Szekeres Viktor
Agymanók - Zsenialitás a Pixar-istállóból
Végre-valahára megerőltette magát a Pixar és készített egy eredeti animációs filmet. A végeredmény pedig önmagáért beszél.
Hogy tetszett az Agymanók?
2009 óta mindössze egyetlen eredeti, nem korábbi ötleten alapuló animációs filmmel jelentkezett a Pixar stúdió, amiért nagy kár, hiszen korábban olyan művek kerültek ki a Disney-hez tartozó cégtől, mint a Wall-E, a L'ecsó, A hihetetlen család vagy a Fel. Az elmúlt időszakban viszont a(z egyébként remek) Toy Story 3-at előbb a Verdák 2, majd a Szörny egyetem követte, s mindössze egy Merida, a bátor ékelődött közéjük. Most azonban eljött az Agymanók ideje.
A Pixar új filmjének az alapkoncepciója rémesen egyszerű: egy Riley nevű kislány fejében játszódik a történet, s az őt irányító öt érzelem "munkáját" kísérhetjük figyelemmel - ennyit bőven elég tudni, minden más rontana a felfedezés örömén. Meglepetésre a marketingesek is így gondolkodtak, az előzetesek sem árulnak el sok mindent a filmmel kapcsolatban. Az öt érzelem (Derű, Harag, Félelem (alias Majré), Undor és Bánat) "élete" mellett persze kitekintést kapunk a gazdatest, a kislány mindennapjaira is.
Ha a történet eredetinek és fantáziadúsnak mondható, akkor a megvalósítás még arra is rátesz egy, de inkább több lapáttal, ugyanis a film a kötelező körök megfutását követően átvált egy olyan ötletorgiába, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. Nem elég, hogy az érzelmek működésével kapcsolatban rengeteg poént csapnak le a készítők rettenetesen biztos kézzel, még az ábrázolt belső világot is elkezdik bővíteni, s ennek láttán szinte könnybe lábad az ember szeme.
De persze nem csak a gyönyörűségtől és a nevetéstől lehet könnyezni, hanem az ezúttal hatványozottan is valósnak ható érzelmektől, ugyanis az Agymanók nem egyszerű utazás, mondhatni megdolgozza a nézőt. A filmben a viccesebb, hebrencsebb pillanatokat gyakran váltják szomorúbbak, hiszen az ember élete, mint tudjuk, nem csak játék és mese.
Fura egy film az Agymanók, hiszen a derűs kezdést követően állandó ború lengi be, még véletlenül sem mondhatjuk rá, hogy vidám hangulatú, s a komolyabb téma miatt az sem biztos, hogy nagyon fiataloknak szívesen ajánlanánk - sőt, talán még az érettebb gyerekek sem mindent értenének meg belőle. Azonban a lényeget mindenképp fogni fogják, pedig az Agymanók készítői még véletlenül sem erőltetik ránk a tanulságot, nem akarják minden áron tanmesévé tenni történetüket.
Viszont derű ide, ború oda, a mélységének köszönhetően az Agymanók remek film lett, olyan, amire évek múltán is emlékezni fogunk. A mi szemszögünkből az pedig külön pozitívum, hogy a felnőttek számára a történet duplán is működik, hiszen egyrészt gyermekkorunkat idézi fel, másrészt pedig a szülők saját gyerekükre vonatkoztatva is végiggondolhatják azt, amit láttak. És ez a gondolkodás valószínűleg nem csak arra a röpke másfél órára érvényes, míg a moziteremben ülünk, hanem jóval tovább is. Az Agymanók ezért is nagyszerű, mert hatása sokkal tovább tart, mint a legtöbb mozifilmé.
Köszönhetően annak, hogy a Newt című animációnak a gyártását leállította, tavaly kihagyott egy évet a Pixar stúdió. Idén viszont már átállnak évi két premierre, ami azt jelenti, hogy novemberben újabb alkotásuk kerül bemutatásra a mozikban. És ez a film, a The Good Dinosaur is eredeti lesz. 2016-ban pedig az "egy ilyen, egy olyan"-mantra jegyében érkezik a Némó nyomában második része, valamint egy eddig még be nem jelentett film (valószínűleg a mexikói Halottak Napjának ünnepére épülő animáció), 2017-ben pedig a Toy Story 4 és egy másik eredeti film. Ha képesek lesznek tartani az Agymanók minőségét, akkor nagy gondban lesznek az amerikai filmes akadémia tagjai az animációs Oscar odaítélésekor.
(Csak zárójelben megjegyezve: a szokásos rövidfilmet az Agymanók előtt kötelező látni, mert annyira nem mindennapi. A film végén, a stáblista alatt látható jeleneteknél viccesebbet pedig moziban is csak ritkán láthatunk.)
