Berta Sándor

Alvás­zavarokat okozhatnak a közösségi portálok

Aki sokat van jelen a közösségi oldalakon, az gyakran nem tud jól aludni.

A Pittsburghi Egyetem és az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének kutatói kiderítették, hogy aki sokat használja a Facebookot, az Instagramot vagy a Twittert, annál háromszor nagyobb a kockázata az alvászavarok kialakulásának. A tanulmány készítői összesen 1788, 19 és 32 év közötti amerikai személyt kérdeztek meg a közösségi hálózatokkal kapcsolatos szokásaival kapcsolatban és egyúttal rákérdeztek arra is, hogy vannak-e alvászavaraik. A megkérdezettek átlagosan naponta 61 percen át tartózkodnak a közösségi platformokon és hetente kereken 30 alkalommal lépnek be valamelyik szolgáltatásba.

A válaszolók 30 százaléka szenved alvászavartól. Közülük azoknál, akik a leggyakrabban látogatják meg a közösségi honlapokat, háromszor nagyobb az alvászavar kialakulásának a kockázata. Akik a Facebookot és a többi portált látogatják a legtöbbször, azoknál ez a kockázat az átlagos kétszerese. A kutatók ezért azt javasolták az orvosoknak, hogy az alvászavarral náluk jelentkező felhasználókat kérdezzék meg arról, hogy felkeresik-e és ha igen, mennyire gyakran a közösségi oldalakat.

Tisztázatlan ugyanakkor, hogy a közösségi platformok miért növelik az alvászavarok kialakulásának kockázatát. Az egyik lehetséges ok az lehet, hogy az ott fellelhető tartalmak felidegesítik a felhasználókat és azok megtekintése után már nem tudnak aludni. A másik ok, hogy a képernyő fénye összezavarhatja az alvásciklust, míg a harmadik, hogy a regisztrált tagok kevesebb időt töltenek az alvással, inkább a digitális kapcsolataikat ápolják.

Már 2013-ban megállapította egy ausztrál kutató, hogy bármennyire hasznosak lehetnek a tábla PC-k és az okostelefonok, azonban a használatuk többek között alvászavarokat okozhat. 2014-ben, majd tavaly is megerősítést nyert, hogy megzavarhatják az alvásciklust a táblagépek.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Tinman #5
    Facebook? Ahol a Teri néni befőttes recepteket oszt meg, közben meg qrvanyázva szidja a kemtréles égboltot, a hely ahol Lali bácsi képet posztol a krumpliföldről, ahol Lacika a lopott és (kopott) A4-el virít, ahol Erika a műkörmeiről osztja meg a 156. fotót csak az idén és férfiak számában is karcolja ezt a számot? - sent from my iPhone. ;-)

    Csodálatos társadalomkritika, amit a bégető sereg saját magáról állít ki. FB = egy medence, ahol több éve nem cseréltek vizet, de napi több millióan fürdenek benne. Brrr.

    Az embereknek semmi, de semmi szüksége nincs a FB-ra... a FB-nak viszont k. nagy szüksége van az emberekre. Mennyit is kaszálnak egyetlen ember után per hó?

    Forintban kb. 1k. Mennyi felhasználója van? ~1.5 milliárd? Mennyi 1000 x 1.5 millárd? Jaaaaaa ;-)
  • sárkánylovag #4
    Tényleg nem szabad este már fórumozni, olvasod a sok troll hozzászólást , felpörög rajta az agyad és utána hiába fekszel le, pörög rajta tovább...
  • Jawarider #3
    Én minden nap 2 páleszt tolok elalvás előtt amíg megnézem a FB-t, jól alszom :)
  • gforce9 #2
    Érdekes szemléletmód, hogy lényegében szinte minden embert gondolkodásra képtelen hülyének tartasz. Én nem vagy FB felhasználó, de ettől még nem fogok általánosítani, hogy az FB felhasználók hülyék, függőek, stb. Kissé túlparázod a dolgot. Nem az FB fogja elhozni a világvégét.
  • Skylake #1
    Ennél sokkal többet, komplex függőséget, elvonási tünetek teljes skálájával, hosszú időre / komplex problémára irányuló koncentrációképesség csökkenését, emocionális egyoldalúságot, életvezetési problémákat, munkahelyi teljesítésben zavarokat, rövidlátást, a sok, pofától két araszra bámult kijelző miatt, de nem baj, ezt majd a VR cuccok jól megfejelik a jövőben, csak a szemészek, a pszichomókusok, meg a társadalombiztosítási rendszerek bírják. Ha most lennék egyetem előtt álló, dehogy is félhülye informatikusnak mentem volna! Pszichológia, addiktológia! Mától számított 10 év múlva nyugodtan gondolkodhatnék, két rendelés között, a magánklinikámon, az eredeti, testemre szabott, olasz marhabőr forgószékben héderezve, hogy akkor családommal karácsonykor Balira megyünk, nyáron Madagaszkár vagy Peru, tavasszal, gyerek tavaszi szünetében Argentína – Tűzföld, ősszel meg ami még nem volt a világból. A 350 m2-es kacsalábon forgó pesthidegkúti alatt a négyállásosban ott figyel az új Porsche 911, egy 911 Carrera RS 2,7, a 60-as évek végéről, egy új családi egyterű, az asszonynak az aktuális divatrohangálós, plusz odakint a bejárőnő melósverdája. Ahogy pörgetik a népek a dopamint, és ahogy az egész egy szint fölött épp olyan, mint a nikotinhiány, meg az alkoholizmus, és ennek eredményeként Zucki'-ék jól keresnek, a társadalmi externáliákat pedig itt hagyják nekünk, lapátoljuk, ahová akarjuk, a lapátolással a fent leírt módon lehet majd rövidesen gennyesre keresni.

