Szekeres Viktor
Annie - Cukiság felsőfokon
Itthon mindig is népszerűek voltak a musicalek, és papíron az Annie új adaptációjával sem lehetett nagyon mellényúlni.
Hogy tetszett az Annie?
Vannak klasszikus musicalek, amikkel mozifilmes feldolgozásával az ember azt gondolná, hogy lehetetlen hibázni. Az egy képregény alapján készült Annie ugyan színpadi darabként még véletlenül sem tartozik a halhatatlanok közé, de adaptációi és dalai révén meglehetősen sokan ismerik. Így elvileg nem volt túl nehéz dolga a legújabb változat készítőinek. Már persze akkor, ha biztonságra akartak volna törekedni, ugyanis az már sokkal nagyobb kihívás volt, hogy egy olyan filmet készítsenek, ami több, mint egy puszta klón.
A vörös hajú kislányos, Rooseveltes, New Dealt emlegető kezdés jópofa és azonnal le is helyezi az új Annie alapjait: a történet a mában játszódik, kiemelt jelentőséget kapnak benne a közösségi oldalak, a főhősnek pedig ugyan nagy a haja, de mégsem vörös, s még a bőrszíne is változott. A lényeg azonban nem, hiszen még mindig egy árváról van szó, aki befogad egy rettenetesen gazdag ember, hogy némi népszerűségre tegyen szert e lépéssel.
Az Annie új változatára semmiképp sem lehet azt mondani, hogy szolgai másolat lenne, s épp ezért az eredeti darab hívei mindenképp fújni fognak, ha nem túl rugalmasak. Dalszövegek módosultak, új dalok keletkeztek, a történet némelyik szála is megváltozott, a karakterek egy részéről nem is beszélve, de összességében a mag azért jelen van, és ez a legfontosabb. Persze ugyancsak megtalálhatóak a műfajra jellemző komikus, teátrális túljátszások is, valamint akadnak jópofa vizuális gagek is, amik remekül feldobnak bizonyosok jeleneteket.
Az új Annie be- és elfogadásához kelleni fog némi rugalmasság, azonban a végeredmény mindenképpen aranyos és vicces lett, többek között Quvenzhané Wallis cukiságának és játékának, valamint a karikatúraként használt mellékszereplőknek köszönhetően. Más kérdés, hogy a nemrég A messzi dél vadjaiért Oscarra is jelölt Wallis, ami az éneklést és a táncot illeti, meglehetősen alulteljesít, maximum a közepes szintet üti meg, amit vágásokkal és hangjának manipulálásával sem lehet megfelelő szintűre javítani - éneklés terén csak Jamie Foxx kiemelkedő, de ő annyira, hogy szinte mindent kompenzál. (Más kérdés, hogy a stúdiós dalolászások miatt az első Foxx-éneklés eleinte olyan volt, mintha a popos soundtrack egyik aktuális száma szólalt volna meg a háttérben, csak később döbbenhettünk rá, hogy a filmben énekelnek.)
A fentiek ellenére kellemesen szórakoztató, bolondos, bájosan naiv limonádét kapunk, afféle ártalmatlan bohóságot, amiben még magában a nyílt színi dalolászást és a musicaleket is kifigurázzák némiképp. Aki pedig kimondottan oda van a Hard Knock Life-ért, az örülhet, mert elejétől a végéig visszatérő motívum marad, olykor igen kreatívan, ütősökkel és zörejekkel előadva. Ja, azt talán mondanunk sem kell, hogy aki nincs oda a gyerekek énekléséért (szerencsére beszélnek is benne, itt nem minden párbeszédet dalolnak el, mint mondjuk a Vadregényben), az messze kerülje el az Annie-t, hiszen a legtöbb dalt cérnahangú kislányok adják elő, minden bizonnyal az ifjú szülők legnagyobb csodálatára.
A vörös hajú kislányos, Rooseveltes, New Dealt emlegető kezdés jópofa és azonnal le is helyezi az új Annie alapjait: a történet a mában játszódik, kiemelt jelentőséget kapnak benne a közösségi oldalak, a főhősnek pedig ugyan nagy a haja, de mégsem vörös, s még a bőrszíne is változott. A lényeg azonban nem, hiszen még mindig egy árváról van szó, aki befogad egy rettenetesen gazdag ember, hogy némi népszerűségre tegyen szert e lépéssel.
Az Annie új változatára semmiképp sem lehet azt mondani, hogy szolgai másolat lenne, s épp ezért az eredeti darab hívei mindenképp fújni fognak, ha nem túl rugalmasak. Dalszövegek módosultak, új dalok keletkeztek, a történet némelyik szála is megváltozott, a karakterek egy részéről nem is beszélve, de összességében a mag azért jelen van, és ez a legfontosabb. Persze ugyancsak megtalálhatóak a műfajra jellemző komikus, teátrális túljátszások is, valamint akadnak jópofa vizuális gagek is, amik remekül feldobnak bizonyosok jeleneteket.
Az új Annie be- és elfogadásához kelleni fog némi rugalmasság, azonban a végeredmény mindenképpen aranyos és vicces lett, többek között Quvenzhané Wallis cukiságának és játékának, valamint a karikatúraként használt mellékszereplőknek köszönhetően. Más kérdés, hogy a nemrég A messzi dél vadjaiért Oscarra is jelölt Wallis, ami az éneklést és a táncot illeti, meglehetősen alulteljesít, maximum a közepes szintet üti meg, amit vágásokkal és hangjának manipulálásával sem lehet megfelelő szintűre javítani - éneklés terén csak Jamie Foxx kiemelkedő, de ő annyira, hogy szinte mindent kompenzál. (Más kérdés, hogy a stúdiós dalolászások miatt az első Foxx-éneklés eleinte olyan volt, mintha a popos soundtrack egyik aktuális száma szólalt volna meg a háttérben, csak később döbbenhettünk rá, hogy a filmben énekelnek.)
A fentiek ellenére kellemesen szórakoztató, bolondos, bájosan naiv limonádét kapunk, afféle ártalmatlan bohóságot, amiben még magában a nyílt színi dalolászást és a musicaleket is kifigurázzák némiképp. Aki pedig kimondottan oda van a Hard Knock Life-ért, az örülhet, mert elejétől a végéig visszatérő motívum marad, olykor igen kreatívan, ütősökkel és zörejekkel előadva. Ja, azt talán mondanunk sem kell, hogy aki nincs oda a gyerekek énekléséért (szerencsére beszélnek is benne, itt nem minden párbeszédet dalolnak el, mint mondjuk a Vadregényben), az messze kerülje el az Annie-t, hiszen a legtöbb dalt cérnahangú kislányok adják elő, minden bizonnyal az ifjú szülők legnagyobb csodálatára.
|
Annie
színes, magyarul beszélő, amerikai musicalkomédia, 118 perc, 2014 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Will Gluck forgatókönyvíró: Aline Brosh McKenna, Will Gluck zeneszerző: Greg Kurstin operatőr: Michael Grady producer: Jay Brown, Will Gluck, Jada Pinkett Smith, Will Smith, Jay Z szereplők: Quvenzhané Wallis (Annie) Jamie Foxx (Will Stacks) Rose Byrne (Grace) Cameron Diaz (Hannigan) Adewale Akinnuoye-Agbaje (Nash) David Zayas (Lou) Bobby Cannavale (Guy) |
