SG.hu
Ride - a száguldás szerelmeseinek
Kiadó: Milestone
Fejlesztő: Milestone
Honlap
Rendszerkövetelmények (a fejlesztők által megadva):
Minimum: Intel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 810 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: MotoGP-sorozat
Kategória: motorverseny
Évek óta vártak már a rajongók egy olyan független motoros játékra, amely szimulátoros megközelítésével és tartalmával maximálisan kielégíti a két keréken való száguldás szerelmeseinek igényeit. Noha nem lett makulátlan a végeredmény, de a Ride így is rengeteg kellemes percet szerezhet majd a száguldás megszállottjainak!
Jövőre lesz pontosan húsz esztendeje annak, hogy az olasz Milestone csapata évről évre újabb és újabb versenyjátékokkal örvendezteti meg a száguldás szerelmeseit. A kizárólag a versenyzős alkotásokra szakosodott stúdiónak voltak ugyan rosszabb pillanatai is a múltban, többségében azonban olyan nagyszerű címek miatt emlékezhetünk rájuk, mint amilyen a WRC-, a Superbike-, vagy a MotoGP-sorozat. A fejlesztők azonban az unalmas folytatások mellett időről időre más irányba is kikacsintanak, és noha választott műfajuk határait sosem lépik át, mégis gyakran sikerül meglepetést okozniuk a versenyzés megszállottjainak.
Ilyen kikacsintás volt például a tavalyi MXGP The Official Motocross Videogame vagy éppen a kissé felejthető 2007-es Super PickUps is. Noha a Milestone a háttérben már gőzerővel fejleszti a MotoGP aktuális szezonjához érkező videojátékot, a szintén mellékszálnak szánt Sébastien Loeb Rally Evo mellett azonban már most, az év első felében megleptek minket egy kellemes kis újdonsággal a Ride képében, amely a motoros játékok legújabb generációját hivatott megtestesíteni. Noha túlzás nélkül állítható, hogy ezek túl nagy szavak, összességében a Milestone legújabb műve sokkal jobban sikerült, mint arra nagyon sokan számítottak.
A játék legnagyobb különlegessége, hogy szakít a korábban megjelent, dedikált versenyjátékok kliséivel, ezáltal nem csak a jól bejáratott pályák és motorok várnak ránk, hanem számtalan elragadó helyszín, amelyeken túramotorosként is élmény lenne végigszáguldani, hát még egy bivalyerős sportmotor nyergében. Legyen szó akár kisvárosok utcáiról, akár hegyek-völgyek között kanyargó útszakaszokról, a Ride minden ötletet sikerrel vetett be a rajongók lenyűgözésének érdekében. A pályákon túl érdemes kiemelni ugyanakkor a tartalmat is, hiszen ezzel kapcsolatban garantáltan senkinek sem lehet majd hiányérzete.
Noha tény, hogy a karaktergenerálás lehetőségét megspórolhatták volna a Milestone emberei – lévén erősen korlátolt és felesleges is –, ugyanakkor a motorok számával, illetve a versenylehetőségekkel kárpótoltak minket. A játékban ugyanis felvonul majd az összes modern sportmotor, többek között olyan gyártóktól, mint a Triumph, a Ducati, a Kawasaki, a Yamaha, a Honda vagy éppen a Suzuki – hogy csak a legnagyobbakat említsük –, az aktuális masinák mellett pedig a nyolcvanas-kilencvenes évek történelminek nevezett, mondhatni legjobb kétkerekűi is a felhozatalt erősítik, ami egy óriási pluszt ad a végeredményhez.
Mivel az egyes motorok csak fokozatosan nyílnak meg előttünk, illetve a versenyeken nyert pénzekből vásárolhatjuk meg magunknak a különféle szépségeket, ezért akár hosszú hetek múlva is előkerülhet olyan járgány a garázsból, amellyel korábban még nem volt dolgunk, és ez már önmagában is óriási szavatosságot ad a Ride-nak – legalábbis abban az esetben, ha megszállottan rajongunk a motorkerékpárokért.
