Szekeres Viktor
A nagy dobás
Van abban valami fura, hogy látjuk, ahogy a szemünk előtt omlik össze a világ, és mi hátradőlve élvezzük azt.
Hogy tetszett A nagy dobás?
Általában az ember nem nagyon szokta kedvelni a szájbarágásokat a kicsit bonyolultabb filmek esetében, főleg azért nem, mert az expozíciót és a tanulságokat a filmesek túlzottan is a képébe nyomják, miközben mindenféle eszközzel próbálják leplezni ebbéli szándékukat. A nagy dobás rendezője Adam McKay nem szenvedett ilyesmivel, egyszerűen csak kiszól a filmből narrátora segítségével, és közli velünk, hogy a következő pénzügyi fogalomkört például Margot Robbie, hollywoodi színésznő fogja ismertetni velünk, miközben fürdőkádjában pezsgőzik. És a vágást követően kiderül, hogy tényleg így van.
A nagy dobás nem mindennapi film lett egyszerre tanít, szórakoztat és elborzaszt. A története az elmúlt évek nagy gazdasági válságáról szól, az ahhoz vezető eseményekről, de legfőképp azokról, akiknek sikerült hasznot húzniuk belőle - kvázi abból, hogy több millióan elvesztették munkahelyüket és/vagy otthonukat. Három, pontosabban négy főszereplője van a történetnek, ők azok, akik már jóval a lufi kipukkadása előtt rájöttek arra, hogy valami nagyon nincs rendben. Némelyikük ugyan ezt megpróbálta jelezni, de utána végülis mind úgy döntöttek, hogy legalább ők megpróbálják pozitívban zárni a leendő krachot - úgy, hogy az amerikai gazdaság ellen fogadnak.
A film nem egyszerű, a történet sem. Egyrészt elég sok szereplő van, rengeteg mellékfigura tűnik fel a színen, másrészt pedig a téma és az ezer pénzügyi szakkifejezést átlagos dialógokba való integrálása elijeszthet egyeseket. De a készítők anélkül, hogy a nézők kényelmetlenül éreznék magukat, a legfontosabb, a sztori követéséhez elengedhetetlen fogalmakat elmagyarázzák nekünk.
Biztosak vagyunk benne, hogy a film igencsak szokatlan stílusa (gondolunk itt a rendezésre, a vizuális megjelenítésre, a vágásra vagy akár a zenére is) egyeseknek nem fog bejönni, sőt, lesznek, akik irritálónak és zavarónak fogják találni. Azonban még ők is elismerhetik, hogy a használt elbeszélésmód igencsak eredeti, egyáltalán nem elcsépelt, és segítségével az ember nem csak információhalomnak éli meg A nagy dobást, hanem valóban egy szórakoztatóipari termékként - ami kivételesen egy valós és komoly témáról szól.
A filmet a rendezői munka mellett a színészek javarészt tökéletes teljesítménye viszi el a hátán - és nem feltétlenül a csodabogarat alakító Christian Bale-t illeti meg a legnagyobb elismerés, hanem Steve Carellt, aki sokkal nehezebb feladatot kapott, amit lenyűgözően abszolvál, minden egyes pillanatát élmény nézni. És mindez már csak azért is nagy szó, mert egyik főhős sem különösebben szimpatikus, igazi felüdülés egy olyan filmet látni, ahol a kiemelt figurák esetében nem próbálják esetlen eszközökkel elérni, hogy megkedveljük őket.
Kifejezetten szórakoztató és jópofa film lett A nagy dobás, ráadásul annak ellenére, hogy nagyon súlyos témáról és tragikus eseményekről szól. Ez pedig még annak is nézendőnek nyilváníthatja a filmet, aki esetleg az elejétől a végéig tisztában van a válsághoz vezető eseményekkel - ők más szemüvegen keresztül nézhetik a történetet, mint azok, akik számára sok új információt nyújt a történet. Akit pedig nem annyira érdekel a pénzügyi téma, az legalább kínjában jókat röhöghet a nagypofájú és magabiztos brókereken, ha már nem tudja beverni a képüket.
Az ilyen filmekre szokták mondani, hogy elgondolkodtatóak. Már menet közbe is van min szörnyülködnünk (még akkor is, ha már megtettük az elmúlt években, amikor a témáról olvashattunk a sajtóban), de a legvégén, amikor kiderül, hogy mi történt a karakterekkel (akik zöme egyébként nem valós személy, de szinte mindegyikük valós figurán alapszik), a válságban kiemelt szerepet játszó figurákkal, valamint, hogy ma mi a helyzet A nagy dobás által körüljárt témában, akkor végképp megdöbbenhetünk. És elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy vajon akkor járunk-e jobban, ha minél többen megnézik ezt a filmet, hogy legyen némi fogalmuk a témáról, vagy jobb, ha a többség inkább nem is tud arról, hogy mi minden zajlik a háttérben a tudtuk nélkül - a tudatlanság ugyebár sokszor áldás. Az persze, hogy mindehhez Hollywoodnak kell filmet készíteni, elég visszás helyzet.
