Szekeres Viktor
A kezdő - Tanulni sosem késő
Robert De Niro és Anne Hathaway komédiája az ősz egyik legkellemesebb meglepetését produkálta, csak A vakáció rajongói kerüljék el messziről.
Hogy tetszett A kezd??
Valószínűleg sokan láttak már Nanvy Meyers-komédiát (Mi kell a nőnek, Egyszerűen bonyolult, Minden végzet nehéz), így előzetesen nagyjából be lehetett lőni, hogy nem olyan filmre kel számítanunk, melynek minden pillanatán szakadni fogunk. Viszont abban is biztosak lehettünk, hogy minőségi és szívhez szóló élmény vár ránk. Még akkor is, ha sok újat nem fog mutatni. Már persze, ha minden jól alakul.
A kezdő címszereplője érdekes módon nem Anna Hathaway, hanem Robert De Niro, aki hetvenen túli, nyugdíjas özvegyemberként nem nagyon tud mit kezdeni magával, s úgy dönt, hogy ismét dolgozni kezd - gyakornok, kvázi asszisztens lesz egy feltörekvő cég fiatal, iszonyatosan leterhelt tulajdonosa alatt. A két fél kapcsolata eleinte közel sem ideális, hiszen a főnöknő úgy érzi, hogy napi ügyeiben nincs szüksége Benre, a gyakornokra (és persze másokra sem), de idővel rádöbben, hogy hatalmasat téved.
Bár A kezdő műfaja szerint komédia és remek, kivételesen okos poénok is vannak benne, a film közel sem a kiváltott röhögésekkel fogja elsősorban megnyerni a nézőt, hanem sokkal inkább a karaktereivel. Azokkal a karakterekkel, akiket eleinte még csak alig ismerünk, de ahogy ők is megismerik egymást, úgy tárul fel előttünk is a személyiségük, a világuk, a teljes életük. S ha mindez nem lenne elég, Meyers még szerethető és karakteres mellékszereplőkkel is megtölti ezt az általában igen személytelennek ábrázolt céges világot.
Olykor nagyon kellenek az embernek az olyan filmek, amelyek nem negatív dolgokról szólnak, amikben nincsenek lelketlen "gonoszok", rosszfiúk, amikben nem célja senkinek, hogy ártson a másiknak, amik szerethetőek és anélkül képesek mondanivalót is közölni, hogy azt erőteljesen sulykolnák a nézőbe. (És nem, nem az a tanulság, hogy az öregek életrevalóbbak a fiataloknál.) A kezdő ráadásul mindezt remek tempóban teszi, nagyszerű ritmusa van a történetnek, s anélkül, hogy modern módon, már-már klipszerűen pörögne, sikerül elérni vele, hogy egy pillanatra se váljon unalmassá.
Vannak olyan filmek, amelyek mindenféle bombatörténet, vizuális effektek vagy harsány karakterek nélkül is működnek, és A kezdő ilyen. Akár régimódi komédiának is mondhatnánk, annyira szívhez szóló, de hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy már nem működik ez a stílus. Le a kalappal Nancy Meyers előtt, hogy ezt megmutatta nekünk, tudatosította bennünk, hogy nem csak az vicces, ha az ember nekimegy egy üvegajtónak, vagy fejest ugrik egy ürülékkel teli tavacskába. A kezdő nem váltja meg a világot, szinte biztos, hogy nem is lesz hivatkozási alap, de bármikor előtte fogunk ragadni, ha később meglátjuk a tévében. Mert egyszerűen jó érzés nézni.
A kezdő címszereplője érdekes módon nem Anna Hathaway, hanem Robert De Niro, aki hetvenen túli, nyugdíjas özvegyemberként nem nagyon tud mit kezdeni magával, s úgy dönt, hogy ismét dolgozni kezd - gyakornok, kvázi asszisztens lesz egy feltörekvő cég fiatal, iszonyatosan leterhelt tulajdonosa alatt. A két fél kapcsolata eleinte közel sem ideális, hiszen a főnöknő úgy érzi, hogy napi ügyeiben nincs szüksége Benre, a gyakornokra (és persze másokra sem), de idővel rádöbben, hogy hatalmasat téved.
Bár A kezdő műfaja szerint komédia és remek, kivételesen okos poénok is vannak benne, a film közel sem a kiváltott röhögésekkel fogja elsősorban megnyerni a nézőt, hanem sokkal inkább a karaktereivel. Azokkal a karakterekkel, akiket eleinte még csak alig ismerünk, de ahogy ők is megismerik egymást, úgy tárul fel előttünk is a személyiségük, a világuk, a teljes életük. S ha mindez nem lenne elég, Meyers még szerethető és karakteres mellékszereplőkkel is megtölti ezt az általában igen személytelennek ábrázolt céges világot.
Olykor nagyon kellenek az embernek az olyan filmek, amelyek nem negatív dolgokról szólnak, amikben nincsenek lelketlen "gonoszok", rosszfiúk, amikben nem célja senkinek, hogy ártson a másiknak, amik szerethetőek és anélkül képesek mondanivalót is közölni, hogy azt erőteljesen sulykolnák a nézőbe. (És nem, nem az a tanulság, hogy az öregek életrevalóbbak a fiataloknál.) A kezdő ráadásul mindezt remek tempóban teszi, nagyszerű ritmusa van a történetnek, s anélkül, hogy modern módon, már-már klipszerűen pörögne, sikerül elérni vele, hogy egy pillanatra se váljon unalmassá.
Vannak olyan filmek, amelyek mindenféle bombatörténet, vizuális effektek vagy harsány karakterek nélkül is működnek, és A kezdő ilyen. Akár régimódi komédiának is mondhatnánk, annyira szívhez szóló, de hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy már nem működik ez a stílus. Le a kalappal Nancy Meyers előtt, hogy ezt megmutatta nekünk, tudatosította bennünk, hogy nem csak az vicces, ha az ember nekimegy egy üvegajtónak, vagy fejest ugrik egy ürülékkel teli tavacskába. A kezdő nem váltja meg a világot, szinte biztos, hogy nem is lesz hivatkozási alap, de bármikor előtte fogunk ragadni, ha később meglátjuk a tévében. Mert egyszerűen jó érzés nézni.
|
A kezdő (The Intern)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 121 perc, 2015 12 éven aluliak számára nagykorú kíséretében ajánlott rendező: Nancy Meyers forgatókönyvíró: Nancy Meyers operatőr: Stephen Goldblatt producer: Nancy Meyers, Suzanne McNeill Farwell szereplők: Anne Hathaway (Jules) Robert De Niro (Ben) Nat Wolff (Justin) Rene Russo (Fiona) Adam DeVine (Jason) Anders Holm (Matt) Andrew Rannells (Cameron) |