Ha már szóba került, megvásárolt gépeinket ráadásként lehetőségünk lesz tuningolni is, így újabb kerekeket, kipufogókat, motort vagy felfüggesztéseket vásárolhatunk hozzájuk, hogy javíthassuk tulajdonságaikat, és egyre jobbak lehessünk a pályákon. Ugyanezen az elven az általunk megformált karaktert is alakíthatjuk, ruhákat, illetve kiegészítőket vásárolhatunk neki, amelyek versenyteljesítményéhez nem tesznek hozzá semmit sem, de egy koromfekete Honda CBR 600 RR nyergébe csak nem ültethetünk egy rózsaszín sisakos versenyzőt, nem igaz?
Ez azonban még mindig nem minden, hiszen a sok motor, a rengeteg nagyszerű, nem mellesleg pedig újnak ható pálya, illetve a tuning mellett számtalan játékmód is vár ránk a Ride betöltését követően. A rendkívül alapos betanító mód mellett megtaláljuk a szokásos szimpla futamot, az idő elleni versenyt, valamint a szokványos többjátékos összecsapások mellett az osztott képernyős módot is. A legtöbb időt azonban minden kétséget kizáróan a World Tour névre keresztelt játékmódban töltjük majd el, ahol a leggyengébb motoroktól kezdve, fokról fokra haladva oldhatjuk fel az újabb pályákat, valamint az újabb kétkerekűket is.
Minél több versenyt teljesítünk dobogós helyezéssel, annál több új tartalom és lehetőség nyílik meg előttünk, sőt mi több, a hagyományos körözgetések mellett gyakran kapunk kihívásokat is az előrejutás megkönnyítéséhez. Példának okáért részesei lehetünk gyorsulási versenyeknek, de olyan feladatunk is lesz, hogy bizonyos időtartamon belül előzzünk le egy bizonyos motorost, esetleg egyszerre többet. Ebből is látszik, hogy a Milestone gondosan ügyelt a megfelelő tartalomra, és e mellett szerencsére a játékmenet terén sem nyúltak nagyon mellé, ami részben érthető is a sok-sok évnyi tapasztalatot követően.
Hogy a Ride szimulátornak vagy inkább árkád versenyjátéknak tekinthető-e, azt nem lehetne egy egyszerű igennel vagy nemmel megválaszolni, hiszen például a Forza-sorozathoz hasonlóan itt is olyan sokféle beállítási lehetőségünk lesz, hogy csak rajtunk múlik majd a végeredmény megítélése. Minden egyes verseny előtt ugyanis mi dönthetünk például arról, hogy mennyi segítséget szeretnénk kapni, mennyire részletes fizikát vagy erőszakos ellenfeleket választunk, ezenfelül pedig még motorunkat is finomhangolásnak vethetjük alá, hogy a legjobb formánkat hozzuk a futamokon.
Összességében a Ride még a legbarátságosabb beállítások mellett is okozhat fejtörést – főleg billentyűzettel –, a Milestone ugyanis a legtöbb játékához hasonlóan azért nem volt a helyzet magaslatán sem az alkalmazott technológiák, sem a mesterséges intelligencia területén, és ezekkel a kulcsszavakkal el is értünk az alkotás legnagyobb negatívumához. Hiába ugyanis a nagyszerű, tényleg példaértékű tartalom, ha a versenyek nem túl élvezetesek, mert az első 6-8 motoros mindig szemtelenül profin teljesíti a köríveket, a maradék pedig hozzánk hasonlóan ügyetlenkedik, de mindeközben mindannyian erőszakosak, és bár balesetet nem okoznak, az első helyekért így is mindig alaposan meg kell szenvednünk.
Noha ez alapesetben pozitívum lenne – hiszen a kihívás jó –, de ha ezt nyilvánvalóan csaló ellenfelekkel érik el a fejlesztők, vagy olyan ökörhibákkal, mint hogy motorosunk egy láthatatlan akadályban esik el, esetleg olyan helyzetben, ami egyáltalán nem indokolná ezt, akkor az összkép szép lassan beszürkül, és sokszor inkább kellemetlennek érezzük a futamokat, semmint izgalmasnak. Megfelelő kontrollerrel – billentyűzettel nem is érdemes nekilátni – ugyan határozottan javítható az élmény, főként a megfelelő ívvételek tekintetében, de aki azt várja a játéktól, hogy rögtön az első futamokon dobogóra kerül, az bizonyára azonnal kiábrándul majd belőle.
