Ötvös Tibor
Wolfenstein: The Old Blood kritika
Megjelent a Wolfenstein: The Old Blood, mely bár csak két küldetést tartalmaz, de azok kimondottan jól sikerültek.
A Wolfenstein: The New Order a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. Nem csupán azért, mert sikerrel támasztotta fel minden idők legismertebb FPS-ét, hanem azért is, mert képesek voltak a rossz előjelek (mechanikus robotok és hasonlók) ellenére egy nagyon egyben lévő, remek élményt nyújtó akciót összerakni, amiben szinte minden a helyén volt.
Tetszett a The Old Blood?
Ugyanakkor nagyon díjazzuk azt a megoldást is, hogy nem érkeztek hozzá különböző lehúzó DLC-k... helyette kaptuk meg a Wolfenstein: The Old Blood címet kapott, klasszikus alapokon nyugvó valódi kiegészítőt. A csomagban összesen kettő darab küldetést találunk, ám ezek visszavisznek a kultikus kastélyba és ez a rajongók számára maga a Mennyország.
A The Old Blood egy prequel, azaz az eredeti alkotás előtti eseményeket ismerhetjük meg benne. Azonban míg a The New Order szinte kizárólag a szuper-tudományos vonalra helyezte a hangsúlyt, addig az 1946-ban, a korábban megismert alternatív idősíkban játszódó kiegészítő (itt ugye a Szövetségesek elvesztették a háborút) visszatér az alapokhoz, azaz a paranormális jelenségek és erők fontos szerepet kapnak a történetben.
A főhős ismét B.J. Blazkowicz, aki az első küldetésben a Wolfenstein-kastélyba kalandozik és ez valójában a The New Order kezdő missziójának megalapozásaként is szolgál. A Rudi Jäger and the Den of Wolve közelebb áll a The New Order-hez mind hangulatában mind megoldásaiban, mint a második fejezet, bár elég lineáris szakaszokat kapunk. Azonban új fegyverként ott a meglepően hatékony acélcső illetve az egy, de nagyon erőteljes lövésre képes kampfpistol. Ennek megfelelően a perk-rendszer is változott és ennek segítségével tanulhatunk meg új mozgásokat és kapunk új eszközöket.
A második, The Dark Secrets of Helga Von Schabbs nevet kapott küldetésben Wulfburg városába jutunk el, mely egy utalás a 2001-es Return to Castle Wolfenstein-re. Ez a küldetés vesz egy komoly kanyart - legalábbis játékmenet tekintetében - és szinte már egy túlélő-horrort kapunk zombikkal és különböző paranormális eseményekkel. De ez nem negatívum, sőt kimondottan bátor lépés, hiszen bár a korai részekben is voltak ilyen jellegű próbálkozások, ám azok nem voltak ennyire egyben.
A Wolfenstein: The Old Blood egy remek és akár etalonnak is nevezhető kiegészítő/folytatás/előzmény... nevezzük ahogy akarjuk. Egyedül talán a rövidsége miatt emelhetünk kifogást és ezt mi sem próbáljuk megvédeni. Tényleg nem hosszú, simán belefér egy délutáni focimeccs helyett a játék és nagyjából pont annyi ideig is tart. Ennek ellenére kötelező vétel minden rajongónak.
A Wolfenstein: The New Order a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt. Nem csupán azért, mert sikerrel támasztotta fel minden idők legismertebb FPS-ét, hanem azért is, mert képesek voltak a rossz előjelek (mechanikus robotok és hasonlók) ellenére egy nagyon egyben lévő, remek élményt nyújtó akciót összerakni, amiben szinte minden a helyén volt.
A The Old Blood egy prequel, azaz az eredeti alkotás előtti eseményeket ismerhetjük meg benne. Azonban míg a The New Order szinte kizárólag a szuper-tudományos vonalra helyezte a hangsúlyt, addig az 1946-ban, a korábban megismert alternatív idősíkban játszódó kiegészítő (itt ugye a Szövetségesek elvesztették a háborút) visszatér az alapokhoz, azaz a paranormális jelenségek és erők fontos szerepet kapnak a történetben.
A főhős ismét B.J. Blazkowicz, aki az első küldetésben a Wolfenstein-kastélyba kalandozik és ez valójában a The New Order kezdő missziójának megalapozásaként is szolgál. A Rudi Jäger and the Den of Wolve közelebb áll a The New Order-hez mind hangulatában mind megoldásaiban, mint a második fejezet, bár elég lineáris szakaszokat kapunk. Azonban új fegyverként ott a meglepően hatékony acélcső illetve az egy, de nagyon erőteljes lövésre képes kampfpistol. Ennek megfelelően a perk-rendszer is változott és ennek segítségével tanulhatunk meg új mozgásokat és kapunk új eszközöket.
A második, The Dark Secrets of Helga Von Schabbs nevet kapott küldetésben Wulfburg városába jutunk el, mely egy utalás a 2001-es Return to Castle Wolfenstein-re. Ez a küldetés vesz egy komoly kanyart - legalábbis játékmenet tekintetében - és szinte már egy túlélő-horrort kapunk zombikkal és különböző paranormális eseményekkel. De ez nem negatívum, sőt kimondottan bátor lépés, hiszen bár a korai részekben is voltak ilyen jellegű próbálkozások, ám azok nem voltak ennyire egyben.
A Wolfenstein: The Old Blood egy remek és akár etalonnak is nevezhető kiegészítő/folytatás/előzmény... nevezzük ahogy akarjuk. Egyedül talán a rövidsége miatt emelhetünk kifogást és ezt mi sem próbáljuk megvédeni. Tényleg nem hosszú, simán belefér egy délutáni focimeccs helyett a játék és nagyjából pont annyi ideig is tart. Ennek ellenére kötelező vétel minden rajongónak.