Szekeres Viktor
A cipőbűvölő - Az utóbbi évek legviccesebb Adam Sandler-filmje
Rég lehetett annyit nevetni Adam Sandler-filmen, mint A cipőbűvölőn. Lehet, hogy azért, mert nem tipikus komédia volt?
Hogy tetszett A cip?b?völ??
Lehet, hogy van, akinek újdonság, de valószínűleg a többség tudja, hogy Adam Sandler nem csak tipikus "Adam Sandler-filmekben" szokott szerepelni. Az idei A cipőbűvölőn és a júliusi Pixelsen kívül ugyanis a komikus volt a főszereplője a Paul Thomas Anderson-féle Kótyagos szerelemnek, illetve az Üres városnak (előbbiért még Golden Globe-jelölést is kapott), talán nem véletlen, hogy az IMDb-n is ezen alkotások rendelkeznek a legjobb értékelésekkel a Sandler-életműből. A cipőbűvölő sajnos nem fog ezek mellé felérni.
A film története egy suszterdinasztiába született férfiról szól, aki kénytelen-kelletlen tovább viszi apja vállalkozását. A meglehetősen szürke cipészkedés közepette azonban egyszer elromlik hősünk egyik gépe, s ezért apja egyik régi masináját helyezi üzembe, ami örökre megváltoztatja az életét. Ugyanis felfedezi, hogy a régi géppel javított cipőket felvéve gazdájuk bőrébe bújhat. Ezzel pedig egy teljesen új világ és rengeteg új lehetőség tárul fel a suszter előtt.
A téma egyáltalán nem újszerű, az elmúlt évtizedekben sokféle formában láttunk ilyen történeteket, legutóbb a Dollár, kanna, szerelemben (kritikánk itt) szembesültek a hősök titkos vágyaik teljesülésének árával. Azonban a szerethető fő karakternek, valamint a jópofa, szívhez szóló megvalósításnak köszönhetően az ember hamar megfeledkezik korábbi élményeiről és azt várja, hogy ezúttal mi vagy ki fogja reprezentálni a "sötét oldalt".
A cipőbűvölő, bár bőven akad benne ziccerjelenet és komikus szituáció, összességében mégsem komédia, hanem inkább dramedy, ami nem meglepetés annak, aki ismeri a rendező, Thomas McCarthy munkásságát. Más kérdés, hogy a McCarthyt ismerők számára hatalmas csalódás lehet az anyag légiessége, súlytalansága olyan remek filmek után, mint Az állomásfőnök, A látogató vagy a némiképp ellentmondásos Győzzünk már!.
Jó hír lehet egyeseknek, hogy A cipőbűvölő azoknak is ajánlható, akik nincsenek annyira oda Adam Sandlerért. Ugyanis hiába ő a film első számú (és egyetlen) főszereplője, a sztori jellegéből adódóan egyáltalán nincs jelen sokat a vásznon, ugyanis amikor más bőrébe bújik, akkor a "mást" alakító színész kapja meg a képernyőt. És ezen "mások" némelyike ugyan jól sikerült, de sajnos hiába a teljesen különböző karakterek, egyik-másik egypoénos és igen unalmas lett, ugyanis nem adott túl sok lehetőséget a komédiára.
A cipőbűvölő jópofa film lett, tempós, szórakoztató, azonban a komolyabb tematika ellenére is teljesen súlytalan, tartalmatlan. Aki tehát az eddigi Thomas McCarthyt akarja megtalálni, az jó eséllyel csalódni fog, az pedig biztosan koppan, aki tipikus Adam Sandler-komédiára vágyik. Viszont egy szombat délutáni tévéfilmnek tökéletes A cipőbűvölő. És olykor hétvégén délutánonként is kell tévézni, nem?
A film története egy suszterdinasztiába született férfiról szól, aki kénytelen-kelletlen tovább viszi apja vállalkozását. A meglehetősen szürke cipészkedés közepette azonban egyszer elromlik hősünk egyik gépe, s ezért apja egyik régi masináját helyezi üzembe, ami örökre megváltoztatja az életét. Ugyanis felfedezi, hogy a régi géppel javított cipőket felvéve gazdájuk bőrébe bújhat. Ezzel pedig egy teljesen új világ és rengeteg új lehetőség tárul fel a suszter előtt.
A téma egyáltalán nem újszerű, az elmúlt évtizedekben sokféle formában láttunk ilyen történeteket, legutóbb a Dollár, kanna, szerelemben (kritikánk itt) szembesültek a hősök titkos vágyaik teljesülésének árával. Azonban a szerethető fő karakternek, valamint a jópofa, szívhez szóló megvalósításnak köszönhetően az ember hamar megfeledkezik korábbi élményeiről és azt várja, hogy ezúttal mi vagy ki fogja reprezentálni a "sötét oldalt".
A cipőbűvölő, bár bőven akad benne ziccerjelenet és komikus szituáció, összességében mégsem komédia, hanem inkább dramedy, ami nem meglepetés annak, aki ismeri a rendező, Thomas McCarthy munkásságát. Más kérdés, hogy a McCarthyt ismerők számára hatalmas csalódás lehet az anyag légiessége, súlytalansága olyan remek filmek után, mint Az állomásfőnök, A látogató vagy a némiképp ellentmondásos Győzzünk már!.
Jó hír lehet egyeseknek, hogy A cipőbűvölő azoknak is ajánlható, akik nincsenek annyira oda Adam Sandlerért. Ugyanis hiába ő a film első számú (és egyetlen) főszereplője, a sztori jellegéből adódóan egyáltalán nincs jelen sokat a vásznon, ugyanis amikor más bőrébe bújik, akkor a "mást" alakító színész kapja meg a képernyőt. És ezen "mások" némelyike ugyan jól sikerült, de sajnos hiába a teljesen különböző karakterek, egyik-másik egypoénos és igen unalmas lett, ugyanis nem adott túl sok lehetőséget a komédiára.
A cipőbűvölő jópofa film lett, tempós, szórakoztató, azonban a komolyabb tematika ellenére is teljesen súlytalan, tartalmatlan. Aki tehát az eddigi Thomas McCarthyt akarja megtalálni, az jó eséllyel csalódni fog, az pedig biztosan koppan, aki tipikus Adam Sandler-komédiára vágyik. Viszont egy szombat délutáni tévéfilmnek tökéletes A cipőbűvölő. És olykor hétvégén délutánonként is kell tévézni, nem?
|
A cipőbűvölő (The Cobbler)
színes, magyarul beszélő, amerikai komédia, 99 perc, 2014 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Thomas McCarthy forgatókönyvíró: Thomas McCarthy, Paul Sado zeneszerző: John Debney operatőr: W. Mott Hupfel III producer: Mary Jane Skalski szereplők: Adam Sandler (Max Simkin) Steve Buscemi (Jimmy) Dustin Hoffman (Abraham) Method Man (Ludlow) Ellen Barkin (Alexia) |
