Szekeres Viktor
Oculus - Az év legjobb horrorja
Az idei, értelmes horrorfilmekben igen szegény évben kifejezetten felüdülés volt látni egy ötletes és jól kivitelezett alkotást is.
Az Oculus első pillantásra egy klasszikus kísértetházas filmnek tűnik, s talán másodikra is, még az előzetesek is valami effélét sugallnak, holott teljesen másról van szó. Mármint nem klasszikusról és kísértetésről - ház azért van benne. A történet egy 21 éves korában az elmegyógyintézetből kikerülő fiúról szól, aki gyerekkorában művelt valami szörnyűséget. Amikor azonban önmagát is gyógyultnak hiszi és kilép az intézmény ajtaján, a nővére várja és elkezd zagyválni valamit arról, hogy ideje betartani a gyerekkorukban egymásnak tett ígéretet. A következő pillanatban pedig a srác egykori házuk dolgozószobájában találja magát egy szép kivitelezésű tükör mellett.
A történetről nem is érdemes többet elárulni, hiszen az egész film lényege a sztori. Szép fokozatosan ismerjük meg ugyanis azt, hogy mi történt 11 éve, aminek hatására a főhős elmegyógyintézetben kötött ki, s hogy a történtek milyen következményekkel járnak a jelenben. Az persze elég hamar kiderül, hogy valami szörnyűséggel volt dolga a múltban a testvéreknek, s hogy a már említett tükör kulcsszerepet játszik mindebben.
Az Oculus nem csak a párhuzamos történetmesélés tekintetében van jól felépítve, hanem az információk adagolása is nagyon okosan történik benne. Eleinte a néző is csak értetlenül néz maga elé a látottak és hallottak hatására, mint Tim, a történet főhőse, de ahogy telik az idő úgy kristályosodik ki a kép, úgy áll össze a puzzle, úgy értjük meg, hogy mi történt a múltban, s hogy mi is folyik a jelenben. És így marad mindvégig érdekes a film, még azokban a pillanatokban is, amikor nem annyira feszült vagy mozgalmas.
Az Oculus nem lesz mérföldkő a zsánerben, de valamibe nagyon beletrafáltak a készítők, hiszen remekül működik a végeredmény. A párhuzamos sztori mesélés igen ügyes, ráadásul a nézőt is kellemes kihívás elé állítja, s ezúttal kivételesen az sem okoz gondot, ha a végére karakterekhez hasonlóan mi is kicsit megzavarodunk a látottak hatására, ha mi sem tudjuk, hogy mi a tévképzet és mi a valóság. És mindehhez csak némi ötlet kellett, egy kevés kreativitás a készítők részéről, no meg intelligencia.
A film semmiképpen sem az egyszeri moziba járót fogja megnyerni, az Oculus értékeléséhez egy fokkal több kell. Szó se róla, vannak tipikus kunsztok és ijesztgetések is a filmben, de a váratlan megoldásai és kiszámíthatatlan húzásai ezeket többszörösen is kompenzálják. Az már más kérdés, hogy mindennek ellenére az olyan, újrahasznosított iparos munkák aratják a hatalmas sikereket, mint A démonok között, míg az Oculus esetében már akkor is örülhetünk, ha elkészül egy csak DVD-re kiadott második rész.
Az Oculus első pillantásra egy klasszikus kísértetházas filmnek tűnik, s talán másodikra is, még az előzetesek is valami effélét sugallnak, holott teljesen másról van szó. Mármint nem klasszikusról és kísértetésről - ház azért van benne. A történet egy 21 éves korában az elmegyógyintézetből kikerülő fiúról szól, aki gyerekkorában művelt valami szörnyűséget. Amikor azonban önmagát is gyógyultnak hiszi és kilép az intézmény ajtaján, a nővére várja és elkezd zagyválni valamit arról, hogy ideje betartani a gyerekkorukban egymásnak tett ígéretet. A következő pillanatban pedig a srác egykori házuk dolgozószobájában találja magát egy szép kivitelezésű tükör mellett.
A történetről nem is érdemes többet elárulni, hiszen az egész film lényege a sztori. Szép fokozatosan ismerjük meg ugyanis azt, hogy mi történt 11 éve, aminek hatására a főhős elmegyógyintézetben kötött ki, s hogy a történtek milyen következményekkel járnak a jelenben. Az persze elég hamar kiderül, hogy valami szörnyűséggel volt dolga a múltban a testvéreknek, s hogy a már említett tükör kulcsszerepet játszik mindebben.
Az Oculus nem csak a párhuzamos történetmesélés tekintetében van jól felépítve, hanem az információk adagolása is nagyon okosan történik benne. Eleinte a néző is csak értetlenül néz maga elé a látottak és hallottak hatására, mint Tim, a történet főhőse, de ahogy telik az idő úgy kristályosodik ki a kép, úgy áll össze a puzzle, úgy értjük meg, hogy mi történt a múltban, s hogy mi is folyik a jelenben. És így marad mindvégig érdekes a film, még azokban a pillanatokban is, amikor nem annyira feszült vagy mozgalmas.
Az Oculus nem lesz mérföldkő a zsánerben, de valamibe nagyon beletrafáltak a készítők, hiszen remekül működik a végeredmény. A párhuzamos sztori mesélés igen ügyes, ráadásul a nézőt is kellemes kihívás elé állítja, s ezúttal kivételesen az sem okoz gondot, ha a végére karakterekhez hasonlóan mi is kicsit megzavarodunk a látottak hatására, ha mi sem tudjuk, hogy mi a tévképzet és mi a valóság. És mindehhez csak némi ötlet kellett, egy kevés kreativitás a készítők részéről, no meg intelligencia.
A film semmiképpen sem az egyszeri moziba járót fogja megnyerni, az Oculus értékeléséhez egy fokkal több kell. Szó se róla, vannak tipikus kunsztok és ijesztgetések is a filmben, de a váratlan megoldásai és kiszámíthatatlan húzásai ezeket többszörösen is kompenzálják. Az már más kérdés, hogy mindennek ellenére az olyan, újrahasznosított iparos munkák aratják a hatalmas sikereket, mint A démonok között, míg az Oculus esetében már akkor is örülhetünk, ha elkészül egy csak DVD-re kiadott második rész.
|
Oculus
színes, feliratos, amerikai horror, 104 perc, 2013 18 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Mike Flanagan forgatókönyvíró: Mike Flanagan, Jeff Howard operatőr: Michael Fimognari zene: The Newton Brothers producer: Marc D. Evans, Trevor Macy szereplők: Karen Gillan (Kaylie Russell) Brenton Thwaites (Tim Russell) Katee Sackhoff (Marie Russell) Rory Cochrane (Alan Russell) Annalise Basso (a fiatal Kaylie) Garrett Ryan (a fiatal Tim) James Lafferty (Michael Dumont) |
