A gekkók mászási technikája által inspirált eszközzel egy 70 kilogramm súlyú ember úgy képes megmászni egy sima üvegfalat, akár a pókember.

Számtalan kísérlet foglalkozott már a gekkók páratlan mászási képességeinek megfejtésével, tapadási technikájuk nagyobb méreteken, például egy emberi kézen történő alkalmazása azonban mindig akadályokba ütközött, teljesítményvesztést eredményezve. Az amerikai Stanford egyetem emberi tenyérhez illeszkedő szilikonpárnái azonban minden méreten megőrzik tapadási erejüket.


A párnákkal a kutatók ugyanazokat a molekulák közötti vonzási és tapadási erőket bírták működésre, amiket a gekkók is használnak. Az úgynevezett van der Waals erők bár rendkívül gyengék, a hatás megsokszorozódik a gekkók ujjait borító parányi szőrszálak, szeták összességében, szilárd tapadást biztosítva.

Az elvet követve a Stanford csapata parányi csempéket, úgynevezett mikroékeket készített a van der Waals erők hasznosítására, ami végül egy, a gekkókénál is hatékonyabb száraz tapadófelületet eredményezett. A tesztek során a 70 kilogrammos mászó sikeresen küzdött le egy 3,6 méter magas függőleges üvegfalat kezein egy-egy 140 négyzetcentiméteres szilikonpárnával. A mászó több százszor teljesítette a feladatot hiba nélkül.


A fejlesztést az amerikai hadügyi kutató ügynökség, a DARPA finanszírozza Z-man programjuk keretében, melynek célja biológiai ihletésű mászóeszközök kifejlesztése a katonáknak, amivel kiválthatják a köteleket és létrákat.