Ötvös Tibor
Hard West - mikor a lelkesedés tehetséggel párosul
Kiadó: Gambitious Digital Entertainment
Fejlesztő: CreativeForge Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum:Windows Vista/7/8/10, AMD Athlon 64 X2 2.6 GHz vagy Intel Core 2 Quad 2.6 GHz processzor, 4GB RAM, Radeon HD 4670 (512 MB) vagy GeForce GT 430 (1024 MB) grafikus kártya, 6GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott:Windows Vista/7/8/10, AMD Athlon II X4 3.1 GHz vagy Intel Core i5 3 GHz processzor, 6GB RAM, Radeon R7 260X (2 GB) vagy GeForce GTX 550 Ti (1 GB) grafikus kártya, 6GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok:XCOM: Enemy Unknown, XCOM: Enemy Within
Kategória: szerepjáték, stratégia
A Hard West pazarul mutatja meg milyen az, amikor a tehetség nagyfokú lelkesedéssel találkozik és éppen ezért nem lehet annyival lerendezni a címet, hogy egy westernes XCOM-klón.
Bár vannak bökkenői a Kickstarter-jelenségnek, hiszen egész sűrűn hallani olyan soha nem létező projektekről, melyekkel csupán pénzt szeretnének kicsalni bizonyos illetők az adakozó kedvű játékosokból, de a legtöbb program mégis megvalósul. És talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy sok alkotás soha nem jöhetett volna létre, ha nem lenne ez a lehetőség; ezek közé tartozik a Hard West is. A CreativeForge Games a közösségi finanszírozást segítő oldallal szedte össze a fejlesztéshez szükséges összeget és így találtak kiadót is. Ha ez nem így történik, akkor bizony egy igazán pazar kalanddal lennénk kevesebbek.
A Hard West leleplezése után sokan elintézték annyival a játékot, hogy ez csupán egy western-környezetbe ültetett XCOM klón, mely próbálja meglovagolni a sci-fi sikerét. Azonban amint betöltjük a játékot, rájöhetünk, hogy ez bizony nagyon komoly leegyszerűsítése a dolgoknak, a Hard West ugyanis pár apróságtól eltekintve nagyon más, mint a Firaxis remeke. De kezdjük a legelején, a történettel, mely bármely spagetti-westerneben megállná a helyét. A fő vonalban kisgyerekként ismerjük meg hősünket, Warrent, akinek édesanyját már az elején elrabolják a banditák, apja pedig nem tudja megmenteni. Ezek után éveket lépünk előre, közben aranyat bányászunk, barátokat és ellenségeket gyűjtünk és éljük a vadnyugat mindennapjait. Majd váltás...
A sztori nem egy karakter köré épül, így a lengyel csapat úgy próbálja (sikerrel) fenntartani az érdeklődésünket és az izgalmakat, hogy a nyolc részre osztott kampány során minden egyes fejezetben mást állít az események középpontjába. Így bizony megesik, hogy ugyanazt az eseményt több oldalról éljük át és így megértjük valamennyire a "másik fél" motivációit is. De nézzük inkább azt, ami a hard West legjobb része: a harcokat.
Aki szereti a western-témájú alkotásokat (az sajnos nincs elkényeztetve), az bizonyára főleg a harcokat élvezi majd a programban. A Hard West körökre osztott játékmenetet kínál, így mindig lesz időnk átgondolni, hogy mit szeretnénk lépni legközelebb. Ezen felül érdemes folyamatosan pásztázni a pályákat, hiszen ha esetleg nem látunk egy ellenfelet mert nem látunk be az épület mögé, akkor segíthet a Nap. Az árnyékok nagyon árulkodók: ha látunk egy emberi körvonalat, akkor érdemes abba az irányba elereszteni pár lövést, főleg ha nem betonfal, hanem mondjuk egy sátor ponyvája mögött áll az illető.
