Szekeres Viktor
A tengernél - Mr. és Mrs. Smith vinnyogó üzemmódban
Angelina Jolie és Brad Pitt ismét együtt játszanak és ismét házastársakat alakítanak. Csak éppen ezúttal már nem akarják kinyírni egymást.
Hogy tetszett A tengernél?
Abban nincs semmi meglepő, ha egy filmszínész egóját táplálandó, vagy esetleg puszta önmegvalósításból megrendez egy filmet - a napokban kerül itthon bemutatásra például Chris Evans egyik munkája is, A szerelem útján, ami viszonylag szűk közönséget ért csak el. Az azonban már sokkal ritkább, hogy egy színész nem csak rendezőként kezd el másodállást vállalni, hanem forgatókönyvíróként is. Angelina Jolie már nagyjából mindent elért színészként, nagysikerű filmekben szerepelt, kisebb, igényes produkciókban is dolgozott, Oscar-díjat kapott, sőt, korábban tévében sem adta alább, hiszen kétszer is Golden Globe-díjjal ismerték el teljesítményét.
Mégis némiképp meglepetés volt, hogy pár éve A vér és méz földje című filmjével nemcsak rendezőként, hanem íróként is debütált. Az már kevésbé lepte meg a nézőket, hogy a film nem lett túl erős, inkább csak a nézhető kategóriát ütötte meg, s túl nagy sikert sem aratott. Azonban Jolie nem adta fel, s tavaly újabb rendezést láthattunk tőle, a Rendíthetetlent, ami már hatalmas anyagi siker volt (világviszonylatban 163 millió dollárt termelt), s mivel valóban nagyszerűen sikerült, a kritika, illetve a szakma is felkapta rá a fejét. Nem csoda, hogy az idei évre újabb megbízást kapott, aminek eredménye A tengernél lett, amit ismét csak ő írt és rendezett, ráadásul férjével, Brad Pittel még a főszerepét is eljátszhatta.
A korábbi Jolie-filmekhez képest elég meglepőre sikeredett A tengernél, hiszen nem feltétlenül egy, a 70-es évek francia újhullám filmjeire emlékeztető, igen visszafogott munkát vártunk tőle. És ez a próbálkozás akár jól is elsülhetett volna, azonban hiába a nemes szándék, a végeredmény közel sem lett érdekes, s még egy közepes, de azért valamilyen szinten élvezhető klónnak sem nagyon tudnánk nevezni.
A történet egyébként teljesen véletlenül épp a hetvenes években és Franciaországban játszódik, közelebbről egy tengerparti szállodában, ahova egy amerikai író érkezik feleségével, hogy dolgozzon válságban lévő házasságán. Az időt kezdetben kettesben töltik, de kisvártatva további vendégek is érkeznek melléjük, így nem csak saját problémáikon merenghetnek, hanem láthatják, hogy mások kapcsolata miképp működik.
Az az ember érzése, hogy saját alapanyaga fogott ki a rendezőn, aki egy háborús drámával sokkal könnyebben birkózott meg legutóbb, mint egy bensőséges, nagyobb szakértelmet igénylő kamaradarabbal. A kudarcot nem az okozza, hogy szinte semmi sem történik a filmben, hanem egyszerűen nem sikerül közel hozni hozzánk a főszereplők karaktereit, főleg Vanessáét. Márpedig, ha nem tudunk együtt érezni vele, vagy csak valamennyire átérezni a problémáit, akkor a vívódásai sem hatnak túl őszintének, sem pedig jelentőségteljesnek, s minden, amit tesz, pusztán pótcselekvésnek tűnhet.
Félreértés ne essék, nem szörnyű film A tengernél, érezni a készítői szándékot, azonban rengeteg rajta a felesleges vakolat, és inkább hat pózőrködésnek, álművészieskedésnek, mint őszinte munkának. Pedig abban biztosak vagyunk, hogy Jolie-nak bőven volt mondanivalója vele, illetve annak stílusával, azonban ezúttal a feleslegesnek ható külsőségek sajnos elnyomták az üzenetet. Akinél azonban a táj nyugalmat árasztó szépsége überelni tudja a színészek vergődését, az olykor igencsak unalmas megvalósítást és történetmesélést, annak lehet, hogy megéri benevezni rá. Meg aztán ki tudja, talán akad benne olyan momentum, ami érzelmileg hathat némelyik nézőre.