A Pixar új filmjének az alapkoncepciója rémesen egyszerű: egy Riley nevű kislány fejében játszódik a történet, s az őt irányító öt érzelem "munkáját" kísérhetjük figyelemmel - ennyit bőven elég tudni, minden más rontana a felfedezés örömén. Meglepetésre a marketingesek is így gondolkodtak, az előzetesek sem árulnak el sok mindent a filmmel kapcsolatban. Az öt érzelem (Derű, Harag, Félelem (alias Majré), Undor és Bánat) "élete" mellett persze kitekintést kapunk a gazdatest, a kislány mindennapjaira is.
Ha a történet eredetinek és fantáziadúsnak mondható, akkor a megvalósítás még arra is rátesz egy, de inkább több lapáttal, ugyanis a film a kötelező körök megfutását követően átvált egy olyan ötletorgiába, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. Nem elég, hogy az érzelmek működésével kapcsolatban rengeteg poént csapnak le a készítők rettenetesen biztos kézzel, még az ábrázolt belső világot is elkezdik bővíteni, s ennek láttán szinte könnybe lábad az ember szeme.
De persze nem csak a gyönyörűségtől és a nevetéstől lehet könnyezni, hanem az ezúttal hatványozottan is valósnak ható érzelmektől, ugyanis az Agymanók nem egyszerű utazás, mondhatni megdolgozza a nézőt. A filmben a viccesebb, hebrencsebb pillanatokat gyakran váltják szomorúbbak, hiszen az ember élete, mint tudjuk, nem csak játék és mese.
Fura egy film az Agymanók, hiszen a derűs kezdést követően állandó ború lengi be, még véletlenül sem mondhatjuk rá, hogy vidám hangulatú, s a komolyabb téma miatt az sem biztos, hogy nagyon fiataloknak szívesen ajánlanánk - sőt, talán még az érettebb gyerekek sem mindent értenének meg belőle. Azonban a lényeget mindenképp fogni fogják, pedig az Agymanók készítői még véletlenül sem erőltetik ránk a tanulságot, nem akarják minden áron tanmesévé tenni történetüket.
Viszont derű ide, ború oda, a mélységének köszönhetően az Agymanók remek film lett, olyan, amire évek múltán is emlékezni fogunk. A mi szemszögünkből az pedig külön pozitívum, hogy a felnőttek számára a történet duplán is működik, hiszen egyrészt gyermekkorunkat idézi fel, másrészt pedig a szülők saját gyerekükre vonatkoztatva is végiggondolhatják azt, amit láttak. És ez a gondolkodás valószínűleg nem csak arra a röpke másfél órára érvényes, míg a moziteremben ülünk, hanem jóval tovább is. Az Agymanók ezért is nagyszerű, mert hatása sokkal tovább tart, mint a legtöbb mozifilmé.
Köszönhetően annak, hogy a Newt című animációnak a gyártását leállította, tavaly kihagyott egy évet a Pixar stúdió. Idén viszont már átállnak évi két premierre, ami azt jelenti, hogy novemberben újabb alkotásuk kerül bemutatásra a mozikban. És ez a film, a The Good Dinosaur is eredeti lesz. 2016-ban pedig az "egy ilyen, egy olyan"-mantra jegyében érkezik a Némó nyomában második része, valamint egy eddig még be nem jelentett film (valószínűleg a mexikói Halottak Napjának ünnepére épülő animáció), 2017-ben pedig a Toy Story 4 és egy másik eredeti film. Ha képesek lesznek tartani az Agymanók minőségét, akkor nagy gondban lesznek az amerikai filmes akadémia tagjai az animációs Oscar odaítélésekor.
(Csak zárójelben megjegyezve: a szokásos rövidfilmet az Agymanók előtt kötelező látni, mert annyira nem mindennapi. A film végén, a stáblista alatt látható jeleneteknél viccesebbet pedig moziban is csak ritkán láthatunk.)
|
Agymanók (Inside Out)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 2015 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Pete Docter forgatókönyvíró: Pete Docter zeneszerző: Michael Giacchino producer: Jonas Rivera szereplők: Riley - Kaitlyn Dias (Laudon Andrea) Derű - Amy Poehler (Bogdányi Titanilla) Bánat - Phyllis Smith (Kokas Piroska) Undor - Mindy Kaling (Sipos Eszter) Majré - Bill Hader (Seder Gábor) Harag - Lewis Black (Faragó András) apa - Kyle MacLachlan (Rajkai Zoltán) anya - Diane Lane (Kisfalvi Krisztina) |