Hiába adták a kezünkbe a fejlesztők korlátozott használatra az idő visszatekerésének lehetőségét, összességében gyakran ez sem menti meg a játékmenetet, amivel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy megfelelő kitartás és sok tanulás után könnyedén megszerethető, de gyermekbetegségei ennek ellenére is gyakran okoznak bosszúságot. A MotoGP-sorozathoz mérten sokkal kellemesebb lett az összkép, de egy kis odafigyeléssel még a néhol megdöbbentően valószerű fizika ellenére is sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből. Még ennél is nagyobb baj, hogy a játék elképesztően sokat tölt, így minden egyes verseny előtt és után hosszú másodpercekig kell a töltőképernyőt bámulnunk, ami nagyon megtöri a folyamatosságot.
Grafika:
A Ride esetében érezhető, hogy a Milestone már igyekezett kihasználni vele az újgeneráció lehetőségeit, és bár helyenként feltűnik majd, hogy meg kellett kötniük a kezüket, összességében mégis nagyon szép és realisztikus látvány fogad minket a pályákon. Kiemelkedően részletesre sikerültek a motorok modelljei, de az egyes pályaelemek és az árnyékok során is leeshet az állunk, sőt mi több, versenyzőnk mozgása és viselkedése is nagyon részletes lett. Természetesen helyenként azért érezhetők hiányosságok, például a közönségre még csak halovány pillantásokat se vessünk, mert könnyedén időzavarban találhatjuk magunkat a lapos robotfigurák láttán. A játék ezenfelül egy kicsit szenved az optimalizálatlanságtól is, ezáltal hajlamos kisebb akadásokat produkálni még az ajánlott konfiguráción is, ami rendkívüli módon meg tudja zavarni a száguldozást.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület nagy általánosságban átlátható ugyan, de garantáltan mindenkinek szüksége lesz majd a gombkiosztás konfigurálására. Ami probléma még – nézőpont kérdése –, hogy a Ride szinte teljesen irányíthatatlan billentyűzettel, lévén a győzelemhez, illetve a pontos kanyarívekhez olyan finom mozdulatokra lesz szükség, amit csak és kizárólag joystick segítségével érhetünk el.
Játszhatóság: A szavatosság terén a Ride szó szerint verhetetlen, hiszen rengeteg különféle játékmódot és hetekre elegendő kihívást kínál feloldható motorok, pályák és olyan lehetőségek társaságában, mint a tuning. Mindezt fokozza, hogy van többjátékos mód is, sőt mi több, az osztott képernyő lehetősége sem hiányzik a végeredményből, amelyeknek hála még hónapok múltán is érdemes lesz motorra pattanni egy kicsit.
Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia és a nehézség a Ride két sarkalatos pontja, hiszen a fejlesztők egyikkel sem remekeltek túlságosan. Példának okáért ellenfeleink bár valószerűen viszonyulnak hozzánk, olyan feltűnően jó íven veszik a kanyarokat, és viselkednek bizonyos helyzetekben, hogy az már kínos. A több napon át tartó tesztidőszak során például egyszer sem tapasztalhattunk olyat, hogy rajtunk kívül mások is elesnek, esetleg összeütköznek a pályákon, egyszóval az igazi versenyhangulat érzése néha csorbul. Kis túlzással túl steril lett a végeredmény.
Ugyanez igaz a nehézségre is, a Ride ugyanis még a számtalan beállítási lehetőség és segítség ellenére sem lett túl könnyű játék. Nagyon rá kell érezni minden motor ízére, a kanyarívekre, és le kell nyelnünk a nyilvánvaló csalást is, ami 2015-ben kiemelkedően nagy problémának tekinthető.
Hangok, zene: A motorhangok terén ugyan meglepően jól teljesít a játék, ellenben a zenék olyan rosszak és egysíkúak lettek, hogy vélhetően még azok is kikapcsolják őket, akik amúgy szeretik a gépi zajongást.
Összegzés: A Ride a tartalom tekintetében kis híján a valaha készült legjobb motoros játéknak tekinthető, ami akár évekre előre meg is határozhatta volna a műfajt, ha a Milestone nem vállalja túl magát, és elegendő időt hagy a játékmenet finomhangolására. Így azonban hiába szerethető meg könnyedén az alkotás, a kisebb-nagyobb hibák miatt nem tudunk maradéktalanul fejet hajtani előtte. Mivel azonban mindezt leszámítva is az utóbbi évek egyik legjobb versenyjátékáról beszélünk, a témáért és a száguldásért rajongók gyűjteményéből semmiképpen sem hiányozhat!
