Ötvös Tibor
Lámpagyújtogatók - a másfél órás motivációs videó
Elkészült a Lámpagyújtogatók, mely a készítők bevallása szerint egy kultúr-sci-fi... valójában azonban egy motivációs film.
Nehéz egy olyan filmről kritikát írni, mint a Lámpagyújtogatók. Először is a vetítés közepéig nagyjából nem lehetett tudni, miről is szól ez az egész (ezt a mondatot az egyik szereplőtől, Bessenyei Péter műrepülőtől kölcsönöztem), másodszor pedig maga a kultúr-sci-fi kifejezés, műfaji besorolás nem fedi a valóságot. A "film" ugyanis egy gyenge és felesleges sztorival megspékelt motivációs videó.
A történet valójában annyi, hogy kapunk egy üzenetet a világűrből, mely természetesen kódolva érkezik meg. Ennek megfejtése után kiderül, hogy az UFO-k - ahogy a filmben rendszeresen elhangzik - 42 nevet írtak le a kódban, akik véletlenül magyar ismert emberek. Azért nem celebek, mert szerencsére a stáb azért tényleg tehetséges és VV-BB-X-Voice mentes csapatot hozott össze.
Most nem írom le az összes szereplőt, hiszen azzal elmenne a kritika fele, de Bessenyei mellett Dombóvári István humorista, Erdei "Madár" Zsolt, Kiss "Quimby" Tibor, a teljes Tankcsapda, Katus Attila, Rakonczay Gábor, Laár András és még Növényi Norbert is mesélnek az életükről a kamerának.
Igen, a Lámpagyújtogatók valójában ennyi. Híres és elismert emberek, költők, írók, zenészek és sportolók illetve tudósok ülnek és beszélnek bizonyos témákról és a film azt próbálja elhitetni velünk, hogy ez érdekli a földönkívülieket. Persze nem akarom leszólni a művet, hiszen mint motivációs videó zseniális. A szereplők között biztosan talál mindenki magának olyan embert, akinek az életútját ismerve elfogadja a tanácsait.
Érdekes és elgondolkodtató meghallgatni Kiss Tibi szabad szájú sztorijait vagy Növényi Norbi kitartásról előadott monológját. Még Dombóvári is képes megkomolyodni ha kell, és olyan dolgokat tud hozzátenni egy fejezethez, mellyel bizony nehéz vitatkozni (például a kitartásról). A bajom nekem az ezeket a beszédeket összekötő kis filmmel van.
Ebben ugyanis a rendező, Dr. Százados Miklós egy társával próbál megépíttetni egy űrhajót, mellyel a 42 ember üzenetét (amit egy piramis-szerű valamivel rögzítettek, állítólag UFO-technológia) kívánják felküldeni az Androméda-galaxisba. Ehhez persze nem a NASA vagy más komoly űrkutató intézet segítségét kérik, hanem a kétes hírnevű Kondor sufnituninghoz fordulnak, akik még egy csirkét is betesznek a gépbe.
Ezek a részek nagyon erőltetettek és valójában semmi szerepük. Simán elég lett volna az elején kiírni egy rövidke üzenetben, hogy ez az üzenet megy ki az űrbe majd és hagyni, hogy a hírességek tegyék a dolgukat. Így időnként bizony forgatjuk majd a szemünket (például mikor egy hazai folyón beszállnak egy csónakba és elhangzik "a krokodilok harapnak?" kérdés) és nem értjük, miért kellett ez.
Ugyanakkor az is igaz, hogy egy motivációs film nem számíthatna túl nagy sikerre a mozikban és a vetítés végén én is azt gondoltam, hogy bármennyire okos dolgok is hangzottak el benne, jobban el tudnám képzelni a Spektrum szombat esti kínálatában vagy a Duna TV-n fő műsoridőben, mint egy hatalmas vásznon a Westendben. Aki fogékony az ilyesmire, az nyugodtan nézze meg, de készüljön fel, hogy néha szenvedni fog.
Nehéz egy olyan filmről kritikát írni, mint a Lámpagyújtogatók. Először is a vetítés közepéig nagyjából nem lehetett tudni, miről is szól ez az egész (ezt a mondatot az egyik szereplőtől, Bessenyei Péter műrepülőtől kölcsönöztem), másodszor pedig maga a kultúr-sci-fi kifejezés, műfaji besorolás nem fedi a valóságot. A "film" ugyanis egy gyenge és felesleges sztorival megspékelt motivációs videó.
A történet valójában annyi, hogy kapunk egy üzenetet a világűrből, mely természetesen kódolva érkezik meg. Ennek megfejtése után kiderül, hogy az UFO-k - ahogy a filmben rendszeresen elhangzik - 42 nevet írtak le a kódban, akik véletlenül magyar ismert emberek. Azért nem celebek, mert szerencsére a stáb azért tényleg tehetséges és VV-BB-X-Voice mentes csapatot hozott össze.
Most nem írom le az összes szereplőt, hiszen azzal elmenne a kritika fele, de Bessenyei mellett Dombóvári István humorista, Erdei "Madár" Zsolt, Kiss "Quimby" Tibor, a teljes Tankcsapda, Katus Attila, Rakonczay Gábor, Laár András és még Növényi Norbert is mesélnek az életükről a kamerának.
Igen, a Lámpagyújtogatók valójában ennyi. Híres és elismert emberek, költők, írók, zenészek és sportolók illetve tudósok ülnek és beszélnek bizonyos témákról és a film azt próbálja elhitetni velünk, hogy ez érdekli a földönkívülieket. Persze nem akarom leszólni a művet, hiszen mint motivációs videó zseniális. A szereplők között biztosan talál mindenki magának olyan embert, akinek az életútját ismerve elfogadja a tanácsait.
Érdekes és elgondolkodtató meghallgatni Kiss Tibi szabad szájú sztorijait vagy Növényi Norbi kitartásról előadott monológját. Még Dombóvári is képes megkomolyodni ha kell, és olyan dolgokat tud hozzátenni egy fejezethez, mellyel bizony nehéz vitatkozni (például a kitartásról). A bajom nekem az ezeket a beszédeket összekötő kis filmmel van.
Ebben ugyanis a rendező, Dr. Százados Miklós egy társával próbál megépíttetni egy űrhajót, mellyel a 42 ember üzenetét (amit egy piramis-szerű valamivel rögzítettek, állítólag UFO-technológia) kívánják felküldeni az Androméda-galaxisba. Ehhez persze nem a NASA vagy más komoly űrkutató intézet segítségét kérik, hanem a kétes hírnevű Kondor sufnituninghoz fordulnak, akik még egy csirkét is betesznek a gépbe.
Ezek a részek nagyon erőltetettek és valójában semmi szerepük. Simán elég lett volna az elején kiírni egy rövidke üzenetben, hogy ez az üzenet megy ki az űrbe majd és hagyni, hogy a hírességek tegyék a dolgukat. Így időnként bizony forgatjuk majd a szemünket (például mikor egy hazai folyón beszállnak egy csónakba és elhangzik "a krokodilok harapnak?" kérdés) és nem értjük, miért kellett ez.
Ugyanakkor az is igaz, hogy egy motivációs film nem számíthatna túl nagy sikerre a mozikban és a vetítés végén én is azt gondoltam, hogy bármennyire okos dolgok is hangzottak el benne, jobban el tudnám képzelni a Spektrum szombat esti kínálatában vagy a Duna TV-n fő műsoridőben, mint egy hatalmas vásznon a Westendben. Aki fogékony az ilyesmire, az nyugodtan nézze meg, de készüljön fel, hogy néha szenvedni fog.