MTI
Az első ypres-i csata centenáriumáról emlékeztek meg Belgiumban
Az első világháború egyik nagy ütközetének, az úgynevezett első ypres-i - német nevén: yperni - csatának, azon belül az Yser folyó menti síkság belga részről történt elárasztásának a centenáriumáról emlékeztek meg Belgiumban a belga királyi család és külföldi közméltóságok, köztük Áder János magyar köztársasági elnök részvételével.
Az első világháború során ebben az 1914 októberében és novemberében dúlt csatában alakult ki először úgynevezett állóháború a francia-brit antant szövetség és a német császári csapatok között, ami egy idő után lényegében az egész nyugati frontot jellemezte, és eltartott egészen 1918-ig, a háború végéig. Albert belga király 1914. október 25-én a német áttörés megakadályozása érdekében elrendelte a zsilipek kinyitását Nieuwportnál. A betörő tengervíz fokozatosan elárasztotta az Yser folyó és a Diksmuide–Nieuwpoort vasútvonal töltése közötti, alacsonyan fekvő területet, amely október 29-én arra kényszerítette a német 4. hadsereget, hogy visszavonuljon, és a támadás súlypontját Ypres környékére helyezze át. Diksmuide városát november 10-én elfoglalták a németek, de Nieuwpoort a háború során végig belga kézen maradt.
A zsilipek megnyitása, az Yser-síkság elárasztása megtorpanásra késztette ugyan a németeket, de jelentős emberáldozatot követelt belga oldalon is - főként a lövészárkokból időben távozni nem tudó flamand közkatonák körében. Az akkori belga tisztikar - és különösen a főtiszti kar - zömmel francia ajkú volt, így aztán sok holland nyelvű flamandban keserű érzések maradtak hátra a történtek nyomán. Az első ypres-i csata végül is a németek számára taktikai győzelemmel, de stratégiai vereséggel zárult. A németek előrenyomultak ugyan, de képtelenek voltak elfoglalni a La Manche csatorna Angliával szembeni partvidékét: az antant katonái és a velük vállvetve harcoló belga erők szilárd védelmi vonalat alakítottak ki a tengertől 50-60 kilométer távolságban.
Az antant szemszögéből nézve ugyanakkor - bár sikerült megelőzni a csatornapart német kézre kerülését - a csapatok a két hónapig tartó folyamatos visszavonulás, harc és átcsoportosítások következtében teljesen kimerültek és súlyos veszteségeket szenvedtek. Akadozott az utánpótlás, az angol katonák francia parasztok házait fosztogatták. Angliából és a francia gyarmatokról azonban idővel folyamatossá váltak a szállítmányok, és csapaterősítések is érkeztek, így a helyzet lassan normalizálódott.
Az első yperni csatában a németek még nem vetették be a klórgázt - ez, vagyis a vegyi hadviselés globális nyitánya csak 1915 áprilisában, az úgynevezett második yperni csatában következett be. A keddi ünnepi megemlékezés két helyszínen zajlott: a részvevők délután először a tengerpart közelében található Nieuwpoortban, az I. Albert király emlékműnél gyűltek össze, majd Ypres-be, az ottani emlékkapuhoz vonultak át. A program a Flanders Fields múzeum megtekintésével, majd az ypres-i városházán fogadással folytatódott, végül este a város katedrálisában emlékkoncerttel zárult.
Ünnepi beszédében Angela Merkel német kancellár kegyelettel adózott az elesettek emléke előtt, és méltatta azt a tényt, hogy a németek által száz évvel ezelőtt lerohant Belgium fővárosa ma az Európai Unió intézményeinek ad otthont. Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy ma még nem érvényesül teljesen és visszavonhatatlanul az egységes és békés Európa eszméje, miként azt az ukrajnai események is mutatják.
Az első világháború során ebben az 1914 októberében és novemberében dúlt csatában alakult ki először úgynevezett állóháború a francia-brit antant szövetség és a német császári csapatok között, ami egy idő után lényegében az egész nyugati frontot jellemezte, és eltartott egészen 1918-ig, a háború végéig. Albert belga király 1914. október 25-én a német áttörés megakadályozása érdekében elrendelte a zsilipek kinyitását Nieuwportnál. A betörő tengervíz fokozatosan elárasztotta az Yser folyó és a Diksmuide–Nieuwpoort vasútvonal töltése közötti, alacsonyan fekvő területet, amely október 29-én arra kényszerítette a német 4. hadsereget, hogy visszavonuljon, és a támadás súlypontját Ypres környékére helyezze át. Diksmuide városát november 10-én elfoglalták a németek, de Nieuwpoort a háború során végig belga kézen maradt.
A zsilipek megnyitása, az Yser-síkság elárasztása megtorpanásra késztette ugyan a németeket, de jelentős emberáldozatot követelt belga oldalon is - főként a lövészárkokból időben távozni nem tudó flamand közkatonák körében. Az akkori belga tisztikar - és különösen a főtiszti kar - zömmel francia ajkú volt, így aztán sok holland nyelvű flamandban keserű érzések maradtak hátra a történtek nyomán. Az első ypres-i csata végül is a németek számára taktikai győzelemmel, de stratégiai vereséggel zárult. A németek előrenyomultak ugyan, de képtelenek voltak elfoglalni a La Manche csatorna Angliával szembeni partvidékét: az antant katonái és a velük vállvetve harcoló belga erők szilárd védelmi vonalat alakítottak ki a tengertől 50-60 kilométer távolságban.
Az antant szemszögéből nézve ugyanakkor - bár sikerült megelőzni a csatornapart német kézre kerülését - a csapatok a két hónapig tartó folyamatos visszavonulás, harc és átcsoportosítások következtében teljesen kimerültek és súlyos veszteségeket szenvedtek. Akadozott az utánpótlás, az angol katonák francia parasztok házait fosztogatták. Angliából és a francia gyarmatokról azonban idővel folyamatossá váltak a szállítmányok, és csapaterősítések is érkeztek, így a helyzet lassan normalizálódott.
Az első yperni csatában a németek még nem vetették be a klórgázt - ez, vagyis a vegyi hadviselés globális nyitánya csak 1915 áprilisában, az úgynevezett második yperni csatában következett be. A keddi ünnepi megemlékezés két helyszínen zajlott: a részvevők délután először a tengerpart közelében található Nieuwpoortban, az I. Albert király emlékműnél gyűltek össze, majd Ypres-be, az ottani emlékkapuhoz vonultak át. A program a Flanders Fields múzeum megtekintésével, majd az ypres-i városházán fogadással folytatódott, végül este a város katedrálisában emlékkoncerttel zárult.
Ünnepi beszédében Angela Merkel német kancellár kegyelettel adózott az elesettek emléke előtt, és méltatta azt a tényt, hogy a németek által száz évvel ezelőtt lerohant Belgium fővárosa ma az Európai Unió intézményeinek ad otthont. Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy ma még nem érvényesül teljesen és visszavonhatatlanul az egységes és békés Európa eszméje, miként azt az ukrajnai események is mutatják.