Balázs Richárd
Szokatlan napfolt hatalmas kitörésekkel
Egy hét leforgása alatt hatszor is kitört az elmúlt 25 év legnagyobb napfoltja, az AR 12192. A 129.000 kilométeres átmérőjű óriáshoz hasonlót 1990 óta nem láthattunk, a folt tízszer nagyobb a Földnél. A kérdés: milyen veszélyeket tartogat számunkra?
Bolygónk légköre megvédi a felszíni életet az űridőjárástól, a nagy erejű kitörések sugárzása azonban károkat okozhat a GPS- és a rádiókommunikációban. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának (NOAA) Űridőjárás Előrejelzési Központja szerint rádiókommunikációs problémákra lehet számítani az Atlanti-óceán térségében, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában. A hét elején több helyről is beszámoltak a magas frekvenciájú rádiókapcsolatok akár egy órán át tartó kieséséről.
Lika Guhathakurta, a NASA asztrofizikusa szerint a kitörések időzítése nem meglepő. "Túl vagyunk a 11 éves ciklus csúcsán" - mondta, utalva a Nap által követett aktivitási ciklusra. "Amikor a csökkenő fázis kezdődik, akkor érkeznek a legnagyobb napfoltok és a legerősebb kitörések"
A napfolt mindezek mellett szokatlannak mondható, mivel nem produkált egyetlen koronakidobódást (CME) sem, ami több milliárd tonna anyagot lövellne ki az űrbe. Az eseményekből származó gyorsan mozgó részecskék idézik elő az északi- és déli sarkvidékek felett megjelenő fényeket. "Általánosan nézve a napfoltok 90 százaléka produkál koronakidobódásokat. Ez a napfolt egyet sem lövellt ki, ezért nem tapasztalunk északi fényeket vagy nagy mágneses viharokat" - tette hozzá Guhathakurta.
Erre a furcsa kettősségre jelenleg nincs magyarázat. "Előfordulhatnak nagy kitörések koronakidobódás nélkül is, CME-k azonban nem léteznek napkitörések nélkül" - magyarázta Mathew Owen, a brit Reading Egyetem meteorológusa, aki szerint várhatóak koronakidobódások, amint az AR 12192 átfordul a Nap másik oldalára.
A NASA rendelkezik a megfelelő eszközzel a rejtély felgöngyölítésére. A Goddard Űrrepülési Központ által üzemeltetett STEREO (Solar Terrestrial Relations Observatory) segítségével a napfizikusok nyomon követhetik a hatalmas napfoltot, miközben végig vándorol a Nap körül, kikerülve a Föld látószögéből.
Bolygónk légköre megvédi a felszíni életet az űridőjárástól, a nagy erejű kitörések sugárzása azonban károkat okozhat a GPS- és a rádiókommunikációban. Az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatalának (NOAA) Űridőjárás Előrejelzési Központja szerint rádiókommunikációs problémákra lehet számítani az Atlanti-óceán térségében, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában. A hét elején több helyről is beszámoltak a magas frekvenciájú rádiókapcsolatok akár egy órán át tartó kieséséről.
Lika Guhathakurta, a NASA asztrofizikusa szerint a kitörések időzítése nem meglepő. "Túl vagyunk a 11 éves ciklus csúcsán" - mondta, utalva a Nap által követett aktivitási ciklusra. "Amikor a csökkenő fázis kezdődik, akkor érkeznek a legnagyobb napfoltok és a legerősebb kitörések"
A napfolt mindezek mellett szokatlannak mondható, mivel nem produkált egyetlen koronakidobódást (CME) sem, ami több milliárd tonna anyagot lövellne ki az űrbe. Az eseményekből származó gyorsan mozgó részecskék idézik elő az északi- és déli sarkvidékek felett megjelenő fényeket. "Általánosan nézve a napfoltok 90 százaléka produkál koronakidobódásokat. Ez a napfolt egyet sem lövellt ki, ezért nem tapasztalunk északi fényeket vagy nagy mágneses viharokat" - tette hozzá Guhathakurta.
Erre a furcsa kettősségre jelenleg nincs magyarázat. "Előfordulhatnak nagy kitörések koronakidobódás nélkül is, CME-k azonban nem léteznek napkitörések nélkül" - magyarázta Mathew Owen, a brit Reading Egyetem meteorológusa, aki szerint várhatóak koronakidobódások, amint az AR 12192 átfordul a Nap másik oldalára.
A NASA rendelkezik a megfelelő eszközzel a rejtély felgöngyölítésére. A Goddard Űrrepülési Központ által üzemeltetett STEREO (Solar Terrestrial Relations Observatory) segítségével a napfizikusok nyomon követhetik a hatalmas napfoltot, miközben végig vándorol a Nap körül, kikerülve a Föld látószögéből.