Minden egyes karakter egyébként egyedi képességekkel rendelkezik. Apánk például képes a westernfilmekben megszokott 6-lövetű sorozatlövésre, azaz a kakast folyamatosan visszarántva lő az ellenfélre. De ami mindenképpen új színt hoz a küzdelmekbe az a geller, bizonyos karakterek ugyanis képesek egyes tereptárgyakról "rálőni" az ellenfélre. Ezt persze szokni kell és nem árt egy kis gyakorlás sem, de ha megtanuljuk, akkor simán leszedünk az ablakból bárkit, aki mondjuk egy olyan fal mögé bújik, ami mellett ott egy másik épület.
A karakterek fejlődnek és természetesen mi választhatjuk meg, ki milyen képességét javítsa. A sikeres küldetések után pedig kártyákat is kapunk, melyekkel szintén előnyhöz juttathatjuk azt a harcost, akinek adjuk a lapot. És ha már harcok, akkor nem maradhatnak el az ellenfelek sem, akik szerencsére cseppet sem ostobák. Már a második küldetésnél megizzadhatunk, mert többnyire jól helyezkednek, nem vállalnak túl sok felesleges kockázatot és ők is remekül használják a tereptárgyakat. Azt se feledjük, hogy a mi árnyékunk is árulkodik a pozíciónkról, szóval csak óvatosan.
Ha befejeződtek a harcok, akkor kikerülünk a Hard West második játékterére, a térképre, melyen a történet előrehaladtával fokozatosan bukkannak fel az újabb és újabb helyszínek. Ezekre ellátogatva vagy aranyat bányászhatunk vagy pedig különböző döntéseket hozhatunk meg, melyek valóban befolyásolják a történéseket. Például apánk beteg lesz és mikor hallunk egy pletykát, hogy van egy kút, amibe pénzt dobva teljesül egy kívánságunk, dönthetünk. De vannak ennél komolyabb jelenetek is (elvesszük egy haldokló, fegyvert szorongató férfi pénzét vagy nem stb).
Ami azonban az egész alkotást elviszi a hátán, az a hangulat. A narrátor maga a Halál, akinek a hangjától libabőrös lesz az ember. A Hard West ismét bizonyítja, hogy igen fontos az, melyik karakternek milyen színészt találnak. A programot tovább "csinosítja" maga a grafika, ami a cell-shaded megoldást alkalmazza. Nem csillog-villog minden, de ez így van jól, hiszen a vadnyugat sem volt az a gyönyörű és tiszta hely. A játék pedig remekül adja át ezt az egész koszos, mocskos és erőszakos miliőt, ami az egész korszakot jellemezte.
Amiről még mindenképpen érdemes beszélni, az a mázli-rendszer. A lövéseinknél ugyanis nem az számít, hogy a képzeletbeli kockák milyen számot mutatnak, hanem a szerencse mutatónk. Ennek lényege, hogy minden egyes karakter adott szerencsével indul a harcba. Ha betalál a lövés, akkor ez a szám nem csökken, amint azonban mellélövünk máris esik a mázlink és ha az ellenfélnek magasabb ez a mutatója, akkor bizony sok találatra kell felkészülni. Előny azonban, hogy akár egy 20 százalékos esélyt mutató lövést is érdemes megereszteni, hiszen szerencsénk is lehet.
Grafika:
A Hard West nem ragyog és nem csillog, de a grafika pont így szinte tökéletes. A karakterek jól vannak kidolgozva, a mozgásokkal csak néha volt probléma és az olyan apróságok, mint az árnyak megjelenítése vagy a porfelhők szálldogálása, illetve egy-egy ördögszekér elsuhanása a pályán kimondottan hangulatos. A vonatos részek kimondottan szépre sikerültek... de felesleges folytatni. Aki szereti a vadnyugatot, annak semmi gondja nem lesz a külsővel.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Azt garantálhatom, hogy az irányítással illetve a kezelőfelülettel senkinek nem lesz gondja. Mondjuk az tény, hogy a térképes részeket kicsit szokni kell, de a harcok teljesen egyértelműek, minden a kezünkre áll, egyedül talán a célzásra figyelhettek volna jobban. Elég ugyanis rámenni a lövésre és a karakter már automatikusan tüzel is a legközelebbi ellenfélre.
