SG.hu
Feledhető gengszterfilm lett a Fekete mise
Frenetikus színészi alakítások túl hosszan elbeszélve, minimális mondanivalóval. Az unalomba fulladástól csak Johnny Depp menti meg.
Igaz történetek, valós események által inspirált cselekmények, életrajzi filmek. A 21. század amerikai filmdrámagyártása lassacskán eggyé válik ezekkel a zsánerekkel. De miért érdemes mozgóképre vinni szinte mindent, ami a múltban történt? A válasz egyszerű: a tengerentúlon igyekeznek mindenből pénzt csinálni, amiből csak lehet. Ugyanakkor azonban nem haragudhatunk, hiszen viszonylag gyakran érkeznek elmésen kigondolt, jól megvalósított valós alapú filmek, amelyek elkészítése még indokolt is. Akadnak azonban olyan produkciók, amelyek nézése közben elégedetlenül csóváljuk a fejünket, mert nem akarjuk elhinni, hogy tényleg, már megint filmet csináltak egy olyan emberről, akiről teljesen fölösleges filmet csinálni.
A filmbeli történet 1975-ben veszi kezdetét. James 'Whitey' Bulger (Johnny Depp) egy feltörekvő bostoni gengszter, igazi pszichopata, aki mindenhol árulást sejt, és az apró sértéseket sem hagyja megtorlás nélkül. Gyerekkori ismerőse, az FBI-ügynökké lett John Connolly (Joel Edgerton) visszatér a városba, hogy felszámolja az olasz maffiát. A besúgást általában súlyosan elítélő Whitey könnyen kötélnek áll, amikor John felkéri informátornak, hiszen tudja, hogy az így megszerzett védettségét felemelkedésének elősegítésére használhatja. Miközben az agresszív gyilkos egyre nagyobb területre terjeszti ki uralmát, John önmaga számára is észrevétlenül sodródik bele a bűn mocsarába, és erről még akkor sem hajlandó tudomást venni, amikor már minden kiút lezárult előtte.
A Fekete misének van stílusa, története viszont annál kevesebb. Előbbi leginkább a kifejezetten jól eltalált karakterrajzokban, illetve a figurák egymás közötti kapcsolatainak felvázolásában rejlik. A főszereplő egy brutális gengszter és bátyja, aki egyenesen egy szenátor (Benedict Cumberbatch alakításában) már alapvetően érdekes, kontrasztos páros, ám a koktél igazi esszenciáját a szereplők múltjából visszatérő ügynök, a jó ügyért harcoló John adja meg. Rendkívül érdekes figura, akinek célja a bűnözés fölötti győzelem kivívása, és ehhez hajlandó kompromisszumot kötni a kisebb rosszal, ám pont ezzel teszi azt az igazi gonosszá. Alapvetően becsületes, viszont túlságosan konok, így tragikussá váló figura.
A karakterrajzok tehát ütősek, viszont a forgatókönyv más szempontból igencsak nehézkesen értékelhető, a Fekete mise cselekménye ugyanis meglehetősen üres. James Bulger története - mint oly sok másik - nem kívánkozik a filmvászonra, mintha csak muszájból készült volna el annak érdekében, hogy Johnny Depp gengsztert játszhasson. A kétórás történet jóformán nem szól másról, minthogy a pszichopata, paranoid főhős tízpercenként végez valakivel, akinél felmerült az árulás gyanúja, a köztes időkben pedig ezeket a tetteket igyekeznek megmagyarázni több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Esetleg egy rövidfilm elbírta volna ezt a portrét, de egy sztárnevekkel beharangozott nagyjátékfilm nem tud mit kezdeni vele. Túl hosszú a játékidő és túl kevés a mondanivaló.
Scott Cooper rendező egyvalamit nagyon ért a gengszterfilmben. A naturalista erőszak-ábrázolásról van szó, ám ezt annyira erősségének érzi a direktor, hogy végül túllövi a brutalitás kezdetben hatásosnak tűnő stílusát, ezzel hatásvadásszá teszi az összképet. Amúgy pedig egy teljesen átlagos, középszerű, klisés elemekből építkező maffiatörténetet komponál, amelyben nem az ő beállításai vagy generált hangulati töltetei válnak emlékezetessé, hanem a színészi játékok. Ezen a fronton igazán erős a produkció, ez az, amiért egyszer talán még érdemes is megnézni.
Johnny Depp nagyot alakít az amúgy eléggé esetlenre sikeredett smink mögé bújva. Alakítása vérfagyasztó, némelyik párbeszédes jelenetben egyenesen zseniális. Joel Edgerton azonban viszi a prímet, még a főszereplőt is sikerül lejátszania hibátlan karakterábrázolásával. A kisebb mellékszerepekben Benedict Cumberbatch és Kevin Bacon jól nyomják, de kevés teret kapnak a kibontakozáshoz. Igazság szerint fölösleges volt ekkora nevekre pénzt költeni, de persze tudjuk, hogy különösen Cumberbatch egyre nagyobb nézőcsalogatóvá válik, így érthető a készítők döntése.
A Fekete mise összességében sajnos feledhető, nagyon unalmas gengszterfilm lett, de ez nem is csoda, hiszen végig érezhető, hogy az alapötlet nem bír el két órát. A színészi alakítások viszont frenetikusak.