Fejlesztő: Milestone
Honlap
Rendszerkövetelmények (a fejlesztők által megadva):
Minimum: Intel Core i3-530 2,9 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 810 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 6790 grafikus kártya, 4 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-3770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 35 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: MotoGP-sorozat
Kategória: motorverseny
Évek óta vártak már a rajongók egy olyan független motoros játékra, amely szimulátoros megközelítésével és tartalmával maximálisan kielégíti a két keréken való száguldás szerelmeseinek igényeit. Noha nem lett makulátlan a végeredmény, de a Ride így is rengeteg kellemes percet szerezhet majd a száguldás megszállottjainak!
Jövőre lesz pontosan húsz esztendeje annak, hogy az olasz Milestone csapata évről évre újabb és újabb versenyjátékokkal örvendezteti meg a száguldás szerelmeseit. A kizárólag a versenyzős alkotásokra szakosodott stúdiónak voltak ugyan rosszabb pillanatai is a múltban, többségében azonban olyan nagyszerű címek miatt emlékezhetünk rájuk, mint amilyen a WRC-, a Superbike-, vagy a MotoGP-sorozat. A fejlesztők azonban az unalmas folytatások mellett időről időre más irányba is kikacsintanak, és noha választott műfajuk határait sosem lépik át, mégis gyakran sikerül meglepetést okozniuk a versenyzés megszállottjainak.
Ilyen kikacsintás volt például a tavalyi MXGP The Official Motocross Videogame vagy éppen a kissé felejthető 2007-es Super PickUps is. Noha a Milestone a háttérben már gőzerővel fejleszti a MotoGP aktuális szezonjához érkező videojátékot, a szintén mellékszálnak szánt Sébastien Loeb Rally Evo mellett azonban már most, az év első felében megleptek minket egy kellemes kis újdonsággal a Ride képében, amely a motoros játékok legújabb generációját hivatott megtestesíteni. Noha túlzás nélkül állítható, hogy ezek túl nagy szavak, összességében a Milestone legújabb műve sokkal jobban sikerült, mint arra nagyon sokan számítottak.
A játék legnagyobb különlegessége, hogy szakít a korábban megjelent, dedikált versenyjátékok kliséivel, ezáltal nem csak a jól bejáratott pályák és motorok várnak ránk, hanem számtalan elragadó helyszín, amelyeken túramotorosként is élmény lenne végigszáguldani, hát még egy bivalyerős sportmotor nyergében. Legyen szó akár kisvárosok utcáiról, akár hegyek-völgyek között kanyargó útszakaszokról, a Ride minden ötletet sikerrel vetett be a rajongók lenyűgözésének érdekében. A pályákon túl érdemes kiemelni ugyanakkor a tartalmat is, hiszen ezzel kapcsolatban garantáltan senkinek sem lehet majd hiányérzete.
Noha tény, hogy a karaktergenerálás lehetőségét megspórolhatták volna a Milestone emberei – lévén erősen korlátolt és felesleges is –, ugyanakkor a motorok számával, illetve a versenylehetőségekkel kárpótoltak minket. A játékban ugyanis felvonul majd az összes modern sportmotor, többek között olyan gyártóktól, mint a Triumph, a Ducati, a Kawasaki, a Yamaha, a Honda vagy éppen a Suzuki – hogy csak a legnagyobbakat említsük –, az aktuális masinák mellett pedig a nyolcvanas-kilencvenes évek történelminek nevezett, mondhatni legjobb kétkerekűi is a felhozatalt erősítik, ami egy óriási pluszt ad a végeredményhez.
Mivel az egyes motorok csak fokozatosan nyílnak meg előttünk, illetve a versenyeken nyert pénzekből vásárolhatjuk meg magunknak a különféle szépségeket, ezért akár hosszú hetek múlva is előkerülhet olyan járgány a garázsból, amellyel korábban még nem volt dolgunk, és ez már önmagában is óriási szavatosságot ad a Ride-nak – legalábbis abban az esetben, ha megszállottan rajongunk a motorkerékpárokért.
Ha már szóba került, megvásárolt gépeinket ráadásként lehetőségünk lesz tuningolni is, így újabb kerekeket, kipufogókat, motort vagy felfüggesztéseket vásárolhatunk hozzájuk, hogy javíthassuk tulajdonságaikat, és egyre jobbak lehessünk a pályákon. Ugyanezen az elven az általunk megformált karaktert is alakíthatjuk, ruhákat, illetve kiegészítőket vásárolhatunk neki, amelyek versenyteljesítményéhez nem tesznek hozzá semmit sem, de egy koromfekete Honda CBR 600 RR nyergébe csak nem ültethetünk egy rózsaszín sisakos versenyzőt, nem igaz?