Játszhatóság:
A játszhatóság az, ami az esetleges apróbb hibákat feledtetni tudja velünk. A történet kellően változatos és folyamatosan sarkall minket a továbbhaladásra. A küldetésekbe is sikerült változatosságot vinni, ami az elején még annyira nem érezhető, de később megkapunk minden olyasmit, amit a spagetti-westernektől elvárna az ember. A kilenc kampány elég tartalmas és hosszú, így egyszer mindenképpen érdemes végigvinni, azonban másodszorra nem biztos, hogy valaki nekifog a történetnek.
Intelligencia, nehézség: Mint már említettem a mesterséges intelligencia megállja a helyét és éppen ezért kellően nehéz a Hard West. Kihívás akad bőven, az agyunkat is meg kell tornáztatni egy-egy küldetésnél, hiszen a Rambo-módszer itt sem minden esetben kifizetődő. Érdemesebb fedezékeket keresve haladni előre és így szedni le sorban az ellenfeleket (vagy bezárni őket egy épületbe és akkor szabadon mászkálhatunk a pályán).
Hangok, zene:
Bár a hangok kimondottan jók és a szinkronok többsége igazi telitalálat, ugyanakkor ez a zenékről nem mondható el. Őszintén megmondva nem is tudok felidézni egyetlen dallamot sem a programból, ami azért sokat elmond annak minőségéről.
Összegzés: A Hard West tipikus példája annak, ha egy tehetséges és lelkes csapat egy olyan témához nyúl, amihez viszonylag kevesen mernek (zombis démonos western játék? csak a Red Dead Redemption Undead Nightmare jut hirtelen eszembe) és beleteszik szívüket-lelküket. A vadnyugati hangulat megvalósítása pazar, a grafika tökéletesen megfelel a rajongók igényeinek és a történet is izgalmas. Reményeim szerint a Hard West megtalálja a közönségét és sikeres lesz, mert akkor talán mások is felbátorodnak és kapunk még pár, hasonlóan izgalmas alkotást a témában.
Fejlesztő: CreativeForge Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum:Windows Vista/7/8/10, AMD Athlon 64 X2 2.6 GHz vagy Intel Core 2 Quad 2.6 GHz processzor, 4GB RAM, Radeon HD 4670 (512 MB) vagy GeForce GT 430 (1024 MB) grafikus kártya, 6GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott:Windows Vista/7/8/10, AMD Athlon II X4 3.1 GHz vagy Intel Core i5 3 GHz processzor, 6GB RAM, Radeon R7 260X (2 GB) vagy GeForce GTX 550 Ti (1 GB) grafikus kártya, 6GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok:XCOM: Enemy Unknown, XCOM: Enemy Within
Kategória: szerepjáték, stratégia
A Hard West pazarul mutatja meg milyen az, amikor a tehetség nagyfokú lelkesedéssel találkozik és éppen ezért nem lehet annyival lerendezni a címet, hogy egy westernes XCOM-klón.
Bár vannak bökkenői a Kickstarter-jelenségnek, hiszen egész sűrűn hallani olyan soha nem létező projektekről, melyekkel csupán pénzt szeretnének kicsalni bizonyos illetők az adakozó kedvű játékosokból, de a legtöbb program mégis megvalósul. És talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy sok alkotás soha nem jöhetett volna létre, ha nem lenne ez a lehetőség; ezek közé tartozik a Hard West is. A CreativeForge Games a közösségi finanszírozást segítő oldallal szedte össze a fejlesztéshez szükséges összeget és így találtak kiadót is. Ha ez nem így történik, akkor bizony egy igazán pazar kalanddal lennénk kevesebbek.
