Ötvös Tibor
Az év filmje lehet a Barbie
Nagy meglepetésre a Barbie-film nem egy ostoba vígjáték lett, hanem egy nagyon komoly érzelmi hullámvasút, benne egy zseniális Ken-nel.
Ha most gyorsan végig nézek az idei év eddigi mozis bemutatóin, akkor elég vegyes a felhozatal. A Villám csúnya bukta (megérdemelten), az Indiana Jones és a Sors tárcsája szintén nem találta meg a közönségét, a Transformers feltámadása sem hozta el a megváltást. Miközben a Mission: Impossible 7 megmutatta, hogyan kell menet közben stílusosan rebootolni egy szériát, a Galaxis őrzői 3 és a Pókember: A pókverzumon át pedig mesterien oktatott ki mindenkit arról, hogy milyen is 2023-ban egy jó szuperhős film.
A Barbie-film kapcsán semmilyen elvárásom nem volt, mert nem éreztem magam a célközönség részének. Majd jött a bemutató és már az első perctől azt éreztem, hogy ez valami más. Nem egy ostoba vígjáték, Bűbáj vagy hasonló, ami a "főszereplő átlép a valós világba" klisét puffogtatja el, hanem egy egészen komoly tükröt tart a társadalom elé. Bár sokan majd a női egyenjogúság pajzsára emelik a filmet, nagyobbat nem is tévedhetnének.
Barbieland a tökéletes világ - annak, akit Barbie-nak hívnak. Sztereotip Barbie boldogan éli a mindennapjait: mindig boldogan kel, tökéletes a reggelije és a tusolójában lévő láthatatlan víz hőmérséklete, Ken pedig mindent megtesz, hogy megszerezze hősnőnk figyelmét. Szóval minden szipi-szupi számára, míg egy csajos estén a halál gondolata át nem járja. És ezzel kezdenek elromlani a tökéletes dolgok, így elmegy a való világba kideríteni, mi lehet a baj. Eddig nagyjából olyan, mint Az utolsó akcióhős, de szerencsére a forgatókönyvet író Noah Baumbach nem véletlen kapott már több Oscar-jelölést és neje, Greta Gerwig szintén triplázott már jelöléseket tekintve.
Barbie sztorijának csak egy részét képezi az a vonal, hogy Los Angelesbe, a Mattel székházába látogat el Barbie és Ken, ahol egyébként utóbbi megtapasztalja a patriarchátus társadalmat. Maga a film képi világa egész egyszerűen zseniális. Barbieland valóban úgy fest, mintha a helyi játékboltból leemelt házakat, autókat és környezetet látnánk és a babák mozgásával kapcsolatban is hatalmas poénokat lőnek el. Mindennek a közepén ott van Sztereotip Barbie, akit Margot Robbie hoz lehengerlő módon. Az, ahogy a sztereotip szőke cicababából átmegy egy érzelmeket megélő nővé, tökéletes. Nem tudom elképzelni, hogy mellőzni lehet az alakítását az idei Oscar-gálán.
Aki azonban simán ellopja a show-t, az Ken, azaz Ryan Gosling. A folyamatosan Barbie figyelmét kereső, majd a való világban a "férfiuralom" hatására megváltozó figura lemos mindenkit a színről és talán élete legjobb alakítását nyújtja a színész. Minden, a vásznon töltött pillanata aranyat ér és hozzá fűződnek a legnagyobb poénok is. Mert a Barbie egy kimondottan jó humorú film, melynek bizonyos részein a könnyeinket törölgetjük majd a nevetéstől, máskor pedig a sírástól, hiszen képes a jól elhelyezett poénok ellenére (nagyjából tízből kilenc működik) komoly drámai történetet elmesélni.
A női és férfi szerepek a világban, az ideális állapot, az elengedés, a társadalmi problémák elnyomása mind mind itt vannak. És mindez egy olyan filmben, ahol az egyik kiinduló pont a narancsbőr megjelenése a babavilágban. Akit egyébként zavar a túl sok pink és fél attól, hogy egy feminista kiáltványt lát majd a vásznon, azt megnyugtathatom. Bár vannak érdekes mondatok a filmben, de mégis nagyon a helyén kezel mindent a történet és a rendező. Apropó rendezés: Gerwig mindenképpen megérdemel egy jelölést, a színészek instruálása és az egész rendezés miatt.
Ki kell még térni a mellékszereplőkre is: Will Ferrell, mint a Mattel cég vezetője vagy Kate McKinnon Furcsa Barbie-ja mind emlékezetes alakok és valóban hozzátesznek a cselekményhez. A filmben elhangzik három dal is, de ezek mind részei a cselekménynek, így nem nevezhető musicalnek - teszem hozzá, hogy szerencsére.
Így visszaolvasva számomra is meglepetés, hogy milyen pozitív élményt okozott számomra a Barbie. A humora, a vizualitása, a mondanivalója, a színészi játék mind egy magasabb ligába emeli a filmet, mint ahova azt eredetileg tettem. A hype egyébként engem teljesen elkerült, így semmi hatása nem volt, szimplán csak az év egyik legjobb filmje lett a Barbie!9/10
Ha most gyorsan végig nézek az idei év eddigi mozis bemutatóin, akkor elég vegyes a felhozatal. A Villám csúnya bukta (megérdemelten), az Indiana Jones és a Sors tárcsája szintén nem találta meg a közönségét, a Transformers feltámadása sem hozta el a megváltást. Miközben a Mission: Impossible 7 megmutatta, hogyan kell menet közben stílusosan rebootolni egy szériát, a Galaxis őrzői 3 és a Pókember: A pókverzumon át pedig mesterien oktatott ki mindenkit arról, hogy milyen is 2023-ban egy jó szuperhős film.
