizonyítás szempontjából szükséges kémiai kísérletet, akkor azt csak otthonunkban tehetjük majd meg.
Ennek részeként egy komplett laboratórium és könyvtár is vár majd ránk, aminek köszönhetően mikroszkóp alatt vizsgálhatunk meg nyomokat, de alkalmazhatunk vegyszereket és más egyéb kiegészítőket is - mind-mind a fejtörőkre jellemző sajátosságokkal -, miközben a rendelkezésünkre álló enciklopédiák, könyvek vagy újságok lehetőséget biztosítanak számunkra lexikális tudásunk hiányának pótlására is, ha egy ügyhöz valamilyen információra van szükségünk. Összességében kijelenthető, hogy ezek a fejtörők végre valóban lehetőséget biztosítanak a gondolkodásra, és bár a megfelelő idegen nyelvi ismeretek elengedhetetlenek a tökéletes szórakozáshoz, nagy általánosságban csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele az egyes ügyekbe, mennyire akarunk alaposak lenni a bizonyítás előtt és így tovább.
Ugyanez igaz a változatosságra is! A nyomozás alatt például különféle álruhák között válogatva vehetjük fel a legkülönfélébb öltözeteket, parókákat vagy éppen álszakállakat és bajszokat ahhoz, hogy a névtelenség és a felismerhetetlenség biztonsága mögé bújva próbáljunk meg fű alatt információt szerezni magunknak. Sherlock Holmesként ugyanis sajnos nem mindig tudunk majd érvényesülni, de egy névtelen senkiként máris lehetőségek egész tárháza nyílhat meg előttünk. Páratlanul fontos lesz mindemellett, hogy megfelelően kiismerjük majd a híres nyomozó elméjét, hiszen meglepően sokat kell kutakodnunk benne, illetve segítségével megfigyelni például egyes karakterek sajátosságait.
Rengeteg esetben ugyanis bizonyos szereplők jellemvonásai, horzsolásai, szemei, ruhái vagy egyéb apróságok felismerése és meglátása szükségeltetik ahhoz, hogy értékes következtetéseket tudjunk levonni egy ügy kapcsán. Szintén lehetőségünk lesz továbbá ténylegesen is belemászni Sherlock fejébe, ahol a különféle összegyűjtött információkat tudjuk majd rendszerezni. Nyomok, megfigyelések, következtetések és innen-onnan összecsipegetett morzsák találhatók majd itt, amelyeket nekünk kell logikus módon összerakosgatnunk, és ebből következtetnünk ahhoz, hogy megtaláljuk az ügy valódi elkövetőjét.
Habár a fentiek alapján azt hihetnénk, hogy a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter a játékélmény szempontjából a zsenialitás határait súrolja, összességében ez sajnos messze nem igaz. Olyan problémák ugyanis, mint a helyenként logikátlan vagy teljesíthetetlen fejtörők, a túl nehéz következtetési metódus, a felesleges ide-oda szaladgálás, netán a helyenként még mindig rossz kamerakezelés és irányítás alaposan képesek lerontani a teljes összképet, amelyek apróságok ugyan, de olyan sok van belőlük, hogy amiatt a végeredményt sem tudjuk majd teljes egészében élvezni.
Grafika:
Tény és való, hogy egészen elképesztő, amit a Frogwares kihozott az Unreal Engine 3-ból a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter kapcsán, ellenben azért gyakran érezni rajta, hogy nem egy újgenerációs technológia teljesít szolgálatot a háttérben. A helyszínek tehát hiába betöltöttek és jól berendezettek, kidolgozottságuk hagy maga után kívánnivalót, így az animációk vagy az egyes objektumok főként közelről már-már kellemetlenül alacsony felbontású textúrákból épülnek fel. Noha ideális esetben kiemelnénk, hogy legalább a gépigény elfogadható lett, de ezúttal sajnos ezzel sem büszkélkedhet a végeredmény, ugyanis egy erősebb gépen is hajlamos hosszú töltési időket és helyenként - nagyobb tömegben és tereket - érthetetlen akadásokat produkálni.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület kapcsán nincs különösebb baj a játékkal, de az irányíthatóság már más lapra tartozik, ezáltal hősünk terelgetése még mindig okozhat néhány kellemetlen percet főként a pontosság és a kamerakezelés kapcsán, ami nyomok vizsgálatakor vagy fejtörők megoldásakor egészen idegesítő tud lenni.
