Gyurkity Péter
10 éven belül jöhet a kompakt fúziós erőmű
A Lockheed saját fejlesztése egy évtized múlva elkészülhet, ám a szakértők kétségeiket fejezték ki a bejelentéssel kapcsolatban.
A fúziós reaktorok az energiatermelési technológiák következő generációját jelentik, legalábbis egyelőre az elmélet terén, mivel eddig senkinek nem sikerült igazolnia, hogy az elképzelés valóban működhet és életképes alternatívát hozhat létre a jelenleg meglévő erőművekkel szemben. A Lockheed csapata most egy kompakt megoldást ígér, amely szerintük egyetlen évtized alatt elkészülhet.
A cég hivatalos oldalán részletes információval állnak az érdeklődők rendelkezésére, akik ebből megtudhatják, hogy a meglehetősen kicsiny, mindössze tucatnyi emberből álló kutatócsoport egy olyan kompakt, akár egy teherautóra felférő fúziós reaktoron dolgozik, amely a jelenleg tervezett példányokhoz képest tízszer hatékonyabb, ezzel pedig komoly áttörést ígér a területen belül. Az általuk Compact Fusion Reactor (CFR) névre keresztelt megoldás a korábban megálmodott alapokra épül, lítium és tengervíz felhasználásával, extrém körülmények között érnék el a hidrogénatomok fúzióját, az ebből keletkező energiát pedig elektromos árammá alakítanák át. A külső szakértők nem is ezen alapötlet, hanem a megvalósítás eddig megismert részletei miatt kétkednek.
A jelenleg tervezés, illetve építés alatt álló reaktorok, így például az International Thermonuclear Experimental Reactor (ITER), amely a maga 23 ezer tonnás kivitelében jó esetben az évszázad közepére készülhet el, a felhasznált speciális anyagok, illetve a hatalmas fizikai méret miatt óriási beruházást igényelnek. A Lockheed megoldása éppen itt hozhat áttörést, ám többen kiemelik, hogy az elképzeléssel számos probléma akad.
Maga az ötlet nem új, hasonló projektek már korábban is megjelentek, ezekből azonban semmi nem valósult meg, a mostani terv pedig jó néhány ponton bizonyul támadhatónak. Hiába ígérik például a plazma megfelelő kezelését az esetleges kitörésekkel szemben hatékonyabban fellépő elektromágnesek révén (ezek egy összepréselt rugó mintájára fokozott erővel nyomnák vissza a megfelelő formából kitörni kívánó, több millió fokos plazmát), ha a szupravezetőkből álló elektromágneses tekercsek a belső kamrában helyezkednek el. Ezek ugyanis speciális védelmet igényelnek a szinte elképzelhetetlen forrósággal szemben, ez az MIT szakértői szerint egy 1 méter, de legalább 77 centiméter vastag burkolatot jelent, aminek alkalmazásával a meghirdetett 7 méter helyett rögtön 18 méterre ugrana a kompakt reaktor szélessége.
A fejlesztőcsapat vezetője szerint az eddigi kudarcok hasznosnak bizonyulhatnak, mivel immár 60 év tapasztalataira támaszkodhatnak, ám mások kétségbe vonják, hogy egy ilyen kompakt megoldással sikerülhet a nettó energiatermelés. Természetesen nem zárják ki egy előre nem látott, óriási áttörés lehetőségét, de a külső szakértők ezúttal nem igazán bíznak ebben.
A fúziós reaktorok az energiatermelési technológiák következő generációját jelentik, legalábbis egyelőre az elmélet terén, mivel eddig senkinek nem sikerült igazolnia, hogy az elképzelés valóban működhet és életképes alternatívát hozhat létre a jelenleg meglévő erőművekkel szemben. A Lockheed csapata most egy kompakt megoldást ígér, amely szerintük egyetlen évtized alatt elkészülhet.
A cég hivatalos oldalán részletes információval állnak az érdeklődők rendelkezésére, akik ebből megtudhatják, hogy a meglehetősen kicsiny, mindössze tucatnyi emberből álló kutatócsoport egy olyan kompakt, akár egy teherautóra felférő fúziós reaktoron dolgozik, amely a jelenleg tervezett példányokhoz képest tízszer hatékonyabb, ezzel pedig komoly áttörést ígér a területen belül. Az általuk Compact Fusion Reactor (CFR) névre keresztelt megoldás a korábban megálmodott alapokra épül, lítium és tengervíz felhasználásával, extrém körülmények között érnék el a hidrogénatomok fúzióját, az ebből keletkező energiát pedig elektromos árammá alakítanák át. A külső szakértők nem is ezen alapötlet, hanem a megvalósítás eddig megismert részletei miatt kétkednek.
A jelenleg tervezés, illetve építés alatt álló reaktorok, így például az International Thermonuclear Experimental Reactor (ITER), amely a maga 23 ezer tonnás kivitelében jó esetben az évszázad közepére készülhet el, a felhasznált speciális anyagok, illetve a hatalmas fizikai méret miatt óriási beruházást igényelnek. A Lockheed megoldása éppen itt hozhat áttörést, ám többen kiemelik, hogy az elképzeléssel számos probléma akad.
Maga az ötlet nem új, hasonló projektek már korábban is megjelentek, ezekből azonban semmi nem valósult meg, a mostani terv pedig jó néhány ponton bizonyul támadhatónak. Hiába ígérik például a plazma megfelelő kezelését az esetleges kitörésekkel szemben hatékonyabban fellépő elektromágnesek révén (ezek egy összepréselt rugó mintájára fokozott erővel nyomnák vissza a megfelelő formából kitörni kívánó, több millió fokos plazmát), ha a szupravezetőkből álló elektromágneses tekercsek a belső kamrában helyezkednek el. Ezek ugyanis speciális védelmet igényelnek a szinte elképzelhetetlen forrósággal szemben, ez az MIT szakértői szerint egy 1 méter, de legalább 77 centiméter vastag burkolatot jelent, aminek alkalmazásával a meghirdetett 7 méter helyett rögtön 18 méterre ugrana a kompakt reaktor szélessége.
A fejlesztőcsapat vezetője szerint az eddigi kudarcok hasznosnak bizonyulhatnak, mivel immár 60 év tapasztalataira támaszkodhatnak, ám mások kétségbe vonják, hogy egy ilyen kompakt megoldással sikerülhet a nettó energiatermelés. Természetesen nem zárják ki egy előre nem látott, óriási áttörés lehetőségét, de a külső szakértők ezúttal nem igazán bíznak ebben.