    Így, társadalmi szinten, a Facebook generáció fullra beleáll ebben a végső soron addiktológiai jellegű működésbe. Ahol ül egymás mellett 2-3, akárhány veréb, úgymond barátok, és mindenki a sz*rját bámulja. A hüvelykujjak begyakorolt, kvázi önálló életet élő mozdulattal pörgetik azt a kib*szott hírfolyamot, a szemek üvegesen mencserednek a kijelzőkre. Az arcokon a várakozás feszültsége, hogy végre hátha történik valami, lesz valami hír, esemény, közlés, ami a mindennapi élet dögunalmának, és blazírtságának szürke ernyőjét csak egy pillanatra is, de felemeli. Egymáshoz nem szólnak, legfeljebb akkor, ha valami épületes dolog jelent meg valamelyiknél, amelynek jelentősége e pillanatra több annál, mint amit a Fész adni képes, és amiért érdemes elfordítani a tekintetet a kék fejléc birodalmából. Ezek itt egyébként amúgy barátok, ami újbeszélül azt jelenti, hogy megosztják egymással egymás társaságát, azonban ebben a társaságban valójában mindennél fontosabb, és a valódi szervező erő az, ami a kék fejléc alatt megjelenik. Ez pedig többet nyújt annál, mint amit saját személyük nyújthat egymásnak, hiszen akkor ebben a helyzetben vélhetőleg, a régi, elavult, a dicsőséges digitális kor előtti módszerrel kellene kommunikálniuk, amely nagy hátránya, hogy nem lehet több dologra figyelni – micsoda primitívség! Amely az un. „száj” nevű szerv segítségével, un. „hangok” komplex kiadásával történik, és mindezek mellett a kifejezés gazdagságához hozzájárul az un. „nemverbális kommunikáció”, parasztosan, a gesztusok is, amelyek szánalmas pótlékát az emoji-k jelentik, de ez kb. úgy aránylik ahhoz, mint a maszturbálás a szeretkezéshez. Ahogy valójában az összes többi is, amit a Fész adhat.

    F*sza, hogy Riseman által leírt társadalmi karaktereket sikerült meghaladni, és az általa "kívülről irányított" társadalmi karaktert sikerült technikai megoldásokkal úgymond "továbbfejleszteni". Ahol az egyéniség kialakulást és az önbecsülést elsősorban döntően az fogja meghatározni, hogy mi történik a kéken, egy kib*szott informatikai rendszerben végső soron, és mennyit és mit ér ott, mire becsülhető az online személyiségem. Rámírnak, vagy sem? Mennyire gyorsan írnak rám? Ki ír rám és miért? Ha valaki nem azt, vagy nem úgy ír rám, akkor az miért van? Miért posztolta ezt ki? Miért nem azt posztolta ki? Miért nem úgy? Miért nem válaszol azonnal, ha ráírok? (Lehet, hogy éppen sz*rik, bazmeg! Vagy épp most b*szta el az autó!) Miért nem tett szmájlit a végére? Miért nem lájkolta? Miért ilyen sokan? Miért nem ők lájkolták? Miért azok lájkolták? Miért lájkolták ők, és miért nem ő? Miért? Miért? Miért?

    Micsoda mókuskerék.