A Barbie-film kapcsán semmilyen elvárásom nem volt, mert nem éreztem magam a célközönség részének. Majd jött a bemutató és már az első perctől azt éreztem, hogy ez valami más. Nem egy ostoba vígjáték, Bűbáj vagy hasonló, ami a "főszereplő átlép a valós világba" klisét puffogtatja el, hanem egy egészen komoly tükröt tart a társadalom elé. Bár sokan majd a női egyenjogúság pajzsára emelik a filmet, nagyobbat nem is tévedhetnének.
Barbieland a tökéletes világ - annak, akit Barbie-nak hívnak. Sztereotip Barbie boldogan éli a mindennapjait: mindig boldogan kel, tökéletes a reggelije és a tusolójában lévő láthatatlan víz hőmérséklete, Ken pedig mindent megtesz, hogy megszerezze hősnőnk figyelmét. Szóval minden szipi-szupi számára, míg egy csajos estén a halál gondolata át nem járja. És ezzel kezdenek elromlani a tökéletes dolgok, így elmegy a való világba kideríteni, mi lehet a baj. Eddig nagyjából olyan, mint Az utolsó akcióhős, de szerencsére a forgatókönyvet író Noah Baumbach nem véletlen kapott már több Oscar-jelölést és neje, Greta Gerwig szintén triplázott már jelöléseket tekintve.
Barbie sztorijának csak egy részét képezi az a vonal, hogy Los Angelesbe, a Mattel székházába látogat el Barbie és Ken, ahol egyébként utóbbi megtapasztalja a patriarchátus társadalmat. Maga a film képi világa egész egyszerűen zseniális. Barbieland valóban úgy fest, mintha a helyi játékboltból leemelt házakat, autókat és környezetet látnánk és a babák mozgásával kapcsolatban is hatalmas poénokat lőnek el. Mindennek a közepén ott van Sztereotip Barbie, akit Margot Robbie hoz lehengerlő módon. Az, ahogy a sztereotip szőke cicababából átmegy egy érzelmeket megélő nővé, tökéletes. Nem tudom elképzelni, hogy mellőzni lehet az alakítását az idei Oscar-gálán.
Aki azonban simán ellopja a show-t, az Ken, azaz Ryan Gosling. A folyamatosan Barbie figyelmét kereső, majd a való világban a "férfiuralom" hatására megváltozó figura lemos mindenkit a színről és talán élete legjobb alakítását nyújtja a színész. Minden, a vásznon töltött pillanata aranyat ér és hozzá fűződnek a legnagyobb poénok is. Mert a Barbie egy kimondottan jó humorú film, melynek bizonyos részein a könnyeinket törölgetjük majd a nevetéstől, máskor pedig a sírástól, hiszen képes a jól elhelyezett poénok ellenére (nagyjából tízből kilenc működik) komoly drámai történetet elmesélni.
A női és férfi szerepek a világban, az ideális állapot, az elengedés, a társadalmi problémák elnyomása mind mind itt vannak. És mindez egy olyan filmben, ahol az egyik kiinduló pont a narancsbőr megjelenése a babavilágban. Akit egyébként zavar a túl sok pink és fél attól, hogy egy feminista kiáltványt lát majd a vásznon, azt megnyugtathatom. Bár vannak érdekes mondatok a filmben, de mégis nagyon a helyén kezel mindent a történet és a rendező. Apropó rendezés: Gerwig mindenképpen megérdemel egy jelölést, a színészek instruálása és az egész rendezés miatt.
Ki kell még térni a mellékszereplőkre is: Will Ferrell, mint a Mattel cég vezetője vagy Kate McKinnon Furcsa Barbie-ja mind emlékezetes alakok és valóban hozzátesznek a cselekményhez. A filmben elhangzik három dal is, de ezek mind részei a cselekménynek, így nem nevezhető musicalnek - teszem hozzá, hogy szerencsére.
Így visszaolvasva számomra is meglepetés, hogy milyen pozitív élményt okozott számomra a Barbie. A humora, a vizualitása, a mondanivalója, a színészi játék mind egy magasabb ligába emeli a filmet, mint ahova azt eredetileg tettem. A hype egyébként engem teljesen elkerült, így semmi hatása nem volt, szimplán csak az év egyik legjobb filmje lett a Barbie!9/10
|
Barbie (Barbie) szinkronizált, emirátusokbeli-amerikai akció-vígjáték, dráma, 2023 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Greta Gerwig Producer: Tom Ackerley, Robbie Brenner, Ynon Kreiz, Laurie MacDonald, Josey McNamara, Walter F. Parkes, Amy Pascal, Margot Robbie Forgatókönyvíró: Noah Baumbach, Greta Gerwig Margot Robbie (Sztereotip Barbie) Ryan Gosling (Strandos Ken) Ariana Greenblatt (Sasha) Kingsley Ben-Adir (Ken) Emma Mackey (Barbie) Hari Nef (Barbie) John Cena (Ken) Kate McKinnon (Barbie) |
