Törökország déli részén soha ki nem alvó tüzek égnek. A lángok évezredek óta jelen vannak, egykor a tengerészek tájékozódtak segítségükkel éjszakánként, ma turistalátványosság, a tápláló metánforrás azonban mindeddig rejtély volt.

A szivárgó gáz több tucat fél méter magas lángot táplál, melyeket Yanartasnak, magyarul "lángoló kőnek" neveznek. Állítólag ezek a lángok inspirálták Homéroszt a tűzokádó oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú kiméra kitalálásában az Iliász című művéhez. A lángokat fenntartó üzemanyag nem biológiai forrásból ered, eredete azonban mindeddig rejtély volt, mivel az abiotikus, vagyis élettelen metán elméletileg csak a Yanartasnál jóval magasabb hőmérsékleti körülmények között alakulhat ki.

Giuseppe Etiope, a római Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai intézet munkatársa megtalálta a választ. Artur Ionescuval, a romániai Babes-Bolyai Egyetem kutatójával közösen kimutatták egy ritka fém, a könnyű platinafémek közé tartozó ruténium jelenlétét a közel 5000 négyzetméteres terület vulkáni kőzeteiben, ami katalizátorként viselkedhet, lehetővé téve a metán 100 Celsius fok alatti kialakulását, ami hasonló a Yanartas hőmérsékleteihez.

"Ezek az eredmények bizonyítják, hogy az abiotikus metántermelés lehetséges sokkal alacsonyabb hőmérsékleten is az általánosan feltételezettnél" - foglalta össze a tapasztalatokat Michael Whiticar, a kanadai Victoria Egyetem tudósa.

A kísérlet elsőként bizonyította be, hogy az oxidációs reakciókban katalizátorként előszeretettel használt ruténium kezeletlen formája képes a Yanartas-lángok esetében tapasztaltaknak megfelelően viselkedni. "Jelentős mennyiségű abiotikus metán lehet a világ más területein is" - tette hozzá Etiope. "A szénhidrogének egy új forrása tárulhat fel előttünk"