Játszhatóság:
Habár mindössze öt ügyet kell majd felgöngyölítenünk a legújabb Sherlock Holmes-játékban - valamint egy kis mellékszálat -, ami elsőre kevésnek hangozhat, ellenben messze nem az, hiszen ezzel a pár esettel is ellehetünk akár 10-15 óráig, miközben csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele az egyes bűnesetekbe. A Frogwares mindemellett az újrajátszhatóságról is gondoskodott, ennek megfelelően érdemes lesz akár többször is nekiveselkedni egyes bűntényeknek, hiszen nem kizárt, hogy olyan részleteket is megtudhatunk majd a sokadik felgöngyölítés során, esetleg olyan eredménnyel zárjuk a nyomozást, ami alapjaiban különbözik a korábban tett következtetésünktől.
Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligenciával túl sok probléma nem lesz a játékban, ellenben a nehézség nem sikerült túl kiegyensúlyozottan, méghozzá olyannyira nem, hogy bizonyos fejtörők és feladatok nemcsak teljesen értelmetlenek, hanem kis túlzással majdnem teljesíthetetlenek is lettek - a dobozoktól bizonyára sokaknak hónapokig rémálmai lesznek -, de külön kiemelhetők az apró-cseprő hibák, hiányosságok és problémák, amelyek a játékélmény megítélését is lerontják. Összességében a fejlesztőknek ismét nem sikerült ezen a téren a tökéletes alapra egy masszív erődöt építeni, inkább olyan érzésünk lesz, mintha rengeteg nagyszerű ötletet egymásra dobáltak volna, de többségük makulátlan kidolgozására nem maradt idő.
Hangok, zene: Habár a korhű zenék és dallamok rendben vannak, azért egy kicsit maradandóbb élményekre számítottunk ebből a szempontból egy történelmi játék kapcsán, de szerencsére az egyéb hangeffektek, és főként a szinkronok kapcsán már teljes az összkép. Nyilván akad néhány szereplő, akikre ez nem érvényes, ellenben többségében szerencsére nem ez a helyzet.
Összegzés: A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter ismét egy jó nyomozós kalandjáték lett, de sajnos hiába akartuk újra jobban szeretni, az idegesítő hibák és hiányosságok miatt a fejlesztők megint nem hagyták nekünk. Az irányvonal továbbra is nagyszerű, a sztori, a hangulat és az elképzelések kiválóak, de a megvalósítás ismét középszerű lett, így a végeredményre egy kellemes, de semmi kiemelkedőt nem nyújtó alkotásként tekinthetünk. Ha a Frogwares legközelebb ugyanezen a vonalon haladva tökéletesíti a játékélményt, akkor akár még bármi lehet ebből a sorozatból, de ha ezt az utat követik, akkor sajnos csak az eddigi rajongókat sikerül lenyűgözniük újra és újra. Persze bizonyos szempontból azért ez is jó dolog!
Fejlesztő: Frogwares
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-680 3,6 GHz-es vagy AMD FX-4200 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 7790 grafikus kártya, 6 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD APU A8-7600 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: The Testament of Sherlock Holmes, Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
Kategória: kalandjáték
Egy újabb izgalmas kalanddal tér vissza közénk Sherlock Holmes, avagy a legendás nyomozó, aki hűséges társa oldalán ismét rejtélyes ügyek felkutatásába kezd az 1800-as évek Londonjában. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként is sikerült a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter!
Az ezredforduló után talán nem is gondolták volna a Frogwares fejlesztői, hogy első videojátékukkal, avagy a Sherlock Holmes: The Mystery of the Mummyval mennyire megalapozzák a jövőjüket, hiszen most, közel 15 évvel a múmiás rejtélyek felgöngyölítése után még mindig a jól ismert nyomozó kalandjaival azonosítjuk őket, méghozzá olyannyira, hogy néhány nappal ezelőtt egy újabb taggal gyarapodott a népszerű franchise. Habár tény és való, hogy a stúdió egyetlen alkotásával sem aratott akkora sikert, mint a hasonló műfajban mozgó Telltale Games - hozzá is tennénk gyorsan, hogy nem véletlenül -, ugyanakkor kialakult körülöttük egy olyan keményvonalas réteg, akik a hibák, a hiányosságok és a valamiért kinőhetetlen gyermekbetegségek ellenére is vakon követik őket, illetve várják az újabb kalandokat.