Mégis némiképp meglepetés volt, hogy pár éve A vér és méz földje című filmjével nemcsak rendezőként, hanem íróként is debütált. Az már kevésbé lepte meg a nézőket, hogy a film nem lett túl erős, inkább csak a nézhető kategóriát ütötte meg, s túl nagy sikert sem aratott. Azonban Jolie nem adta fel, s tavaly újabb rendezést láthattunk tőle, a Rendíthetetlent, ami már hatalmas anyagi siker volt (világviszonylatban 163 millió dollárt termelt), s mivel valóban nagyszerűen sikerült, a kritika, illetve a szakma is felkapta rá a fejét. Nem csoda, hogy az idei évre újabb megbízást kapott, aminek eredménye A tengernél lett, amit ismét csak ő írt és rendezett, ráadásul férjével, Brad Pittel még a főszerepét is eljátszhatta.
A korábbi Jolie-filmekhez képest elég meglepőre sikeredett A tengernél, hiszen nem feltétlenül egy, a 70-es évek francia újhullám filmjeire emlékeztető, igen visszafogott munkát vártunk tőle. És ez a próbálkozás akár jól is elsülhetett volna, azonban hiába a nemes szándék, a végeredmény közel sem lett érdekes, s még egy közepes, de azért valamilyen szinten élvezhető klónnak sem nagyon tudnánk nevezni.
A történet egyébként teljesen véletlenül épp a hetvenes években és Franciaországban játszódik, közelebbről egy tengerparti szállodában, ahova egy amerikai író érkezik feleségével, hogy dolgozzon válságban lévő házasságán. Az időt kezdetben kettesben töltik, de kisvártatva további vendégek is érkeznek melléjük, így nem csak saját problémáikon merenghetnek, hanem láthatják, hogy mások kapcsolata miképp működik.
Az az ember érzése, hogy saját alapanyaga fogott ki a rendezőn, aki egy háborús drámával sokkal könnyebben birkózott meg legutóbb, mint egy bensőséges, nagyobb szakértelmet igénylő kamaradarabbal. A kudarcot nem az okozza, hogy szinte semmi sem történik a filmben, hanem egyszerűen nem sikerül közel hozni hozzánk a főszereplők karaktereit, főleg Vanessáét. Márpedig, ha nem tudunk együtt érezni vele, vagy csak valamennyire átérezni a problémáit, akkor a vívódásai sem hatnak túl őszintének, sem pedig jelentőségteljesnek, s minden, amit tesz, pusztán pótcselekvésnek tűnhet.
Félreértés ne essék, nem szörnyű film A tengernél, érezni a készítői szándékot, azonban rengeteg rajta a felesleges vakolat, és inkább hat pózőrködésnek, álművészieskedésnek, mint őszinte munkának. Pedig abban biztosak vagyunk, hogy Jolie-nak bőven volt mondanivalója vele, illetve annak stílusával, azonban ezúttal a feleslegesnek ható külsőségek sajnos elnyomták az üzenetet. Akinél azonban a táj nyugalmat árasztó szépsége überelni tudja a színészek vergődését, az olykor igencsak unalmas megvalósítást és történetmesélést, annak lehet, hogy megéri benevezni rá. Meg aztán ki tudja, talán akad benne olyan momentum, ami érzelmileg hathat némelyik nézőre.
|
A tengernél (By The Sea) színes, feliratos, angol romantikus dráma, 123 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Angelina Jolie forgatókönyvíró: Angelina Jolie operatőr: Christian Berger zene: Gabriel Yared producer: Angelina Jolie, Brad Pitt szereplők: Angelina Jolie (Vanessa) Brad Pitt (Roland) Mélanie Laurent (Lea) Sarah Naudi (Clarisse) Melvil Poupaud (François) George Camilleri (Georges) |