A Hard West leleplezése után sokan elintézték annyival a játékot, hogy ez csupán egy western-környezetbe ültetett XCOM klón, mely próbálja meglovagolni a sci-fi sikerét. Azonban amint betöltjük a játékot, rájöhetünk, hogy ez bizony nagyon komoly leegyszerűsítése a dolgoknak, a Hard West ugyanis pár apróságtól eltekintve nagyon más, mint a Firaxis remeke. De kezdjük a legelején, a történettel, mely bármely spagetti-westerneben megállná a helyét. A fő vonalban kisgyerekként ismerjük meg hősünket, Warrent, akinek édesanyját már az elején elrabolják a banditák, apja pedig nem tudja megmenteni. Ezek után éveket lépünk előre, közben aranyat bányászunk, barátokat és ellenségeket gyűjtünk és éljük a vadnyugat mindennapjait. Majd váltás...
A sztori nem egy karakter köré épül, így a lengyel csapat úgy próbálja (sikerrel) fenntartani az érdeklődésünket és az izgalmakat, hogy a nyolc részre osztott kampány során minden egyes fejezetben mást állít az események középpontjába. Így bizony megesik, hogy ugyanazt az eseményt több oldalról éljük át és így megértjük valamennyire a "másik fél" motivációit is. De nézzük inkább azt, ami a hard West legjobb része: a harcokat.
Aki szereti a western-témájú alkotásokat (az sajnos nincs elkényeztetve), az bizonyára főleg a harcokat élvezi majd a programban. A Hard West körökre osztott játékmenetet kínál, így mindig lesz időnk átgondolni, hogy mit szeretnénk lépni legközelebb. Ezen felül érdemes folyamatosan pásztázni a pályákat, hiszen ha esetleg nem látunk egy ellenfelet mert nem látunk be az épület mögé, akkor segíthet a Nap. Az árnyékok nagyon árulkodók: ha látunk egy emberi körvonalat, akkor érdemes abba az irányba elereszteni pár lövést, főleg ha nem betonfal, hanem mondjuk egy sátor ponyvája mögött áll az illető.
Minden egyes karakter egyébként egyedi képességekkel rendelkezik. Apánk például képes a westernfilmekben megszokott 6-lövetű sorozatlövésre, azaz a kakast folyamatosan visszarántva lő az ellenfélre. De ami mindenképpen új színt hoz a küzdelmekbe az a geller, bizonyos karakterek ugyanis képesek egyes tereptárgyakról "rálőni" az ellenfélre. Ezt persze szokni kell és nem árt egy kis gyakorlás sem, de ha megtanuljuk, akkor simán leszedünk az ablakból bárkit, aki mondjuk egy olyan fal mögé bújik, ami mellett ott egy másik épület.
A karakterek fejlődnek és természetesen mi választhatjuk meg, ki milyen képességét javítsa. A sikeres küldetések után pedig kártyákat is kapunk, melyekkel szintén előnyhöz juttathatjuk azt a harcost, akinek adjuk a lapot. És ha már harcok, akkor nem maradhatnak el az ellenfelek sem, akik szerencsére cseppet sem ostobák. Már a második küldetésnél megizzadhatunk, mert többnyire jól helyezkednek, nem vállalnak túl sok felesleges kockázatot és ők is remekül használják a tereptárgyakat. Azt se feledjük, hogy a mi árnyékunk is árulkodik a pozíciónkról, szóval csak óvatosan.
Ha befejeződtek a harcok, akkor kikerülünk a Hard West második játékterére, a térképre, melyen a történet előrehaladtával fokozatosan bukkannak fel az újabb és újabb helyszínek. Ezekre ellátogatva vagy aranyat bányászhatunk vagy pedig különböző döntéseket hozhatunk meg, melyek valóban befolyásolják a történéseket. Például apánk beteg lesz és mikor hallunk egy pletykát, hogy van egy kút, amibe pénzt dobva teljesül egy kívánságunk, dönthetünk. De vannak ennél komolyabb jelenetek is (elvesszük egy haldokló, fegyvert szorongató férfi pénzét vagy nem stb).