Ez azonban még mindig nem minden, hiszen a sok motor, a rengeteg nagyszerű, nem mellesleg pedig újnak ható pálya, illetve a tuning mellett számtalan játékmód is vár ránk a Ride betöltését követően. A rendkívül alapos betanító mód mellett megtaláljuk a szokásos szimpla futamot, az idő elleni versenyt, valamint a szokványos többjátékos összecsapások mellett az osztott képernyős módot is. A legtöbb időt azonban minden kétséget kizáróan a World Tour névre keresztelt játékmódban töltjük majd el, ahol a leggyengébb motoroktól kezdve, fokról fokra haladva oldhatjuk fel az újabb pályákat, valamint az újabb kétkerekűket is.
Minél több versenyt teljesítünk dobogós helyezéssel, annál több új tartalom és lehetőség nyílik meg előttünk, sőt mi több, a hagyományos körözgetések mellett gyakran kapunk kihívásokat is az előrejutás megkönnyítéséhez. Példának okáért részesei lehetünk gyorsulási versenyeknek, de olyan feladatunk is lesz, hogy bizonyos időtartamon belül előzzünk le egy bizonyos motorost, esetleg egyszerre többet. Ebből is látszik, hogy a Milestone gondosan ügyelt a megfelelő tartalomra, és e mellett szerencsére a játékmenet terén sem nyúltak nagyon mellé, ami részben érthető is a sok-sok évnyi tapasztalatot követően.
Hogy a Ride szimulátornak vagy inkább árkád versenyjátéknak tekinthető-e, azt nem lehetne egy egyszerű igennel vagy nemmel megválaszolni, hiszen például a Forza-sorozathoz hasonlóan itt is olyan sokféle beállítási lehetőségünk lesz, hogy csak rajtunk múlik majd a végeredmény megítélése. Minden egyes verseny előtt ugyanis mi dönthetünk például arról, hogy mennyi segítséget szeretnénk kapni, mennyire részletes fizikát vagy erőszakos ellenfeleket választunk, ezenfelül pedig még motorunkat is finomhangolásnak vethetjük alá, hogy a legjobb formánkat hozzuk a futamokon.
Összességében a Ride még a legbarátságosabb beállítások mellett is okozhat fejtörést – főleg billentyűzettel –, a Milestone ugyanis a legtöbb játékához hasonlóan azért nem volt a helyzet magaslatán sem az alkalmazott technológiák, sem a mesterséges intelligencia területén, és ezekkel a kulcsszavakkal el is értünk az alkotás legnagyobb negatívumához. Hiába ugyanis a nagyszerű, tényleg példaértékű tartalom, ha a versenyek nem túl élvezetesek, mert az első 6-8 motoros mindig szemtelenül profin teljesíti a köríveket, a maradék pedig hozzánk hasonlóan ügyetlenkedik, de mindeközben mindannyian erőszakosak, és bár balesetet nem okoznak, az első helyekért így is mindig alaposan meg kell szenvednünk.
Noha ez alapesetben pozitívum lenne – hiszen a kihívás jó –, de ha ezt nyilvánvalóan csaló ellenfelekkel érik el a fejlesztők, vagy olyan ökörhibákkal, mint hogy motorosunk egy láthatatlan akadályban esik el, esetleg olyan helyzetben, ami egyáltalán nem indokolná ezt, akkor az összkép szép lassan beszürkül, és sokszor inkább kellemetlennek érezzük a futamokat, semmint izgalmasnak. Megfelelő kontrollerrel – billentyűzettel nem is érdemes nekilátni – ugyan határozottan javítható az élmény, főként a megfelelő ívvételek tekintetében, de aki azt várja a játéktól, hogy rögtön az első futamokon dobogóra kerül, az bizonyára azonnal kiábrándul majd belőle.