Merthogy a Sherlock Holmes-játékokra sokféle jelzőt lehetne mondani, de azt aligha, hogy hiánytalanok és tökéletesek lennének! Ellenben minden egyes alkotás hiánypótló volt eddig a maga nemében, az évek során pedig olyan sajátosságokat sikerült kidolgozniuk hozzá a készítőknek, amelyek kis túlzással ebben a formában és ilyen körítéssel egyetlen másik videojátékra sem jellemzőek. Habár több mint féltucatnyi rész megjelent már a múltban, most azonban megérkezett végre a Sherlock Holmes: The Devil's Daughter is, amely bármilyen meglepő, ismét továbbgondolta az eddigi sajátosságokat, ugyanakkor az alapvető problémákkal továbbra sem tudott mit kezdeni. Az alábbiakban kiderül, hogy miért!
Már lassan egyetlen kezünkön sem tudjuk megszámolni pontosan, hogy az elmúlt évek során hányszor is gondolta újra a Frogwares a sorozat körítését. A The Devil’s Daughter ezen a téren ismét nagyon lényeges változásokat hozott, ezáltal például kedvenc nyomozónk és társa nem a korábbról megismert arccal és karakterrel jelenik meg a képernyőn, hanem éppen ellenkezőleg, a lényegesen unszimpatikusabb amerikai filmek és aktuális sorozatokból ismert modellek köszönnek vissza benne ránk, pontosabban egy-egy hozzájuk hasonló alkat, aminek köszönhetően érett férfiak helyett inkább a kor szépfiúit láthatjuk viszont.
Hogy ez mennyire volt helyes, de sokkal inkább épeszű döntés a készítők részéről, az talán nem is igényel különösebb kommentárt, az viszont annál inkább, hogy legalább a különféle álcák és álruhák alkalmazásával - amelyek a játékmenetben, bizonyos ügyek felgöngyölítésekor lesznek hasznosak - annyira eltakarhatjuk őket, hogy egy percig sem kell majd azzal törődnünk, hogy mit is vettek el mindezzel változással a készítők a hangulatból.
Abból a hangulatból, ami minden más tekintetben a tökéletesség határait súrolja! A Sherlock Holmes-játékokra mindig is igaz volt, hogy kiválóan lefestették előttünk az 1800-as évek második felének Londonját, ami a legújabb részre különösen igaz lesz. Habár nyitott világ még mindig nem vár ránk - ha így halad a Frogwares, talán egy-két éven belül erre is sor kerülhet majd -, ellenben minden eddiginél nagyobb, szabadon bejárható pályák már igen, amelyek nemcsak az építészeti jelleg, hanem az öltözetek, a szokások, a sajátosságok és a legapróbb jellegzetességek tekintetében is képesek páratlan alapossággal, nem mellesleg pedig élettel teli formában visszaadni az egykori brit főváros hangulatát.
Ebből a szempontból a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter csillagos ötös osztályzatot kaphat, de hasonlóan brillírozik a történet kapcsán is, amelyben ezúttal öt, egymástól jól elkülönített ügy vár ránk, amelyek között elsőre talán úgy tűnik, hogy nem lesz kapcsolat, de csakhamar rádöbbenünk arra, hogy az írók újfent átvertek minket. Habár a sztori szempontjából talán ez az alkotás sem olyan erős, mint a Telltale Games műveinek többsége, de azért csalódnunk most sem kell majd, erre mérget vehetünk.
Mint ahogyan arra is, hogy a legtöbb problémát újfent a játékmenet kapcsán tapasztaljuk majd a nagy kalandozás és nyomozgatás során. Bár az alapok tekintetében nagyjából ugyanolyan élmény vár ránk, mint a korábbi epizódokban, ellenben érkeztek apróbb újdonságok, amelyek között találunk hasznos, felesleges és idegesítő dolgokat egyaránt. A játékban adott lesz minden esetben egy bűncselekmény, amelyet egyedül vagy segédünk oldalán megvizsgálunk majd a helyszínen. Néha átvehetjük az irányítást kedvenc kutyusunk vagy más szereplők felett is, de javarészt inkább Sherlock bőrében kutakodunk.