Igaz történetek, valós események által inspirált cselekmények, életrajzi filmek. A 21. század amerikai filmdrámagyártása lassacskán eggyé válik ezekkel a zsánerekkel. De miért érdemes mozgóképre vinni szinte mindent, ami a múltban történt? A válasz egyszerű: a tengerentúlon igyekeznek mindenből pénzt csinálni, amiből csak lehet. Ugyanakkor azonban nem haragudhatunk, hiszen viszonylag gyakran érkeznek elmésen kigondolt, jól megvalósított valós alapú filmek, amelyek elkészítése még indokolt is. Akadnak azonban olyan produkciók, amelyek nézése közben elégedetlenül csóváljuk a fejünket, mert nem akarjuk elhinni, hogy tényleg, már megint filmet csináltak egy olyan emberről, akiről teljesen fölösleges filmet csinálni.
A filmbeli történet 1975-ben veszi kezdetét. James 'Whitey' Bulger (Johnny Depp) egy feltörekvő bostoni gengszter, igazi pszichopata, aki mindenhol árulást sejt, és az apró sértéseket sem hagyja megtorlás nélkül. Gyerekkori ismerőse, az FBI-ügynökké lett John Connolly (Joel Edgerton) visszatér a városba, hogy felszámolja az olasz maffiát. A besúgást általában súlyosan elítélő Whitey könnyen kötélnek áll, amikor John felkéri informátornak, hiszen tudja, hogy az így megszerzett védettségét felemelkedésének elősegítésére használhatja. Miközben az agresszív gyilkos egyre nagyobb területre terjeszti ki uralmát, John önmaga számára is észrevétlenül sodródik bele a bűn mocsarába, és erről még akkor sem hajlandó tudomást venni, amikor már minden kiút lezárult előtte.
A Fekete misének van stílusa, története viszont annál kevesebb. Előbbi leginkább a kifejezetten jól eltalált karakterrajzokban, illetve a figurák egymás közötti kapcsolatainak felvázolásában rejlik. A főszereplő egy brutális gengszter és bátyja, aki egyenesen egy szenátor (Benedict Cumberbatch alakításában) már alapvetően érdekes, kontrasztos páros, ám a koktél igazi esszenciáját a szereplők múltjából visszatérő ügynök, a jó ügyért harcoló John adja meg. Rendkívül érdekes figura, akinek célja a bűnözés fölötti győzelem kivívása, és ehhez hajlandó kompromisszumot kötni a kisebb rosszal, ám pont ezzel teszi azt az igazi gonosszá. Alapvetően becsületes, viszont túlságosan konok, így tragikussá váló figura.
A karakterrajzok tehát ütősek, viszont a forgatókönyv más szempontból igencsak nehézkesen értékelhető, a Fekete mise cselekménye ugyanis meglehetősen üres. James Bulger története - mint oly sok másik - nem kívánkozik a filmvászonra, mintha csak muszájból készült volna el annak érdekében, hogy Johnny Depp gengsztert játszhasson. A kétórás történet jóformán nem szól másról, minthogy a pszichopata, paranoid főhős tízpercenként végez valakivel, akinél felmerült az árulás gyanúja, a köztes időkben pedig ezeket a tetteket igyekeznek megmagyarázni több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Esetleg egy rövidfilm elbírta volna ezt a portrét, de egy sztárnevekkel beharangozott nagyjátékfilm nem tud mit kezdeni vele. Túl hosszú a játékidő és túl kevés a mondanivaló.
Scott Cooper rendező egyvalamit nagyon ért a gengszterfilmben. A naturalista erőszak-ábrázolásról van szó, ám ezt annyira erősségének érzi a direktor, hogy végül túllövi a brutalitás kezdetben hatásosnak tűnő stílusát, ezzel hatásvadásszá teszi az összképet. Amúgy pedig egy teljesen átlagos, középszerű, klisés elemekből építkező maffiatörténetet komponál, amelyben nem az ő beállításai vagy generált hangulati töltetei válnak emlékezetessé, hanem a színészi játékok. Ezen a fronton igazán erős a produkció, ez az, amiért egyszer talán még érdemes is megnézni.
Johnny Depp nagyot alakít az amúgy eléggé esetlenre sikeredett smink mögé bújva. Alakítása vérfagyasztó, némelyik párbeszédes jelenetben egyenesen zseniális. Joel Edgerton azonban viszi a prímet, még a főszereplőt is sikerül lejátszania hibátlan karakterábrázolásával. A kisebb mellékszerepekben Benedict Cumberbatch és Kevin Bacon jól nyomják, de kevés teret kapnak a kibontakozáshoz. Igazság szerint fölösleges volt ekkora nevekre pénzt költeni, de persze tudjuk, hogy különösen Cumberbatch egyre nagyobb nézőcsalogatóvá válik, így érthető a készítők döntése.
A Fekete mise összességében sajnos feledhető, nagyon unalmas gengszterfilm lett, de ez nem is csoda, hiszen végig érezhető, hogy az alapötlet nem bír el két órát. A színészi alakítások viszont frenetikusak.
|
Fekete mise (Black Mass) Színes, amerikai akció/krimi/dráma, 122 perc rendező: Scott Cooper forgatókönyvíró: Scott Cooper operatőr: Masanobu Takayanagi producer: Scott Cooper, Brett Granstaff vágó: David Rosenbloom Whitey Bulger - Johnny Depp John Connolly - Joel Edgerton Lindsey Cyr - Dakota Johnson Catherine Greig - Sienna Miller Bill Bulger - Benedict Cumberbatch Deborah Hussey - Juno Temple |
