Szekeres Viktor
Végre otthon! - Csak 3 éven aluliaknak
Az elmúlt év egyik legmeglepőbb koncepciójával aratott sikert a Dreamworks inváziós animációs filmje.
Hogy tetszett a Végre otthon!?
Az ember azt hinné, hogy manapság csak olyan animációs filmekkel lehet komolyabb sikert aratni, melyek egyszerre szólnak a gyerekek minél szélesebb rétegéhez, s a felnőttek is találnak benne poénokat. Ezek, a rengeteg popkulturális utalással töltött filmek azonban egy idő után láthatóan fárasztóvá válnak, nem egy közülük csúfosan meg is bukott. Éppen ezért volt valahol időszerű, de mindenképpen meglepő, hogy bemutatásra került az amerikai mozikban egy olyan film, amit szinte csak és kizárólag kisgyerekekre lőttek be. nem felnőttekre, nem is idősebbekre, hanem 10 éven aluliakra. Vagy talán még fiatalabbakra.
Persze mindez nem újdonság, hiszen a Lorax is sikert aratott pár éve, és a felnőtt szemmel végképp értékelhetetlen Horton is bőséggel szerzett rajongókat, azonban ez semmiképp sem volt trendnek tekinthető Hollywoodban. A poén, hogy a megcélzott korhatár inkább csak a reklámokból derülhet ki, mert a film első perceiben egy földönkívüli inváziót láthatunk. Azonban a Földet ellepő űrlények valójában semmi rosszat nem akarnak, mindössze elbújni ellenségeik elől. A földlakókat ugyan felporszívózzák, de egy sokkal jobb helyre "deportálják" őket.
A sztori főhőse egy, a "porszívózásból" kimaradó, anyukáját kereső, kissé mogorva kislány, valamint egy egyéniség űrlény, aki hihetetlenül optimista, s ezzel bizony minden társát csak idegesíti. Kettejük sorsa fonódik össze és nagyjából el is lehet képzelni, hogy miután eleinte kissé ellenségesen viszonyulnak egymáshoz, milyen közös út vár rájuk.
A film tipikusan az aranyos kategóriába esik, elég gyermekded gagekkel, elég csak az űrlények viselkedését követő színváltásokra vagy a szavak fura használatára gondolni. Ezek tipikusan óvodás poénok, nem követelnek meg sok fantáziát a készítők részéről, mégis működnek egy ilyen közegben. Mint ahogy a két főhős civódása és egymásra találása is jópofa. Természetesen a 3D tökéletesen felesleges a Végre otthon!-ban, még akkor is, ha írtak bele két jelenetet írtak, amik vizuális szinten működnek, habár sokszor látott kunsztot valósítanak meg.
A Végre otthon! történetében nulla eredetiség van, nem először és nem is másodjára látunk gyerekkel barátkozó földönkívülieket a moziban. Azonban, ha az ember ad egy kis esélyt a búvoknak, főleg Ónak, akkor azt veszi észre, hogy akad a filmben valami báj, ami miatt működik az egész, s ki tudja, talán ez is a kulcsa a sikernek. De akár működik, akár nem a Végre otthon!, nem győzzük hangsúlyozni, hogy fiatalabb gyerekeknek szól, szinte semmit sem kínál a felnőtteknek. Ami komolyan megdöbbentő, még azok után is, hogy az Öt legenda és a Madagaszkár pingvinjei így besült a Dreamworksnél. De a bevételi adatokat elnézve nekik lett igazuk.
Persze mindez nem újdonság, hiszen a Lorax is sikert aratott pár éve, és a felnőtt szemmel végképp értékelhetetlen Horton is bőséggel szerzett rajongókat, azonban ez semmiképp sem volt trendnek tekinthető Hollywoodban. A poén, hogy a megcélzott korhatár inkább csak a reklámokból derülhet ki, mert a film első perceiben egy földönkívüli inváziót láthatunk. Azonban a Földet ellepő űrlények valójában semmi rosszat nem akarnak, mindössze elbújni ellenségeik elől. A földlakókat ugyan felporszívózzák, de egy sokkal jobb helyre "deportálják" őket.
A sztori főhőse egy, a "porszívózásból" kimaradó, anyukáját kereső, kissé mogorva kislány, valamint egy egyéniség űrlény, aki hihetetlenül optimista, s ezzel bizony minden társát csak idegesíti. Kettejük sorsa fonódik össze és nagyjából el is lehet képzelni, hogy miután eleinte kissé ellenségesen viszonyulnak egymáshoz, milyen közös út vár rájuk.
A film tipikusan az aranyos kategóriába esik, elég gyermekded gagekkel, elég csak az űrlények viselkedését követő színváltásokra vagy a szavak fura használatára gondolni. Ezek tipikusan óvodás poénok, nem követelnek meg sok fantáziát a készítők részéről, mégis működnek egy ilyen közegben. Mint ahogy a két főhős civódása és egymásra találása is jópofa. Természetesen a 3D tökéletesen felesleges a Végre otthon!-ban, még akkor is, ha írtak bele két jelenetet írtak, amik vizuális szinten működnek, habár sokszor látott kunsztot valósítanak meg.
A Végre otthon! történetében nulla eredetiség van, nem először és nem is másodjára látunk gyerekkel barátkozó földönkívülieket a moziban. Azonban, ha az ember ad egy kis esélyt a búvoknak, főleg Ónak, akkor azt veszi észre, hogy akad a filmben valami báj, ami miatt működik az egész, s ki tudja, talán ez is a kulcsa a sikernek. De akár működik, akár nem a Végre otthon!, nem győzzük hangsúlyozni, hogy fiatalabb gyerekeknek szól, szinte semmit sem kínál a felnőtteknek. Ami komolyan megdöbbentő, még azok után is, hogy az Öt legenda és a Madagaszkár pingvinjei így besült a Dreamworksnél. De a bevételi adatokat elnézve nekik lett igazuk.
|
Végre otthon! (Home)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 86 perc, 2015 (6) 6 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Tim Johnson forgatókönyvíró: Tom J. Astle, Matt Ember zene: Lorne Balfe producer: Christopher Jenkins szereplők: Jim Parsons (Oh hangja) Rihanna (Tip hangja) Steve Martin (Smek kapitány hangja) Jennifer Lopez (Lucy hangja) Matt Jones (Kyle hangja) |