A bűntény jellegéből fakadóan alaposan körbeszimatolunk a helyszínen, rögzítjük a nyomokat, mintákat veszünk, megállapításokat teszünk, folyamatosan jár majd az agyunk, kihallgatjuk a szemtanúkat, az esetleges vádlottakat, és ha úgy gondoljuk, hogy a következtetéseink helyesek, akkor lezárhatjuk az ügyet. Hogy helyesen döntöttünk-e vagy sem, az sok esetben csak később derül ki, de mivel nem lehet erről a rendszerről úgy beszélni, hogy ne leplezzük le a sztori kulcsfontosságú elemeit, ezért csak annyit tennénk hozzá mindehhez, hogy a játék emiatt jelentős újrajátszhatósági faktorral bír, ami a korábbi részre is jellemző volt ugyan, de most még azt is sikerült fokozniuk az alkotóknak.
Természetesen a nyomozásokat azért nem lehetne ezzel a néhány szóval elintézni, hiszen egy ügy felgöngyölítése sokkal összetettebb lesz az elhangzottaknál. A játékban például nagyon sokat kell majd futkároznunk az egyes helyszínek, de főként lakásunk és a tett helyszíne között, hiszen abban az időszakban a nyomozók még nem tudtak egy teljes laboratóriumot kiköltöztetni bárhová, sőt okostelefonjuk sem volt, így amennyiben valamiféle információra vagyunk kíváncsiak, vagy el akarunk végezni egy a bizonyítás szempontjából szükséges kémiai kísérletet, akkor azt csak otthonunkban tehetjük majd meg.
Ennek részeként egy komplett laboratórium és könyvtár is vár majd ránk, aminek köszönhetően mikroszkóp alatt vizsgálhatunk meg nyomokat, de alkalmazhatunk vegyszereket és más egyéb kiegészítőket is - mind-mind a fejtörőkre jellemző sajátosságokkal -, miközben a rendelkezésünkre álló enciklopédiák, könyvek vagy újságok lehetőséget biztosítanak számunkra lexikális tudásunk hiányának pótlására is, ha egy ügyhöz valamilyen információra van szükségünk. Összességében kijelenthető, hogy ezek a fejtörők végre valóban lehetőséget biztosítanak a gondolkodásra, és bár a megfelelő idegen nyelvi ismeretek elengedhetetlenek a tökéletes szórakozáshoz, nagy általánosságban csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele az egyes ügyekbe, mennyire akarunk alaposak lenni a bizonyítás előtt és így tovább.
Ugyanez igaz a változatosságra is! A nyomozás alatt például különféle álruhák között válogatva vehetjük fel a legkülönfélébb öltözeteket, parókákat vagy éppen álszakállakat és bajszokat ahhoz, hogy a névtelenség és a felismerhetetlenség biztonsága mögé bújva próbáljunk meg fű alatt információt szerezni magunknak. Sherlock Holmesként ugyanis sajnos nem mindig tudunk majd érvényesülni, de egy névtelen senkiként máris lehetőségek egész tárháza nyílhat meg előttünk. Páratlanul fontos lesz mindemellett, hogy megfelelően kiismerjük majd a híres nyomozó elméjét, hiszen meglepően sokat kell kutakodnunk benne, illetve segítségével megfigyelni például egyes karakterek sajátosságait.
Rengeteg esetben ugyanis bizonyos szereplők jellemvonásai, horzsolásai, szemei, ruhái vagy egyéb apróságok felismerése és meglátása szükségeltetik ahhoz, hogy értékes következtetéseket tudjunk levonni egy ügy kapcsán. Szintén lehetőségünk lesz továbbá ténylegesen is belemászni Sherlock fejébe, ahol a különféle összegyűjtött információkat tudjuk majd rendszerezni. Nyomok, megfigyelések, következtetések és innen-onnan összecsipegetett morzsák találhatók majd itt, amelyeket nekünk kell logikus módon összerakosgatnunk, és ebből következtetnünk ahhoz, hogy megtaláljuk az ügy valódi elkövetőjét.
Habár a fentiek alapján azt hihetnénk, hogy a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter a játékélmény szempontjából a zsenialitás határait súrolja, összességében ez sajnos messze nem igaz. Olyan problémák ugyanis, mint a helyenként logikátlan vagy teljesíthetetlen fejtörők, a túl nehéz következtetési metódus, a felesleges ide-oda szaladgálás, netán a helyenként még mindig rossz kamerakezelés és irányítás alaposan képesek lerontani a teljes összképet, amelyek apróságok ugyan, de olyan sok van belőlük, hogy amiatt a végeredményt sem tudjuk majd teljes egészében élvezni.
