Berta Sándor
20 éves az okostelefon
Az első okostelefont még személyi digitális asszisztensnek nevezték, de kitűnt a többi termék közül.
1994-ben jelent meg az az eszköz, amit az első okostelefonnak lehet nevezni. A Simon nevű készüléket az IBM dobta piacra és nem aratott nagy sikert, ennek ellenére mérföldkőnek tekinthető és már rendelkezett azokkal a funkciókkal, amik a mai modelleket jellemzik.
A Simon fő egysége egy 16 MHz órajelű System-on-Chip volt és az MS-DOS különleges verziója futott rajta. A termék egyesítette magában a mobiltelefon és a PDA funkcióit, valamint az érintőképernyőt. A korabeli nyomtatott sajtó többnyire PDA-ként írt róla. A mai okostelefonokkal ellentétben nem tudott vezeték nélküli kapcsolaton keresztül csatlakozni az internethez, viszont az SMS-ek mellett faxokat is tudott küldeni, illetve fogadni. Emellett lehetőség volt elektronikus levelek küldésére és fogadására, ehhez a beépített modemmel és telefonkábellel csatlakozni kellett a Lotus CC:Mailt használó szerverhez.
A Simon kezelőfelülete ikonokra és ablakokra épült, az érintőképernyőt vagy az ujjakkal vagy a csomagban lévő toll segítségével lehetett használni, a kijelző azonban nem kapacitív, hanem rezisztív volt. A készülékre PCMCIA-kártyán megjelent különböző alkalmazásokat lehetett telepíteni, azonban ilyenből nem sok volt, hiszen mivel a Simonból csupán 50 000 darabot adtak el, ezért a fejlesztők számára nem számított jelentős piacnak.
A készülék súlya több mint 500 gramm volt, a hossza 23 cm és a nikkel-kadmium akkumulátort használt. Az üzemidő egy óra volt. Rendszerchipje az NEC Vadem-sorozatán alapult, amit kiegészített a grafikus egység és számos csatlakozó. A legfontosabb jellemzőjének azonban az x86-kompatibilitás számított, s ez lehetővé tette az Embedded-DOS alkalmazását. A Simon 2 éves szerződéssel 600 dollárba, míg szerződés nélkül 1100 dollárba került. Az eszközt kevesebb, mint egy évig lehetett megvásárolni, utódja nem volt. A Microsoft létrehozott egy oldalt, ahol a technikai specifikációk mellett számos leírás, többek között a kézikönyv is megtalálható.
1994-ben jelent meg az az eszköz, amit az első okostelefonnak lehet nevezni. A Simon nevű készüléket az IBM dobta piacra és nem aratott nagy sikert, ennek ellenére mérföldkőnek tekinthető és már rendelkezett azokkal a funkciókkal, amik a mai modelleket jellemzik.
A Simon fő egysége egy 16 MHz órajelű System-on-Chip volt és az MS-DOS különleges verziója futott rajta. A termék egyesítette magában a mobiltelefon és a PDA funkcióit, valamint az érintőképernyőt. A korabeli nyomtatott sajtó többnyire PDA-ként írt róla. A mai okostelefonokkal ellentétben nem tudott vezeték nélküli kapcsolaton keresztül csatlakozni az internethez, viszont az SMS-ek mellett faxokat is tudott küldeni, illetve fogadni. Emellett lehetőség volt elektronikus levelek küldésére és fogadására, ehhez a beépített modemmel és telefonkábellel csatlakozni kellett a Lotus CC:Mailt használó szerverhez.
A Simon kezelőfelülete ikonokra és ablakokra épült, az érintőképernyőt vagy az ujjakkal vagy a csomagban lévő toll segítségével lehetett használni, a kijelző azonban nem kapacitív, hanem rezisztív volt. A készülékre PCMCIA-kártyán megjelent különböző alkalmazásokat lehetett telepíteni, azonban ilyenből nem sok volt, hiszen mivel a Simonból csupán 50 000 darabot adtak el, ezért a fejlesztők számára nem számított jelentős piacnak.
A készülék súlya több mint 500 gramm volt, a hossza 23 cm és a nikkel-kadmium akkumulátort használt. Az üzemidő egy óra volt. Rendszerchipje az NEC Vadem-sorozatán alapult, amit kiegészített a grafikus egység és számos csatlakozó. A legfontosabb jellemzőjének azonban az x86-kompatibilitás számított, s ez lehetővé tette az Embedded-DOS alkalmazását. A Simon 2 éves szerződéssel 600 dollárba, míg szerződés nélkül 1100 dollárba került. Az eszközt kevesebb, mint egy évig lehetett megvásárolni, utódja nem volt. A Microsoft létrehozott egy oldalt, ahol a technikai specifikációk mellett számos leírás, többek között a kézikönyv is megtalálható.