Hiába adták a kezünkbe a fejlesztők korlátozott használatra az idő visszatekerésének lehetőségét, összességében gyakran ez sem menti meg a játékmenetet, amivel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy megfelelő kitartás és sok tanulás után könnyedén megszerethető, de gyermekbetegségei ennek ellenére is gyakran okoznak bosszúságot. A MotoGP-sorozathoz mérten sokkal kellemesebb lett az összkép, de egy kis odafigyeléssel még a néhol megdöbbentően valószerű fizika ellenére is sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből. Még ennél is nagyobb baj, hogy a játék elképesztően sokat tölt, így minden egyes verseny előtt és után hosszú másodpercekig kell a töltőképernyőt bámulnunk, ami nagyon megtöri a folyamatosságot.
Grafika:
A Ride esetében érezhető, hogy a Milestone már igyekezett kihasználni vele az újgeneráció lehetőségeit, és bár helyenként feltűnik majd, hogy meg kellett kötniük a kezüket, összességében mégis nagyon szép és realisztikus látvány fogad minket a pályákon. Kiemelkedően részletesre sikerültek a motorok modelljei, de az egyes pályaelemek és az árnyékok során is leeshet az állunk, sőt mi több, versenyzőnk mozgása és viselkedése is nagyon részletes lett. Természetesen helyenként azért érezhetők hiányosságok, például a közönségre még csak halovány pillantásokat se vessünk, mert könnyedén időzavarban találhatjuk magunkat a lapos robotfigurák láttán. A játék ezenfelül egy kicsit szenved az optimalizálatlanságtól is, ezáltal hajlamos kisebb akadásokat produkálni még az ajánlott konfiguráción is, ami rendkívüli módon meg tudja zavarni a száguldozást.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület nagy általánosságban átlátható ugyan, de garantáltan mindenkinek szüksége lesz majd a gombkiosztás konfigurálására. Ami probléma még – nézőpont kérdése –, hogy a Ride szinte teljesen irányíthatatlan billentyűzettel, lévén a győzelemhez, illetve a pontos kanyarívekhez olyan finom mozdulatokra lesz szükség, amit csak és kizárólag joystick segítségével érhetünk el.
Játszhatóság:
A szavatosság terén a Ride szó szerint verhetetlen, hiszen rengeteg különféle játékmódot és hetekre elegendő kihívást kínál feloldható motorok, pályák és olyan lehetőségek társaságában, mint a tuning. Mindezt fokozza, hogy van többjátékos mód is, sőt mi több, az osztott képernyő lehetősége sem hiányzik a végeredményből, amelyeknek hála még hónapok múltán is érdemes lesz motorra pattanni egy kicsit.Intelligencia, nehézség:
A mesterséges intelligencia és a nehézség a Ride két sarkalatos pontja, hiszen a fejlesztők egyikkel sem remekeltek túlságosan. Példának okáért ellenfeleink bár valószerűen viszonyulnak hozzánk, olyan feltűnően jó íven veszik a kanyarokat, és viselkednek bizonyos helyzetekben, hogy az már kínos. A több napon át tartó tesztidőszak során például egyszer sem tapasztalhattunk olyat, hogy rajtunk kívül mások is elesnek, esetleg összeütköznek a pályákon, egyszóval az igazi versenyhangulat érzése néha csorbul. Kis túlzással túl steril lett a végeredmény.
Ugyanez igaz a nehézségre is, a Ride ugyanis még a számtalan beállítási lehetőség és segítség ellenére sem lett túl könnyű játék. Nagyon rá kell érezni minden motor ízére, a kanyarívekre, és le kell nyelnünk a nyilvánvaló csalást is, ami 2015-ben kiemelkedően nagy problémának tekinthető.
Hangok, zene:
A motorhangok terén ugyan meglepően jól teljesít a játék, ellenben a zenék olyan rosszak és egysíkúak lettek, hogy vélhetően még azok is kikapcsolják őket, akik amúgy szeretik a gépi zajongást.Összegzés:
A Ride a tartalom tekintetében kis híján a valaha készült legjobb motoros játéknak tekinthető, ami akár évekre előre meg is határozhatta volna a műfajt, ha a Milestone nem vállalja túl magát, és elegendő időt hagy a játékmenet finomhangolására. Így azonban hiába szerethető meg könnyedén az alkotás, a kisebb-nagyobb hibák miatt nem tudunk maradéktalanul fejet hajtani előtte. Mivel azonban mindezt leszámítva is az utóbbi évek egyik legjobb versenyjátékáról beszélünk, a témáért és a száguldásért rajongók gyűjteményéből semmiképpen sem hiányozhat!