Grafika:
Tény és való, hogy egészen elképesztő, amit a Frogwares kihozott az Unreal Engine 3-ból a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter kapcsán, ellenben azért gyakran érezni rajta, hogy nem egy újgenerációs technológia teljesít szolgálatot a háttérben. A helyszínek tehát hiába betöltöttek és jól berendezettek, kidolgozottságuk hagy maga után kívánnivalót, így az animációk vagy az egyes objektumok főként közelről már-már kellemetlenül alacsony felbontású textúrákból épülnek fel. Noha ideális esetben kiemelnénk, hogy legalább a gépigény elfogadható lett, de ezúttal sajnos ezzel sem büszkélkedhet a végeredmény, ugyanis egy erősebb gépen is hajlamos hosszú töltési időket és helyenként - nagyobb tömegben és tereket - érthetetlen akadásokat produkálni.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület kapcsán nincs különösebb baj a játékkal, de az irányíthatóság már más lapra tartozik, ezáltal hősünk terelgetése még mindig okozhat néhány kellemetlen percet főként a pontosság és a kamerakezelés kapcsán, ami nyomok vizsgálatakor vagy fejtörők megoldásakor egészen idegesítő tud lenni.Játszhatóság:
Habár mindössze öt ügyet kell majd felgöngyölítenünk a legújabb Sherlock Holmes-játékban - valamint egy kis mellékszálat -, ami elsőre kevésnek hangozhat, ellenben messze nem az, hiszen ezzel a pár esettel is ellehetünk akár 10-15 óráig, miközben csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele az egyes bűnesetekbe. A Frogwares mindemellett az újrajátszhatóságról is gondoskodott, ennek megfelelően érdemes lesz akár többször is nekiveselkedni egyes bűntényeknek, hiszen nem kizárt, hogy olyan részleteket is megtudhatunk majd a sokadik felgöngyölítés során, esetleg olyan eredménnyel zárjuk a nyomozást, ami alapjaiban különbözik a korábban tett következtetésünktől.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligenciával túl sok probléma nem lesz a játékban, ellenben a nehézség nem sikerült túl kiegyensúlyozottan, méghozzá olyannyira nem, hogy bizonyos fejtörők és feladatok nemcsak teljesen értelmetlenek, hanem kis túlzással majdnem teljesíthetetlenek is lettek - a dobozoktól bizonyára sokaknak hónapokig rémálmai lesznek -, de külön kiemelhetők az apró-cseprő hibák, hiányosságok és problémák, amelyek a játékélmény megítélését is lerontják. Összességében a fejlesztőknek ismét nem sikerült ezen a téren a tökéletes alapra egy masszív erődöt építeni, inkább olyan érzésünk lesz, mintha rengeteg nagyszerű ötletet egymásra dobáltak volna, de többségük makulátlan kidolgozására nem maradt idő.Hangok, zene:
Habár a korhű zenék és dallamok rendben vannak, azért egy kicsit maradandóbb élményekre számítottunk ebből a szempontból egy történelmi játék kapcsán, de szerencsére az egyéb hangeffektek, és főként a szinkronok kapcsán már teljes az összkép. Nyilván akad néhány szereplő, akikre ez nem érvényes, ellenben többségében szerencsére nem ez a helyzet.Összegzés:
A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter ismét egy jó nyomozós kalandjáték lett, de sajnos hiába akartuk újra jobban szeretni, az idegesítő hibák és hiányosságok miatt a fejlesztők megint nem hagyták nekünk. Az irányvonal továbbra is nagyszerű, a sztori, a hangulat és az elképzelések kiválóak, de a megvalósítás ismét középszerű lett, így a végeredményre egy kellemes, de semmi kiemelkedőt nem nyújtó alkotásként tekinthetünk. Ha a Frogwares legközelebb ugyanezen a vonalon haladva tökéletesíti a játékélményt, akkor akár még bármi lehet ebből a sorozatból, de ha ezt az utat követik, akkor sajnos csak az eddigi rajongókat sikerül lenyűgözniük újra és újra. Persze bizonyos szempontból azért ez is jó dolog!