Ötvös Tibor
Indiana Jones és a Sors tárcsája - inkább fricskája
Indiana Jones megöregedett és sajnos nem tudta úgy felvenni az új idők ritmusát, mint mondjuk James Bond. A Sors tárcsája egy méltatlan búcsú egy ragyogó kalandortól.
Indiana Jones igazi ikonná nőtte ki magát az évtizedek alatt, de ezt kizárólag az első három filmnek köszönheti. Már a '90-es években is elkészült volna a negyedik film, de erre végül 2008-ig kellett várni. A hosszú kihagyás miatt a rajongók kíváncsiak voltak az amúgy közepesnek is nehezen nevezhető filmre, ami az év egyik legnagyobb sikerét aratta, így várható volt a folytatás.
Shia LaBeuf vette volna át a stafétát, de a magánéleti balhéi miatt csúszott a projekt, mely végül elhalt. Így pár éve jött a hír, hogy Harrison Ford még utoljára magára ölti a kultikus szerelést és kalandozik egyet. Ez lett a Sors tárcsája, mely sajnos pont olyan film lett, melyre senki nem vágyott. Mint amikor élénken él emlékeinkben, hogy milyen jó is volt a papa Wartburgjával pöfögni évtizedekkel ezelőtt, majd amikor benne ülünk, kényelmetlenül és furán érezzük magunkat.
A sztori a második világháborúban kezdődik, a nácik már vesztésre állnak, de a Führer még mindig hisz a győzelemben és ehhez "varázserejű" tárgyakat szeretne összeszedni. Dr. Voller Arkhimédész tárcsáját vinné a náci vezető elé, ám Indiana Jones arra jár és ellopja azt. Itt ugrunk egy nagyot az időben a Holdra szállás idejére, amikor ismét felbukkan a tárcsa és Indy utolsó bevetésre indul keresztlánya oldalán.
Nagyon nehéz bármit is írni a filmről, melyet minden pólusával szeretni akar az igazi rajongó, de sajnos a készítők nagyon megnehezítették a dolgát. Azért megpróbálom sorba venni, hogy miért teljesen felesleges az ötödik Indy film. Először is maga Harrison Ford nagyon unja az egészet. Már a film első akciójában van egy olyan pillanat, amikor belenéz a kamerába, mintegy segélykérően, hogy "mégis mit gondoltam?"
Ezzel pedig viszonylag nehéz mit kezdeni, hiszen valóban látszik az egész produktumon és formátumon a por és a fáradtság. Rengeteg összehasonlítási alapot lehetne hozni akár csak az utóbbi hetekből. A vonatos jelenet például a Tyler Rake 2 mellett olyan, mint egy SNES játék a PS5-ös God of War mellett.
Az Indiana Jones filmekben mindig fontos szerepet kaptak az akciók mellett a kalandos elemek is, elég csak a Frigyláda ásatására vagy a harmadik rész csatornás jelenetére gondolni. Itt sajnos semmi ilyen nincs. Ráadásul a film, ami elméletileg 300 millió dollárba került, nagyon rossz CGI-t kapott. Egyet kivéve: Harrison Ford megfiatalítása zseniális.
A Sors tárcsájának története ráadásul érdektelen, ráadásul igaz itt is az Agymenők mondata, azaz ha Indy nem csinál semmit sincs nagy változás. Pontosabban még eddig se jutottak volna a Mads Mikkelsen vezette nácik, ha Indy karaktere szépen otthon marad. Egyébként egyedül a skandináv színész az, aki élvezte a forgatást, ő kisujjból hozza a karaktert.
Akit még kiemelnék, az a manapság divatos női hős, Indy keresztlánya, Helena, aki olyan irritáló szereplő, hogy az ember bizonyos pontokon már inkább a náciknak szurkol. Egy ponton saját magát "erős, független, gyönyörű" nőnek nevezi, mindezt egy olyan üldözés közben, mely miatta alakult ki.
Nagy probléma, hogy nem is nagyon érdemes többet beszélni a Sors tárcsájáról. A sors fintora, hogy James Mangold képes minőségi filmeket készíteni (Logan, Azonosság, Az aszfalt királyai), de Indy-be beletört a bicskája. Harrison Ford pedig most már akassza végleg szögre a kalapot és ostort (amit egyébként alig használ már), mert már kellemetlen nézni is. 4/10
Indiana Jones igazi ikonná nőtte ki magát az évtizedek alatt, de ezt kizárólag az első három filmnek köszönheti. Már a '90-es években is elkészült volna a negyedik film, de erre végül 2008-ig kellett várni. A hosszú kihagyás miatt a rajongók kíváncsiak voltak az amúgy közepesnek is nehezen nevezhető filmre, ami az év egyik legnagyobb sikerét aratta, így várható volt a folytatás.