Ami azonban az egész alkotást elviszi a hátán, az a hangulat. A narrátor maga a Halál, akinek a hangjától libabőrös lesz az ember. A Hard West ismét bizonyítja, hogy igen fontos az, melyik karakternek milyen színészt találnak. A programot tovább "csinosítja" maga a grafika, ami a cell-shaded megoldást alkalmazza. Nem csillog-villog minden, de ez így van jól, hiszen a vadnyugat sem volt az a gyönyörű és tiszta hely. A játék pedig remekül adja át ezt az egész koszos, mocskos és erőszakos miliőt, ami az egész korszakot jellemezte.
Amiről még mindenképpen érdemes beszélni, az a mázli-rendszer. A lövéseinknél ugyanis nem az számít, hogy a képzeletbeli kockák milyen számot mutatnak, hanem a szerencse mutatónk. Ennek lényege, hogy minden egyes karakter adott szerencsével indul a harcba. Ha betalál a lövés, akkor ez a szám nem csökken, amint azonban mellélövünk máris esik a mázlink és ha az ellenfélnek magasabb ez a mutatója, akkor bizony sok találatra kell felkészülni. Előny azonban, hogy akár egy 20 százalékos esélyt mutató lövést is érdemes megereszteni, hiszen szerencsénk is lehet.
Grafika:
A Hard West nem ragyog és nem csillog, de a grafika pont így szinte tökéletes. A karakterek jól vannak kidolgozva, a mozgásokkal csak néha volt probléma és az olyan apróságok, mint az árnyak megjelenítése vagy a porfelhők szálldogálása, illetve egy-egy ördögszekér elsuhanása a pályán kimondottan hangulatos. A vonatos részek kimondottan szépre sikerültek... de felesleges folytatni. Aki szereti a vadnyugatot, annak semmi gondja nem lesz a külsővel.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Azt garantálhatom, hogy az irányítással illetve a kezelőfelülettel senkinek nem lesz gondja. Mondjuk az tény, hogy a térképes részeket kicsit szokni kell, de a harcok teljesen egyértelműek, minden a kezünkre áll, egyedül talán a célzásra figyelhettek volna jobban. Elég ugyanis rámenni a lövésre és a karakter már automatikusan tüzel is a legközelebbi ellenfélre.Játszhatóság:
A játszhatóság az, ami az esetleges apróbb hibákat feledtetni tudja velünk. A történet kellően változatos és folyamatosan sarkall minket a továbbhaladásra. A küldetésekbe is sikerült változatosságot vinni, ami az elején még annyira nem érezhető, de később megkapunk minden olyasmit, amit a spagetti-westernektől elvárna az ember. A kilenc kampány elég tartalmas és hosszú, így egyszer mindenképpen érdemes végigvinni, azonban másodszorra nem biztos, hogy valaki nekifog a történetnek.Intelligencia, nehézség:
Mint már említettem a mesterséges intelligencia megállja a helyét és éppen ezért kellően nehéz a Hard West. Kihívás akad bőven, az agyunkat is meg kell tornáztatni egy-egy küldetésnél, hiszen a Rambo-módszer itt sem minden esetben kifizetődő. Érdemesebb fedezékeket keresve haladni előre és így szedni le sorban az ellenfeleket (vagy bezárni őket egy épületbe és akkor szabadon mászkálhatunk a pályán).Hangok, zene:
Bár a hangok kimondottan jók és a szinkronok többsége igazi telitalálat, ugyanakkor ez a zenékről nem mondható el. Őszintén megmondva nem is tudok felidézni egyetlen dallamot sem a programból, ami azért sokat elmond annak minőségéről.Összegzés:
A Hard West tipikus példája annak, ha egy tehetséges és lelkes csapat egy olyan témához nyúl, amihez viszonylag kevesen mernek (zombis démonos western játék? csak a Red Dead Redemption Undead Nightmare jut hirtelen eszembe) és beleteszik szívüket-lelküket. A vadnyugati hangulat megvalósítása pazar, a grafika tökéletesen megfelel a rajongók igényeinek és a történet is izgalmas. Reményeim szerint a Hard West megtalálja a közönségét és sikeres lesz, mert akkor talán mások is felbátorodnak és kapunk még pár, hasonlóan izgalmas alkotást a témában.