A nagy dobás nem mindennapi film lett egyszerre tanít, szórakoztat és elborzaszt. A története az elmúlt évek nagy gazdasági válságáról szól, az ahhoz vezető eseményekről, de legfőképp azokról, akiknek sikerült hasznot húzniuk belőle - kvázi abból, hogy több millióan elvesztették munkahelyüket és/vagy otthonukat. Három, pontosabban négy főszereplője van a történetnek, ők azok, akik már jóval a lufi kipukkadása előtt rájöttek arra, hogy valami nagyon nincs rendben. Némelyikük ugyan ezt megpróbálta jelezni, de utána végülis mind úgy döntöttek, hogy legalább ők megpróbálják pozitívban zárni a leendő krachot - úgy, hogy az amerikai gazdaság ellen fogadnak.
A film nem egyszerű, a történet sem. Egyrészt elég sok szereplő van, rengeteg mellékfigura tűnik fel a színen, másrészt pedig a téma és az ezer pénzügyi szakkifejezést átlagos dialógokba való integrálása elijeszthet egyeseket. De a készítők anélkül, hogy a nézők kényelmetlenül éreznék magukat, a legfontosabb, a sztori követéséhez elengedhetetlen fogalmakat elmagyarázzák nekünk.
Biztosak vagyunk benne, hogy a film igencsak szokatlan stílusa (gondolunk itt a rendezésre, a vizuális megjelenítésre, a vágásra vagy akár a zenére is) egyeseknek nem fog bejönni, sőt, lesznek, akik irritálónak és zavarónak fogják találni. Azonban még ők is elismerhetik, hogy a használt elbeszélésmód igencsak eredeti, egyáltalán nem elcsépelt, és segítségével az ember nem csak információhalomnak éli meg A nagy dobást, hanem valóban egy szórakoztatóipari termékként - ami kivételesen egy valós és komoly témáról szól.
A filmet a rendezői munka mellett a színészek javarészt tökéletes teljesítménye viszi el a hátán - és nem feltétlenül a csodabogarat alakító Christian Bale-t illeti meg a legnagyobb elismerés, hanem Steve Carellt, aki sokkal nehezebb feladatot kapott, amit lenyűgözően abszolvál, minden egyes pillanatát élmény nézni. És mindez már csak azért is nagy szó, mert egyik főhős sem különösebben szimpatikus, igazi felüdülés egy olyan filmet látni, ahol a kiemelt figurák esetében nem próbálják esetlen eszközökkel elérni, hogy megkedveljük őket.
Kifejezetten szórakoztató és jópofa film lett A nagy dobás, ráadásul annak ellenére, hogy nagyon súlyos témáról és tragikus eseményekről szól. Ez pedig még annak is nézendőnek nyilváníthatja a filmet, aki esetleg az elejétől a végéig tisztában van a válsághoz vezető eseményekkel - ők más szemüvegen keresztül nézhetik a történetet, mint azok, akik számára sok új információt nyújt a történet. Akit pedig nem annyira érdekel a pénzügyi téma, az legalább kínjában jókat röhöghet a nagypofájú és magabiztos brókereken, ha már nem tudja beverni a képüket.
Az ilyen filmekre szokták mondani, hogy elgondolkodtatóak. Már menet közbe is van min szörnyülködnünk (még akkor is, ha már megtettük az elmúlt években, amikor a témáról olvashattunk a sajtóban), de a legvégén, amikor kiderül, hogy mi történt a karakterekkel (akik zöme egyébként nem valós személy, de szinte mindegyikük valós figurán alapszik), a válságban kiemelt szerepet játszó figurákkal, valamint, hogy ma mi a helyzet A nagy dobás által körüljárt témában, akkor végképp megdöbbenhetünk. És elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy vajon akkor járunk-e jobban, ha minél többen megnézik ezt a filmet, hogy legyen némi fogalmuk a témáról, vagy jobb, ha a többség inkább nem is tud arról, hogy mi minden zajlik a háttérben a tudtuk nélkül - a tudatlanság ugyebár sokszor áldás. Az persze, hogy mindehhez Hollywoodnak kell filmet készíteni, elég visszás helyzet.
|
A nagy dobás (The Big Short)
színes, magyarul beszélő, amerikai film, 130 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Adam McKay forgatókönyvíró: Adam McKay és Charles Randolph operatőr: Barry Ackroyd zene: Nicholas Britell producer: Dede Gardner, Brad Pitt szereplők: Steve Carell (Mark Baum) Christian Bale (Michael Burry) Ryan Gosling (Jared Vennett) Finn Wittrock (Jamie Shipley) Brad Pitt (Ben Rickert) |