Shia LaBeuf vette volna át a stafétát, de a magánéleti balhéi miatt csúszott a projekt, mely végül elhalt. Így pár éve jött a hír, hogy Harrison Ford még utoljára magára ölti a kultikus szerelést és kalandozik egyet. Ez lett a Sors tárcsája, mely sajnos pont olyan film lett, melyre senki nem vágyott. Mint amikor élénken él emlékeinkben, hogy milyen jó is volt a papa Wartburgjával pöfögni évtizedekkel ezelőtt, majd amikor benne ülünk, kényelmetlenül és furán érezzük magunkat.
A sztori a második világháborúban kezdődik, a nácik már vesztésre állnak, de a Führer még mindig hisz a győzelemben és ehhez "varázserejű" tárgyakat szeretne összeszedni. Dr. Voller Arkhimédész tárcsáját vinné a náci vezető elé, ám Indiana Jones arra jár és ellopja azt. Itt ugrunk egy nagyot az időben a Holdra szállás idejére, amikor ismét felbukkan a tárcsa és Indy utolsó bevetésre indul keresztlánya oldalán.
Nagyon nehéz bármit is írni a filmről, melyet minden pólusával szeretni akar az igazi rajongó, de sajnos a készítők nagyon megnehezítették a dolgát. Azért megpróbálom sorba venni, hogy miért teljesen felesleges az ötödik Indy film. Először is maga Harrison Ford nagyon unja az egészet. Már a film első akciójában van egy olyan pillanat, amikor belenéz a kamerába, mintegy segélykérően, hogy "mégis mit gondoltam?"
Ezzel pedig viszonylag nehéz mit kezdeni, hiszen valóban látszik az egész produktumon és formátumon a por és a fáradtság. Rengeteg összehasonlítási alapot lehetne hozni akár csak az utóbbi hetekből. A vonatos jelenet például a Tyler Rake 2 mellett olyan, mint egy SNES játék a PS5-ös God of War mellett.
Az Indiana Jones filmekben mindig fontos szerepet kaptak az akciók mellett a kalandos elemek is, elég csak a Frigyláda ásatására vagy a harmadik rész csatornás jelenetére gondolni. Itt sajnos semmi ilyen nincs. Ráadásul a film, ami elméletileg 300 millió dollárba került, nagyon rossz CGI-t kapott. Egyet kivéve: Harrison Ford megfiatalítása zseniális.
A Sors tárcsájának története ráadásul érdektelen, ráadásul igaz itt is az Agymenők mondata, azaz ha Indy nem csinál semmit sincs nagy változás. Pontosabban még eddig se jutottak volna a Mads Mikkelsen vezette nácik, ha Indy karaktere szépen otthon marad. Egyébként egyedül a skandináv színész az, aki élvezte a forgatást, ő kisujjból hozza a karaktert.
Akit még kiemelnék, az a manapság divatos női hős, Indy keresztlánya, Helena, aki olyan irritáló szereplő, hogy az ember bizonyos pontokon már inkább a náciknak szurkol. Egy ponton saját magát "erős, független, gyönyörű" nőnek nevezi, mindezt egy olyan üldözés közben, mely miatta alakult ki.
Nagy probléma, hogy nem is nagyon érdemes többet beszélni a Sors tárcsájáról. A sors fintora, hogy James Mangold képes minőségi filmeket készíteni (Logan, Azonosság, Az aszfalt királyai), de Indy-be beletört a bicskája. Harrison Ford pedig most már akassza végleg szögre a kalapot és ostort (amit egyébként alig használ már), mert már kellemetlen nézni is. 4/10
|
Indiana Jones és a sors tárcsája (Indiana Jones and the Dial of Destiny) szinkronizált, amerikai kalandfilm, akciófilm, 142 perc, 2023 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: James Mangold Producer: Kathleen Kennedy, Frank Marshall, Simon Emanuel Forgatókönyvíró: Jez Butterworth, John-Henry Butterworth, Philip Kaufman Zene: John Williams Harrison Ford (Indiana Jones) Phoebe Waller-Bridge (Helena) Antonio Banderas (Renaldo) John Rhys-Davies (Sallah) Shaunette Renee Wilson (Mason) Thomas Kretschmann (Weber ezredes) Toby Jones (Basil) Mads Mikkelsen (Jürgen Voller) |
